ᴛᴀ́ɴᴄᴏsʟᴀ́ʙᴜ́ᴀᴋ || 𝐍.𝐑𝐤

Prológus

- RiKi kapj el ha tudsz! -Mondtam a fiúnak akit az óvodában ismertem meg. Még ez az utolsó évünk az oviban. Nekem csak ő van. Meg anyukám. Apa elhunyt amikor középsős voltam. Azon a napon még reggel elment dolgozni, és azóta nem jött vissza. Pedig vártam rá.. De bele kellett törődnöm.

Elsőben még Japánban voltam suliban. Azaz, elsőtől-negyedikig.

-Gyere kicsim, indulunk! - Szólt anya.

-Várj! Had köszönjük el Riki-től légyszi! - Könyörögtem anyának. Riki egy házzal arrébb lakik tőlünk. Anyával elindultunk hozzájuk, hogy el köszönjünk tőlük, mivel költözünk Soul-ba. Pontosabban Koreába. Hogy miért? Anya ott kapott munkát, ezért költözünk oda. Már amikor megszülettünk legjobb barátok voltunk. Persze ilyenkor még nem látszott annak a súlya, hogy elköltözök.

- Riki!!! - kiabált az anyukája neki. Pár pillanat múlva már lent is volt.

- Linaa! Felöltözök és mehetünk is a játszó térre. - futott be a szobájába. Én utána futottam.

- Ne! Riki! - állítottam meg. - Nem azért vagyok itt.... - néztem le a Földre. - Elköltözünk...

- Hogy mi??? - kérdezte.

- Elköltözünk Szöulba... - Néztem fel rá

- De..... Meg ígéred hogy fogunk még találkozni? - kérdezte könnyekkel a szemében.

- Persze!.. Csak még egy kérésem van... Van ez a kettő karkötő. Én csináltam... Azt szeretném ha az egyiket te hordanád a másikat meg én.. Így meg fogjuk egymást ismerni.. - nyújtottam oda neki a kék karkötőt. Az én csuklómon már rajta volt a másik. Ugyan olyanok voltak csak az enyém Lila.

- Lina! Gyere! Indulunk! - hallottam anyukám hangját.

- Hát akkor ez a búcsú? - kérdezte..

- .... Igen.... Szia Riki.. - léptem hátrébb.

- Szia Lina... - Csorgottak le a könnyek az arcán.

Mielött ki értem volna az ajtón vissza fordultam és vissza futottam. Olyan szorosan körbe öleltem mint még soha. A vállán sírtam. Hallottam hogy ő is. Pár perc múlva beszálltam a kocsiba. Elindult, én hátra néztem és láttam hogy ott áll az út közepén könnyekkel a szemében.

*Jelenben Lina pov*

Igen. Most vagyunk ott, hogy még most kezdtem az éveimet a középsuliban.

Hello! Én Watanabe Lina vagyok! 16 éves vagyok, és imádok fényképezni, táncolni, énekelni, rajzolni.

Elvileg jön egy új fiú az osztályunkba.
Kiváncsi vagyok, hogy bunkó, vagy kedves lesz-e. De majd úgy is kiderül.
Holnap hétfő... Úgy utálom azt a napot.. "Csak" hét órám lessz. Nem olyan sok. Áá nem.. Jó kezdés.. De mind egy. Ma az egyik barátnőmmel, Yuwonnal, megyünk moziba. Őt az első napon ismertem meg. Nagyon jó fej, vicces. Ezért imádom már most. Szerintem már mondhatom őt a legjobb barátnőmnek.

Egy oversized szürke pólót vettem fel, egy farmerral, mellé egy pillangós nyaklánccal. Lassan el is indultam. Leértem a lépcsőn, és szóltam anyunak, hogy elmegyek Yuwonnal. Odamentem az ajtóhoz, és felvettem a Conversemet. Gyalog mentem, mert olyan öt percre van tőlem a buszmegálló. Mire odaértem, már ott várt rám Yuwon.

Rajta volt egy fekete haspóló, egy zöld kicsit lengébb nadrággal, és egy Nike fekete-fehér cipővel.

- Szia Lina! - Köszönt nekem a barátnőm.

-Szia Yuwon! - Köszöntem neki.

-Indulhatunk? - Kérdezte.

-Igen, persze. - Mondtam.