4

74 8 0
                                    

Reggel anya ébreszgetésére keltem fel.

- Kicsim. Lina. Jó reggelt! Kelj fel mert hamarosan indulnunk kell! Ha akarsz ott aludhatsz Yuwonéknál. De ahhoz sietned kell. - Mondta anya, mire kipattantak a szemeim.

- Persze, hogy szeretnék! Sietek! - Mondtam. - Amúgy jó reggelt! - Mondtam, majd megöleltem anyut.

- Rendben. Lent várlak. - Mondta anya.

- Okés. - Mondtam. Gyorsan elmentem fürdeni, megmostam a hajamat is, és utána megszátítottam. Gyorsan kerestem valami elfogadható outfitet.

A választások egy fehér crop-top-ra esett, egy fekete kötött gombos pulcsival, amin virágok voltak, egy fekete kicsit lenge farmerral, és végül felvettem hozzá az arany nyakláncom, és a fülbevalóm. Aztán majd lent felveszem a hófehér Nike cipőm. A hátközépig érő hajam, hagytam, hogy a vállamra hulljon.

Egy táskába össze pakoltam, pizsamát, tisztaságit (mert ugye sosem tudni mikor érkezik a piros nap), fogkefe, fogkrém, fésű, másnapra ruha (azért raktam el szoknyát is, ha netán el mennénk majd Yuwonékkal valahová), töltő, izzadás gátló asszem ennyi. Ja. Ennyi elég lesz. Ilyenkor már nagyban megy az első óra a suliban, szóval Yuwon nincs otthon.

- Kész vagyok! - Mondtam anyának, miközben, felvettem a cipőm.

- Nagyon szép vagy kicsim! Nem is tudtam, hogy van ilyen pulcsid. - Mondta anya.

- Ja. Hát ezt még Yuwonnal vettem a szünetben. Tudod. Sokat voltunk vásárolni, és akkor vettem. - Meséltem el anyának.

- Minden megvan? Kulcsok? Ha netán át akartok jönni. - Mondta anyu.

- Tényleg! Azt el rakom. Hol is van? - Kérdeztem. Tudni lehet, hogy az én kulcsomon, van egy lila műanyag címke szerűség, és úgy könnyebben különböztetni lehet az enyémet, anyáétól.

Kerestem mindenhol, de nem találtam.

- Lina... Ott van a kulcsok között. A helyén. Még te raktad oda. - Mutatott oda, ahol van a kulcs tartó.

- Oh... Ja! Persze! Pont most akartam megnézni ott. - Mondtam, majd 1 2 3, és elnevettük magunkat anyával. - A deszkámat is viszem! - Mondtam.

- Rendben! Én addig el indítom a kocsit! - Mondta anya, majd elindult kifelé.

- Oksi. - Mondtam.

*Yuwonéknál*

Lina apukája nyitott ajtót. Ezek szerint már anya le is beszélte vele. Remélem nem mondott semmit Yuwonnak.

- Sziasztok! Gyere csak beljebb Lina! - Mondta a férfi.

- Hát akkor én megyek! Szia kicsim! Jó legyél oké?! - Kérdezte anya.

- Rendicsek! - Mondtam, majd megöleltük egymást.

- Hát akkor sziasztok! - Köszönt el anya.

- Szia! - Köszöntünk el egyszerre Jihoo-val. Ez a neve Yuwon apukájának. Igen. Az anyukája amerikai, az apukája, pedig koreai. Az anyukája, egyébként egy nagyon szép nő! Jó az ízlése Jihoo-nak azt kell, hogy mondjam. Kedves egy férfi alapból is, de kevesebbet dolgozik mint a felesége.

- Nem vagy éhes? Nem kérsz valamit? - Bombázott kérdésekkel Peter.

- Nem köszönöm. Majd talán később. De egy pohár innivalót elfogadnék. - Mondtam.

- Mit kérsz? Van cola, víz, szörp, narancslé, multivitamin. Igazából itt vannak. - Mutatott az innivalókra.

- Akkor egy pohár cola-t kérnék. - Mondtam.

- Here u go girl! - Igen. Néha szokott angolul is beszélni.

- Thank you Mr. Jihoo! - Majd mindketten elnevettük magunkat.

- Ha kell valami itt leszek a nappaliban. Okés? Fel mehetsz Yuwon szobájába nyugodtan. -Mondta.

- Rendben, köszönöm. Ugye Yuwonnak nem szóltatok? - Kérdeztem.

- De. Miért nem kellett volna? - Kérdezte. És bumm... Itt dőlt el a meglepi.

- Csak meglepit akartam neki. - Mondtam kicsit szomorúan.

- Nem szóltam neki nyugi, csak viccelek. Nem tud semmiről. De azt tudom hogy valamilyen Ni-Ki-t át hívott. - Mondta. Akkor nem kell szóljak nekik. - És majd megyek értük.

- Már megijedtem !Jihoo Azt hittem szóltatok neki, mert olyan hihetően mondtad! - Kuncogtam egyet.

- Na látod. Jó színész lenne belőlem. - Itt már nevettünk mind a ketten.

- Hát persze! Még Oscar-díjat is kapnál érte. - És itt törtünk ki nagy nevetésben. Én nagyon jóban vagyok Yuwon apukájával.

- Ha kell valami Jihoo, akkor fent leszek Yuwon szobájában! - Mondtam.

- Oksi! - Mondta a férfi.

*Yuwon pov*

Ma át hívtam Ni-Ki-t, hogy segítsek neki megérteni az egyik anyagot. Már nem tudom melyiket. Majd elmondja.

Éppen az ebédlőben ültem egyedül, amikor Heeseung oda ült hozzám. Gondolom látta, hogy egyedül ülök.

- Szia Yuwon! - Köszönt a szürke hajú fiú.

- Oh.. Szia! Hát te? Még csak most látlak először itt a suliban. Talán új lennél? - Kérdeztem Heeseungot.

- Igen. Ma jöttem ide. És elárulok egy titkot. Az osztálytársad leszek. - Mondta.

- Hát wow... Erre nem számítottam. -Mondtam a mellettem ülő fiúnak.

- Esetleg van melletted hely? - Kérdezte Heeseung.

- Sajnos nincs... Ni-Ki ül mellettem. De ha szeretnéd megkérheted, hogy üljön át Lina mellé. De nekem igazából tök mindegy, hogy ki mellett ülök. -Mondtam.

- Akkor lehet, hogy megkérdezem. - Mondta a fiú.

- Oksi. - Válaszoltam neki.

- Majd az osztályban tali! - Mondta Heeseung.

- Oké! Majd ott tali! Csáó! - Köszöntem el a fiútól.

- Csumi! - Köszönt el ő is.

Lassan elindultam én is az osztály felé. Miközben mentem a folyosón, az osztályomhoz, aközben véletlen nekimentem valakinek.

- Úristen! Bocsánat! - Mondtam, miközben felszedtem az illetőnek a könyveit.

- Jaj, semmi baj! - Mondta egy barnahajú fiú. Kedvesnek tűnik.

- Tényleg sajnálom! Nem vettem észre, hogy jössz. Amúgy Yuwon vagyok! - Mutatkoztam be.

- Én Hyunwoo vagyok! - Mutatkozott be ő is.

- Örülök a találkozásnak Hyunwoo - Mondtam.

- Amilyen fura találkozás ez, olyan fura barátság lesz belőle. - Mondta a nálam magasabb fiú. - Én is örülök a találkozásnak. Amúgy merre van a 130-as terem? Mert új vagyok, és hát... Nem nagyon tudom, hogy mi merre van. - Mondta.

- Persze! A harmadik emeleten, a második terem balra. - Vázoltam fel neki, hogy mi merre van.

- Rendben! Köszönöm! -  Köszönte meg a fiú.

- Ugyan! Semmiség. Ez csak a szokásos azután, hogy neked mentem. - Mondtam, majd nevettünk. - Na én megyek, mert így is késtem 2 percet az óráról. Majd tali. Szia Hyunwoo! - Köszöntem el a fiútól.

- Szia Yuwon! - Köszönt el ő is.


Hali! Ez Emma. Bocsánat, de Yuwon apukája neve megváltozott Koreai-ra, mert úgy jobban tetszik. 😅

ᴛᴀ́ɴᴄᴏsʟᴀ́ʙᴜ́ᴀᴋ || 𝐍.𝐑𝐤Where stories live. Discover now