Álmok Szárnyán

Az a fránya sütemény....

... Leesett a combomról a padlóra. Amilyen hülye vagyok, utána nyúltam, és csak egy másodperc választott el attól, hogy bebasszam a fejem, mert majdnem úgy estem le a speciális székemről... Igen, csak majdnem, mert még pont időben kapcsolt, hogy én pofára esni készülök. Elölről megfogott ( minő érdekes meglepetés, hogy pont a két mellemnél ) én pedig felkiáltottam hasonlóképpen:

- Ó, hogy bassza meg! - és mert egy barom vagyok, meg mert úgy fájt a jobb mellem, mint az atom... Nem is tudom ki miatt... Meg zavarba is jöttem. Ráütöttem a kezére, és mit ne mondjak, ha ő felkiabál hogy fáj neki, akkor igen ösztönösen csinálhattam ezt a kis atrakciómat. De ennek nagyrészt megint én ittam meg a levét. Mert elengedett, amit megértek. - .... Kurva életbe..! Bazdmeg.. - baszódtam fejjel lefelé egy csokis kekszért.

- Au.. Szerelmem... Legközelebb ne ekkorát üss rám, oké..?......- fel néztem rá, ezért elhallgatott.

- Felix..! Szerintem nem csak én vagyok a hülye..! Hogy lehet annyi eszed.. Bocsi, rosszul fogalmazok.. Bazdmeg!... Pedig te tudod a legjobban! Hiszen te csináltad!... -  Tápászkodtam fel a sütivel a kezemben. Leraktam az asztalra, majd kiviharzottam a konyhából.
  Nem tudom merre kell menni, ezért csak elindultam valamerre. Csakhogy rossz felé.. Befordultam pár sarkon, mivel rohadtul nem ismerem ezt a helyet. Lenéztem magamra.. : kivolt fent gombolva az ing, ezért begomboltam, hogyha lennék olyan balfasz és egy másik szobába nyitok be, akkor nehogy így kelljen hogy meg lássanak.

Megálltam egy ajtó előtt. Bekopogtam, mivel hogyha kiszól valaki, akkor nem kéne bemennem. De síri csend volt. Benyitottam. Igazából úgy nézett ki, mint a miénk, szóval nem tudhattam biztosan, hogy az-e. Az ágyon senki, más hang sehol. Bedőltem az ágyba, betakaróztam és elis nyomott az álom...

                                     ***

- Uhm.... Hello..? - hallottam egy ismeretlen hangot felszólalni mellettem. Beugrott.. Balfasz vagyok...! Kinyitottam a szemem, hogy kivel találtam szembe magam... Hát az még kínosabb volt, mint vártam...
  Lee Know. Lee Know.... Lee Know? Lee Know!

- Ó, hogy az a........... - fogtam a fejem.

- Jól vagy..? - kérdezte félre hajtott fejjel. - Nem ütötted meg magad?...

- Élek.. Azt hiszem... - ültem fel. - Hol vagyok..? - dörzsöltem meg a szemem. Felkuncogott.

- Szerintem nem a te szobádban.... De ha azt kérdezed, hogy hogy kerülsz ide, azt én is szeretném tudni... - végig fürkészett: jól megnézte az arcom, hogy hátha megismer, aztán végül a nyakamra került a pillantása.... A mindkét oldalon kiszívott nyakamra. Láttam, ahogy feláll az ágyról, majd elindul a mosdó felé. Pár perc után egy törölközővel a kezében tért vissza. - Megégetted magad..? - nézett a szemembe.

- Hát... Uhm... Az... Izé.. Az más... Egy kicsit más... - próbáltam szavakat összerakni. Eközben odaért hozzám, majd a sebemre tette a törölközőt, ami mint kiderült, vizes volt. Rögtön felszisszentem - Au..... - fogtam meg a kezét, hogy eltoljam.

- Gyógyulnia kell..! - nézett rám egy kicsit szúrósan. Elengedtem a kezét, hogy megfogjam a ruhát. Mert hogyha esetlegesen megtalálna Felix, akkor ne értelmezze félre a dolgokat. És... Jött is a kérdés... - Amúgy... Ne haragudj, hogy megkérdezem, de ki is vagy tulajdonképpen..?

- Hát, tudod, mi már találkoztunk.... Uhm.. Hát én vagyok Felix-xel.. - mondtam inkább a ruhadarabot nézve, mint őt. - És igen, nem tudom hogy pontosan hol vagyok.. Egy kicsit ezek szerint eltévedtem. - nevettem a saját szerencsétlenségemen.

- Ooh.. Tényleg..! Ne haragudj.. Nem igazán ismertelek fel.. - szégyellte el magát.

- Ugyan, nyugi, hiszen nem is beszéltem még kb senkivel sem a bandából... Felix-en kívül persze.. - néztem az ajtó felé.

- Jajj.. Ne kisérjelek vissza a szobátokba? Mint ahogy mondtad, nem nagyon ismered a helyet.. - ajánlotta fel.

- Hát... Ha.. Ha nem baj, akkor még nem szeretnék visszamenni.. De ha zavarok, akkor elmegyek..! Nem akarok kellemetlenséget okozni. - ültem fel.

- Ha szeretnél, maradhatsz, legalább megismerlek. Kíváncsi voltam ki Felix híres- neves barátnője. Persze csak ha akarsz beszélgetni.. - mondta inkább csak magának.

- Felix barátnője...... Aha. Igen. Az. - motyogtam.

- Most mi a baj..? Történt valami? - húzta fel az egyik szemöldökét.

- Hát.. Ízé.. Nem igazán fontos... Csak fejre estem egy csokis kekszért... - nevettem kissé kétségbeesetten.

- Uhm... Nem tudom mi a lényege, de minden rendben..? - kérdezett újra.

- Aha. Minden oké... - mondtam. - Hát rohadtul semmi sem rendben... Még csak jó se...! Nem akarom elrontani a kapcsolatomat vele...... Én szeretem őt.... - éreztem a könnyeket a szememben. - Én szeretem őt.....
- hirtelen fel néztem Lino-ra - Tudsz beszélni Felix-xel..? De ne tudjon róla, hogy itt vagyok.... Kérlek...

- Oo, uhm, hát persze. Felhívom. - felállt és elment a telefonjáért. - kihangosítom, rendben...? - nézett rám. Bólintottam egyet, mert nem akartam sírva hozzá szólni. Elkezdte megcsörgetni Lix számát. Ki csörög.
És egyszer csak egy- két perc múlva fel is vette..:

- Halló..? - szólt bele a telefonba Felix.

- Szia, én vagyok az, Lino. Merre vagy..? - húzta össze a szemöldökét Lee Know.

- Tudom, hogy te vagy az! El van mentve a számod. Uhm... Épp keresek valakit, szóval nem igazán érek rá csevegni... - mondta egy kicsit kétségbeesetten.

- Ohh, kit keresel..? Minden rendben? Segítsek valamit...? - nézett rám.

- Hát..... Igazából elbasztam valamit, és jóvá szeretném tenni.... Nem akartam, hogy így legyen...... - hallottam a hangján, hogy tényleg bánja amit tett. - Rendben most nincs semmi igazából.... Segíteni nem hiszem, hogy tudsz.. Hacsak nem láttál valamerre egy lányt....

- Uuu........ - siklott újra rám a tekintete. Mutogattam neki, hogy némítsa le. Kb harmadszorra megértette - Igen? - szólt hozzám.

- Mondd neki, hogy tudod hol vagyok. Kísérj egy nem gyanús helyre, hívd oda, maradj ott velem addig, amég nem jön és erről ne mondj semmit........ Nem akarom, hogy megtudja, hogy itt voltam nálad, még a végén félre értené... Azt mondhatod, hogy beszélgettünk, de ezt így ne...... Ha kérdezi, nem az ágyadban találtál rám. Ez a lényeg... - vettem újra levegőt.

- Rendben.... - vissza adta a hangot a telefonra, majd újra beszélni kezdett. - Az a helyzet, hogy láttam az egyik folyosón valakit, akit látásból ismertem, de nem tudom, hogy ő lehet-e az.... Barna haja volt, ami kettő copfban lógott elől.... Azt hiszem egy ing volt rajta....... - fejezte be.

- Úristen.... Igen, ő az.... Merre láttad..??? - kapkodta a levegőt.