Mit tettem?...

20 2 0
                                    

... Szóval bent vagyunk.. Aham.. És hol az ül.... Ujujj..!!

- Öhm... Csenge... Az ott... Ő..? Ők..? -pirultam.

- Aha... Igen... -mondta suttogva.
Nah, 43-as... 43-as..... Aham....
Miii?!
Nem..?
De..
Mi??
Neeem..
De!
Igen..!

- Jól látom, hogy ami Felix-nél van ülés, az a 43-as?.. - kérdeztem, de láttam hogy ő ugyanúgy le van sokkolódva, mint én.

- Hyunjin-nal... ülök... egy... -nyelt egyet -asztalhoz?... - pirult, mint a pipacs.

- Igen, ezek szerint.. Ott a 46-os.. Felix-nél meg a 43-as... Hyunjin-nál a 46-os!.. Sok szerencsét! - löktem arra, én pedig indultam a 43-ashoz.

- Szi-szia... -köszöntem Felix-nek.

- Szia- elmosolyodott. - Nem harapok.. Ülj csak le.. - felállt és kihúzta a székem.

- O-oké... - leültem, de megdermedtem.

- Elég feszült vagy.. - kezdett el aggódni. - Minden rendben?.. - kérdezte figyelmesen.
Én eközben odatekintgettem ahol Csenge ült, úgy látszott, ők elvannak. Majd balra, ahol BangChan a harmadik nyertessel kb teljesen elkülönülve beszélgettek.

- Ohh.. -szomorodott el. - gondolom oda szeretnél ülni a barátnődhöz.. Vagy Hyunjin-hoz... Biztos jobb a társaság, mint itt.. Vagy BangChan-hez.. - fordult el.

- Nem!.. - vágtam rá olyan hirtelen, hogy megint felém fordult, és ezért teljesen elvörösödtem. - N-nem kell...

- elnevette magát -

- Ragaszkodsz hozzám?.. - nevetett- Úgy látszik mégsem az a baj, hogy elszeretnél menni.. De akkor mi?.. - fürkészte az arcom /ami már lángolt/, hogy rájöhessen a " titkomra ".

- Megvan!.. - ezt csak azért mondta, hogy felnézzek, mert éppen a szemeimet figyelte, és azt akarta, mint kiderült, hogy belenézzek az ő gyönyörű csokoládé barna szempárjába, amiben igencsak eltudok veszni.. - Na, így könnyebb!... A szemed elárul mindent magadról... - duruzsolta.

- Miért, mit árul el?.. Talán azt, hogy a szemben lévő személy annyira megbabonázza a másikat, hogy az már nem fair?.. - törtem ki. - Vagy azt hogy...

- Hogy mi? - kérdezte gyanakvóan. - Megbabonázlak...? Azt hiszem ha ez igaz, akkor kölcsönös.. Hogy mit árul el? Azt hogy, valamin nagyon gondolkodsz.. Ami teljesen ide illik.. Ebbe a légkörbe.. - még folytatta volna, de megkellett kérdeznem.. :

- Milyen ez a légkör? Különleges?.. Vagy.. Talán rózsaszín..? - pirultam már inkább bordóvá.

- Te hogy látod? - nézett töprengve a szemembe. - Lehet rózsaszín? Vagy lila?

- Nem tudom.. Te mit látsz?...

- Én pirosat.. És az tudod mit jelent?..

- Nem igazán......

- Esélyt...

- Irántam?.. - nevettem.

- Igen... -böngészett.

- És ez nálad mit jelent..? - puffogtam.

- Mint mondtam, esélyt.. - kacagott.

- De mire?...?

- Kettőnkre... - látja, hogy megint Hyunjin-ék felé nézek, akik már közelebb ültek egymáshoz, nem mint akik tárgyaláson vannak. - ... De ha te... Inkább.. Mással.....

- Mi..? Nem.. Nem tudom..... Várj..! Veled...? Én..? -leblokkoltam, és mostmár fal fehér lettem.

- Persze, ha nem szeretnéd..... Nem eröltetem...

- De eröltesd!.. Illetve.. Izé... Nem kell erötetned..... - mint egy diszkógömb, úgy váltogattam a piros árnyalatait és a fehéret.

- Mi? Inkább megkérdezem: - nagy levegőt vett - Eljönnél velem egy randira? ........ - most rajta volt a sor hogy adja a hangulatot, most ő volt a kabin diszkófénye.

- nem bírtam tovább: kitörtem -
*- Nevetéééés -*

- Ennyire vicces? - dörmögött.

- Hát... Eléggé.. - nevettem - Figyelj, a kamerákat szedd elő, és ne kerüljek be a TV-be, oké? Jót nevetett mindenki, de ne szórakozz velem... - felkeltem az asztaltól, kimentem az ajtón, egyenesen a hálótermemig, ott bele az ágyba.-

Hihetetlen.. Ennyire megszégyeníteni valakit...
- kopogás -

- Ki az?... - kérdezem szipogva.

Semmi válasz.

Ajtó nyitódás. Lágy léptek zaja, egyre hangosabb, ide jön.
Felix az. Bejött, hogy újra eljátssza, hogy most jobb legyen a kisfilm.

- Hé.... Mi a baj?.. - kérdezte.

- Nem is tudom.. Ha valakit megszégyenítenek egy egész ország-világ elött, az semmi... Játszani más érzéseivel, semmi...

- Játszom az érzéseiddel? Azt hiszem félre érted... Én komolyan gondoltam... - elszomorodott.

- Aha... -mondtam a párnába.

- Mit tegyek, hogy elhidd? Mit tegyek, hogy adj esélyt?... - kérdezte költőien, mert tudta a választ.

Gyengéden, de mégis erősen megfogta a kezem, felhúzott. Most ott ültem vele szemben elfolyt sminkkel, szétbőgött szemmel.. Szégyelltem magam, amiért így látott. Felállt, húzott magával, aztán leült és az ölébe ültetett. Kivett egy zsebkendőt a zsebéből és letörölte a kb teljesen szétfolyt sminkem, amennyire tudta. A hajamból a csatokat kiszedte, az már csak göndör volt. Kicsit megborzolta, hogy ne legyen annyira egyben, de hiába küszködött vele, nem lett jobb.

- Azt megkell majd mosnom.. - mondtam, és a vállába temettem az arcom, ami valószínűleg még mindig tiszta pacsmag volt.

Gyengéden megfogta az állam, és az arca elé húzott. Egy ideig mélyen a szememben Időzött, az ajka egyre közelebb jött az enyémhez, majd végül összeért. Megcsókolt. Szenvedélyesen kereste a számat, amely már nem annyira görbült le. A karjaiba vett és a fejemet a párnára tette.

- Na de..... - mondtam, mert a válla kényelmesebb volt számomra, mint a párna.

- Hmm..?.. - közben folytatta az én elhelyezésemet.

-Au.. Nyomja a hátam..

- Micsoda..? - kérdezte értetlenül, majd utána rájött.

Fel ültetett, kicipzározta a ruhám, kihúzta a kezeim a " bőr " szoknyából, majd végül lehúzta a medence csontomig fentről az anyagot. Végül hozzáfért ahhoz, ami engem zavart: a melltartómhoz. Kicsatolta, majd óvatosan kiszedett belőle. Ott ültem háttal neki, fél pucéran. Ami nem sokáig volt fél .

Kis ideig nem hallottam, hogy ott van, mert nem is volt ott, hozott egy nagyobb fajta törölközőt, hogy addig magamra rakjam, amég le nem fejti rólam a ruháim. A szoknyából teljesen kibújtatva, elérkezett a nagyobb feladathoz, ami nekem volt nagy munka. Kénytelen volt elfordulni, mert amég a törölköző nem került minden helyen takarásba, azaz hogy még volt egy kis munkám alul.. Le kellett vennem az alsóneműm... Azért nem segíthet mindenben.. Vagy mégis?

Miután márcsak én meg a törölköző maradtunk, most én következtem. A törölközőt megcsináltam úgy, hogy ne mindenáron essen le.

És hozzáláttam:
Kigomboltam az ingét, majd le húztam róla. Az övét kicsatoltam, majd kihúztam a nadrág övtartójából..

Álmok SzárnyánTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang