Álmok Szárnyán

Rózsaszín köd

..... Egészen húzott magával a liftig, majd ott megállt.

- ... Uhm.. Ennyi volt ez a találkozó..? - kérdeztem félénken.

- Nem. Lett volna még parti is. - mondta valamennyire higgadtan.

- De akkor miért mentünk el...? - vetettem fel a kérdést, de már megis bántam.. Megint felhúzta magát.

- Hát persze.. Ha te maradni szerettél volna!.. - magyarázott mérgesen. - Elvégre miért is ne menjünk nyugodtabb helyre, menjünk vissza ahhoz a sok vadbaromhoz.. Hadd másszanak rád... - fogta a fejét.

- Ugyan már.. Mintha egyáltalán bárkinek is kellenék.. Na meg.. Ha így is lenne.. -mentem közelebb hozzá. - .. Szerinted elhagynálak egyikükért is..? - öleltem át.

- Ki tudja... - szomorodott tovább. - De nem mintha átadnálak bármelyik másik embernek..!

- Ez a beszéd..! - csókoltam meg. - Na de.. Hova is akarunk menni..?
A lift felé bicentett, de nem mondott semmit. Beszálltunk, majd nagy meglepetésre a 0 feliratú gombot nyomta meg.. Földszint.. A lift ment le, én pedig Felix-hez kuporogtam, ő rám nézett a még mindig szúrós tekintetével, de amint látta, hogy mennyire félek, azonnal el lágyult.

- Mi a baj...? - húzott magához. - Megijesztettelek..? - kérdezte aggódva.

- Hát.. Egy kicsit... - vallottam be. - De nem ez a fontos... Neked mi a bajod? Nem szoktál ilyen lenni a közelemben.. Nem mintha tudnám... Vagy... Mintha azt figyelném... - nevettem kényszeredetten.

- Nos.. - kezdett bele monológjába - Ugyan tudom, hogy te nem hiszed el még most sem, de én szeretlek... - megakartam szólalni, de az ujját a számra tette, hogy hallgassak. - ... Meg persze mint mondtam, a banda többi tagja is szereti a gyönyörű lányokat.. Csak egy gond van.. Ami az enyém, azt nem adom senkinek, és főleg hogy rólad van szó, akkor tabuvá nyilvánítom...! - közelített az arcomhoz. - De persze Han-nak is kell mindenki... De ezt nem kaphatja meg... Mert már másé.... Az enyém...! - ekkor már olyan közel volt hozzám, hogy a kezei a testem a lift falához tolták, majd az ajkai rácuppantak az enyémekre... Ez a csók más volt, mint a többi, itt tényleg éreztem, hogy jelentek.. Jelenthetek neki valamit...
Mikor vége lett, még ennyit mondott:

- Szeretlek..! - súgta a fülembe mély hangján.

- Én jobban szeretlek...! - vágtam rá én is suttogva.

- Nem hiszem.. Lehetetlen...! - most kibújt a fülem mellől, aztán mikor a szemei egy magasságban voltak az enyémmel ( bár ez nem igazán volt igaz, mert eléggé alacsony voltam hozzá képest... Így inkább átfogalmaznám erre: " belenézett a rusnya szemeimbe "^^ ) dobott nekem egy olyan szexi kacsintást, amit úgy imádtam, bár élőben eddig még nem volt benne részem... - ...Van kedved.. Sétálni?... - nézett mélyen a szemembe még mindig.

- Uhm.. Ahogy gondolod. De... Nekem nagyon fáj a lábam.. - nevettem fel.

- Akkor kénytelen leszek cipelni a hátsódat gondolom.. De tudod mit? Tetszik. - vándorolt a keze a derekamra. Magához rántott, majd a fülembe dúdolni kezdett egy számomra ismeretlen eredetű dalt.. Lassan közelített a hang a fülemhez majd végül az ajka a nyakamon kötött ki.. Először csak csókolta, de utána már elkezdte ki szívni. Egyre erősebben, majd mikor már eléggé nagy helyen végrehajtotta a " feladatát ", végig puszilgatta a helyét. - Remélem nem fájt.. - nézett fel.

- Auhm.. Hirtelen jött, az egyszer biztos... De nem bánom, ha tőled..! De amúgy.. - gondolkodtam el.

- Igen?.. - érintette meg a " sebem ".

- Megállt a lift. Már úgy egy öt perce. - kuncogtam. Mire ezt kimondtam, a lift elindult felfelé. Biztos valaki felhívta. Kétségbeesetten ránéztem Felix-re, de ő nem tulajdonított a lift mozgásának nagy ügyet, helyette magához ölelt újra. - ..Nem kéne... Kiszállni... Innen..? - kapkodtam levegő után.