Álmok Szárnyán

Ezt nem hittem volna..

- Figyelj, Felix, láttam merre ment, megkeresem, utána pedig megmondom hova gyere. Rendben? - kérdezte Lino.

- Hm.. Rendben, de azért vigyázz rá!...                - mondta Lix kicsit nyugodtabb hangnemben.

- Akkor megyek, szia! - mondta bele a telefonba Lee Know.

- Szia, majd hívj!... - köszönt el Felix.

És Lino letette.

- Szóval, a terv a következő..... - kezdte Lino mondani a magáét. - Várunk egy kicsit, utána oda megyünk a rövidített úton a társalgóba. Oda hívom Felix-et, és megvan oldva.

- Mhm... Rendben.. - mondtam még félig szipogva.

*tizenöt perc múlva*

- Szóval.... Induljunk. - mondta Lino.

- Oké... - keltem fel az ágyból. Kicsit megigazítottam magam, majd az ajtó felé indultam. - Mehetünk.

- Gyere.. Erre. - mondta, majd kinyitotta az ajtót és elindult egy irányba. Két kanyar, majd  befordult egy társalgó szerű helyre. - Most felhívom Felix-et. - vette elő a telefonját. Majd csörgette a Lix mobilját. Nem kellett sokáig várnia, mert pár másodperc múlva fel is vette.

- Szia, megtaláltad őt..? - kérdezte kissé nyugtalanul.

- Igen, itt vagyok vele a társalgóban. - nyugtatta Lino.

- Egy perc és ott vagyok!... - szólt Felix és letette.

  Leültem az egyik székre, majd szorongva vártam a barátom.. Vagyis remélem, hogy nem basztam el mindent.
  Nem kellett sokat várni, megérkezett Felix a helyiségbe. Én pedig azonnal le sütöttem a szemem.

- Köszönöm, Lino! Sokat jelent nekem. - ölelte meg Lee Know-t.

- Igazán nincs mit. Viszont én megyek. Sziasztok. - vetett rám egy mosolyt, majd elment.

- Lea....? Minden rendben? - kérdezett engem.
De én nem tudtam válaszolni. A torkomban lévő gombóc miatt. - Lea..?! Miért nem szólsz hozzám? Megbántottalak? Vagy.... Bántottalak? Nagyon fájt....? - odalépett elém és leguggolt. - Nézz rám... Kérlek.

- Én.... Sajnálom...... - mondtam.

- Én nem mondtam hogy haragszom. Viszont te már annál inkább úgy mutattad az egészet. És ha tényleg haragszol rám, akkor ne haragudj... - mondta a magáét.

- Én nem haragszom.... Túl reagáltam... Ezt az egészet.... Tudom, hogy nem akartál rosszat... Az én hibám... - néztem fel rá végül.

- Nem a te hibád. Az enyém... Nem akartam fájdalmat okozni... De azt tettem.. Tényleg.... Nagyon sajnálom.. - csókolt meg. Már nagyon hiányzott a csókja. És ő.... Nem is tudom, hogy tehettem ezt... Jó, igaz, tényleg fájt amit csinált, de nem ér annyit, hogy rosszban legyek vele. Ezért vissza csókoltam. Így voltunk egy jó darabig, majd felemelt a székről és az asztalra helyezett. Elkezdte  vadul harapdálni az ajkaim, majd abbahagyta. Kigombolta az első kettő gombját az ingemnek, ami az övé, de az enyém. Majd hozzá simult a testemhez.

- Bocsi, csak itt hagytam a tele.... - jött vissza Lino. - Úristen.... Ne haragudjatok!!!.. - takarta el a szemét. - Csak itt hagytam a telefonom.. Felix, lennél olyan kedves, és odaadnád...? Ott van az egyik széken.

- Basszus..... - elmegy Lee Know mobiljáért és odaadja a fiúnak. - Tessék.

- Köszönöm, és nem akartam zavarni... - megfordult és kiment.

- Nem lenne jobb ötlet a szobánkban folytatni....? - kérdeztem.

- Dehogynem.. Az eddigi legjobb ötleted. - jött vissza hozzám és felemelt menyasszony pózban és megcsókolt újra. Elindult a szobánk felé, amit amúgy még mindig nem tudom, hogy merre van. Az úton elkezdtem kigombolni az ingét, amit a sütés óta gondolom felvett. Majd harapdálni kezdtem a mellkasát. Lenézett rám és elmosolyodott. - Úgy tudom nem engedtem meg.... - nevetett.

Fel néztem rá - Felix...? Te szórakozol? Ha nekem tele van a testem kiszívás és harapás nyomokkal akkor neked is lesz egy pár. Ezt megígérem. Plusz..... Nem kell engedélyt kérnem, ugyanis jogom van hozzá. Az okaim pedig az utóbbiak. Szóval hagyj. - mondtam a magamét határozottan. Majd folytattam a tevékenységem.

- Húha, valaki bekeményített... - nevetett fel újra. - Kezdek megijedni a főnökösködésedtől. - eközben a szobánk elé értünk, majd bement az ajtón velem együtt, aki a karjaiban kényelmesen elhelyezkedve feküdt. Időközben szép nagy foltokban ékesítette a testét a csodás sebhely, melyet általam nyert. Végül abba hagytam.

- Mai program..? - kérdeztem még mindig a testhéhez közel, a karok között lógva.

- Mit szólnál egy Netflix és pihihez..? - rakott le az ágyra végül. - Vagy..... Lehetne egy közös program Hyunjin-ékkal, akár az egész bandával.. Választhatsz.

- Hm, nehéz döntés... Neked mihez van kedved..? - húztam magam mellé.

- Én szívesebben lennék veled. De ahogy szeretnéd.

- Akkor is velem vagy, ha itt vannak ők is... Csak szólok. - nevettem fel.

- Mármint kettesben. - nézett rám felhúzott szemöldökkel.

- Jó, értem na... És mi lenne ha el mennénk vidámparkba...? Ha van hozzá kedved. - vetettem fel az ötletet.

- De régen voltam már! Ez jó ötlet! - megcsókolt. - Csak ketten.

- Rendben! Mikor induljunk..? Még csak....
- fel néztem az órára. - 2 óra lesz.. Nem nagy idő.

- Szerintem olyan 4 felé indulhatunk. Neked jó lesz úgy..? - rárakta a fejét az enyémre.

- Aham... De még mindig nem vagyok ennyire alacsony, naaa... - néztem fel rá gyilkos tekintettel.

- Értem... - kuncogott, majd felkelt és elindult a zuhanyzó felé. - Elmegyünk fürdeni, utána elkészülünk.

- Oké.

* Elmentünk fürdeni majd kibaktattunk a zuhanyzóból. *