Álmok Szárnyán

Micsoda?

A nevelő Csenge kezébe nyomta a borítékot. Vastag volt, kék bélyegzett rajta: Azonnali! A címzettek valóban mi voltunk, bár ki küldene nekünk levelet? Éppen most?

- Köszönjük!.. - mondta Csenge, és megbökött, hogy menjünk a szobába.

- Vajon mi lehet benne? - kérdeztem.

- Csak egy módon tudhatjuk meg.. - mondta, és azzal a lendülettel felszakította a papírt.
A lélegzete is elállt.

- Mi az? - ijedtem meg. - Minden rendben?

- Aha... Több, mint rendben..! - sikonyálta.

- Mi az?? - kérdeztem immár izgatottan.
Felmutatta ami a borítékban volt: egy csillogó arany bankkártya. És a mellette lévő levelet pedig odaadta, hogy felolvassam:

"Kedves Lea és Csenge!

Gratulálunk a sorsolás megnyeréséhez, amely ezt takarja:
-Magánrepülős beszállítás Dél-Koreába
- Szállás a Stray Kids tagok házában
- Korlátlan étel és ital mennyiség
- 2.000 000 forintos bankkártya, amely minden üzletben használható
- Randevú a Stray Kids tagok egyikével

Amennyiben bármire szükségük van, ezen a telefonszámon üzenhetnek/ hívhatnak:

** ** *** ****
A repülő szombaton 13:30-kor várja önöket a Kaposvár ligetben.

Tisztelettel: Juan D Lee
(A sorsolás biztosítója)"

Tátott szájjal forgatta Csenge a Bankkártyát, én pedig a levelet. Aztán végül ő törte meg a csendet:

- Megyünk vásárolni, ha elengednek, ha nem... - mondta.

- Így van. - bólintottam.

Elmentünk a nevelőihez, hogy azért mégis megtudjuk a helyzetet. Nagy megdöbbenésünkre az igazgatónőt is bent találtuk. :

- .... maga nem mondhatja meg, hogy a gyerekek hova menjenek. Ön azért van itt, hogy felügyeljen a rendre és biztonságra.

- De épp ez az: biztonság. Nem mehetnek csak úgy el a városba este 6 órakor.. Semmi kikérő, semmi...

- A városba mennek, nem Afrikába! És ha baj is történne, a kimenős füzetbe beírják magukat.
(Az Afrikánál fel kuncogtam.. Végül is nem Afrika, hanem Ázsia...)

- Megértettem, Igazgatónő..
Csenge bekopog. :

- Jó estét! Elnézést, tanárnő, de akkor elenged minket a városba?.. - kérdezte félénken.

- Igen! - vágta rá az igazgatónő és a nevelő is egyszerre.

- Köszönjük! - mondtuk, és futottunk a szobánkig örömünkben. (Csenge el is esett, de nem baj..)
Beraktam a pénztárcámba a bankkártyát, azt bele a hátizsákomba, fel a hátamra.
Vanda ugyanezt csinálta az elejét kivéve.
Spuriztunk a kimenős füzetig beírtuk a nevünket, hogy hova megyünk, az időt és rohantunk le a lépcsőn, hogy elérjük a 18:25-ös buszt...
Mert ugye nekünk 18:22-kor kell eldönteni, hogy mi azzal a busszal megyünk...