Álmok Szárnyán

Stray Kids

Miután visszatértünk a helyünkre a kabinban, elnéztem Csengéék asztala felé, ahol már hűlt helye volt a kis párocskának.

- Uhm.. Felix?.. Hol vannak Hyunjin-ék? Hol van a Csenge??...

- kuncog - Nyugi, bajuk nincs.. Igazság szerint több dolgot csináltak, mint mi...
- nevet - Írt Hyunjin, hogy mi volt velük.. Olyan 2 órája... - fejezte be a mondatot.

- Hogy mi..? És.. És miért nem szóltál? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Amikor a törölköződért mentem, akkor írt, amire pedig visszaértem hozzád, már nem azon járt az eszem... De mint mondtam, minden rendben van velük. És igen... 15 perc és leszállunk.. - suttogta a fülembe - és ott jobb az ágy, nem olyan kemény, mint itt... - tette hozzá.

Eközben bejött a kis terembe Csenge és Hyunjin.. Fogták egymás kezét.. Teljesen kipirultak voltak. Hyunjin leroggyant Felix mellé, a Csenge pedig mellém..

- Huh... - mondta egyszerre Felix és Hyunjin.
A barátnőmmel összenéztünk és nem bírtuk ki nevetés nélkül.. Olyan jól nézték ki, hogy nem tudtuk elhinni, hogy ez a valóság...

- És.... Amúgy ti mit is csináltatok? - kérdezte Hyunjin-t és Csengét a szerelmem.

- Hát.... - gondolkozott Csenge. - Öhm.. Mit is?...

- Nem tartozik rád...! - nevetett Hyunjin. - azt hiszem, én se kérdezgetlek mindig..

***

A repülőgép egy nagy villa tetején szállt le. Én és a Csenge meglepetten néztünk ki az ablakon, mivel a tetőnek egy részén egy kis park volt kialakítva cseresznyefákkal, amelyekről a lehullott rózsaszín szirom-tömeg avarként díszlett. Eközben Hyunjin oda ment a Csengéhez, átölelte és fel segítette, utána ezt mondta:

- Elintézem, hogy egy szobában lehessünk, addig is... - megcsókolta. - Jó legyél... - azzal elillant.

A gép landolt: az ülés párnázott támlájába lapultunk a sebességtől, én felakartam állni, de a Csenge visszalökött a helyemre.
Felix felállt ( ő maga ) először kisegítette a Csengét az ülésből, mert ő ült kívül. Majd engem, de nem csak segítséget nyújtott... Hanem magát is, azzal, hogy a hátára vett, mint egy hátizsákot, hogy ne kelljen gyalogolnom.
Ez idő alatt Hyunjin is visszatért, sugárzó mosollyal.

- Minden szuper lesz.. - csókolta meg szerelmét. - Elintéztem!.. Jah, igen -fordult hozzánk. - azt hiszem, nektek is kellett egy külön zug... Szóval intézkedtem.. - kacsintott Felix-re.

- Ó... Köszi..! - motyogta Felix. Én pedig betemettem az arcom a vállába.
Végül kisétáltunk az 57-es kabinból, a "VIP kabinok" felirattal ellátott helyről ki, majd le a masina vaslépcsőin.
Láttam a harmadik nyertest BangChan mellett sétálva, de igencsak nem úgy néztek ki, mint akik között bármi is lenne.

- Jól utazol...? - kérdezte tőlem Felix, mikor már a tetőnek a liftjénél jártunk, amibe 6-an mentünk be: a Csenge és Hyunjin páros, az ismeretlen leány és BangChan meg persze én és Felix.

- Aham... Bár.. - szomorodtam el mikor le kellett szállnom a hátáról, hogy nehogy beverjem a fejem. - Jobban éreztem volna magam, ha nem csak tapinthatlak, hanem láthatlak.. Tudod nem ig.... - a mondatomnak vége szakadt, mivel egy csókkal pecsételte meg. A szemem sarkából láttam Hyunjin röhögő arcát, a Csenge édes- gratuláló mosolyát, meg persze a lányt, aki úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. BangChan takarásban volt, szóval őt nem láttam.

- Értelek... - mondta mosolyogva. - Ne hidd azt, hogy nekem könnyebb volt..! - háborodott fel.
Közben a lift leért, s mi pedig kiszálltunk. Nem nagy meglepetésre Felix újra hátiba vett.