Álmok Szárnyán

A három nyertes

  Az utolsó ember... Szerencse.. Kérlek.... Az utolsó ember, mint kiderült, egy japán lány volt, akit Liza Youngtin-nak hívtak.. Szóval nem én.. Már éppen kezdtem feladni a reményt, amikor a sorsoló férfihoz odalépett egy ottani security és sutyorogni kezdett.. Az adás elment....

                                   ***

  Végül tizenöt perccel később elkezdett fekete-fehér villanásokat csinálni az adó, ami alatt a barátnőmmel izgatottan fészkelődtünk..      
  Aztán egyszer csak bejött a kép. A műsorvezető éppen elkezdett magyarázkodni, miszerint azt a lányt, Lizát, a rendőrök kőrözték, mert gyilkosságot követett el, az ügyben, mert a férjét vízbe fojtotta, és elégette maradványait. Ezért újra sorsolják az utolsó embert.
  Megint megkezdődött a gyomoridegem, mert rájöttem, talán mégis van rá esély, hogy benn lehessek a szerencsés három nyertesben.
  A sorsoló férfi újra összekeverte a cetlikkel teli kis szerkentyűt, amely engedelmesen forgott, s végül megállt. A csávó pedig kinyitotta a kis méretű rácsos ajtót rajta.. Kotorászott benne egy kicsit, aztán kihúzott egy cetlit, ami össze volt hajtva kétszer...
  Ketté hajtotta, majd az megint kihajtotta, hogy megláthassa az újonnan választott nevet.. Megint elmímelődött a név elolvasásával, majd egy kis szünetet tartva felolvasta a nevét: Taka Loa.. Én elkeseredetten visszarogytam a helyemre, mert eközben felálltam onnan.. Hát persze, miért is lennék én?.. A férfi újra megszólalt: "Sorry, Takács Lea, I'm can' t read this European name.." Én fel kaptam a fejem és akkorát ugrottam, hogy majdnem a plafonba vertem be a fejem.. ÉN! MI! Megyünk Koreába!.. 
  Várjunk csak.. Hogy jutunk el oda? Hiszen a kollégisták nagy része, beleértve minket is, nem voltak milliómosok.. De mintha meghallották volna a gondolataimat, el is mondták a választ: a nyerteseknek az utat állják, az étellel és más költségekkel együtt. Erre a barátnőmmel izgatottan felkeltünk...