Szivárvány felhővel

11.Fejezet

THE CHAINSMOKERS: DON'T LET ME DOWN; JAYMES YOUNG: INFINITY

-Istenem, ez mennyire jó... meg giccses...- Lili előbb felvidul, aztán kicsit visszavesz.

-Miért mondoood... ennél már csak az lenne rosszabb, ha ikrek lennénk mind...-nevetek fel.

Miután kiörömködtük magunkat, még beszélgetünk egy kicsit.

-Figyi, Tesó... mi azt beszéltük Kiarával, hogy mégsem kellene a föld alá bújni emiatt a... a tudod, a dolog miatt... -fordul Peti Milánhoz.

-És szerinted mit kéne csinálni? A koncerteket lemondtuk, azokkal már nem tudsz mit csinálni.- Milán megvonja a vállát és széttárja a karját.

-Minden csoda három napig tart, lehet, hogy semmit sem kell tennetek...-mélázik Lili.

- Elég gáz, hogy ez megtörtént, de az életnek tovább kell menni. - mondom én is, hogy biztosítsam őket a támogatásomról.

-Néhány nap múlva mondjuk egy insta live? Azt úgyis ritkán csinálunk...-gondolkodik hangosan Peti.

-Ott van a készülő zene, abból mutatunk majd részleteket... oké, ez tetszik.- mondja Milán.

-Amikor épp koncert lenne..., vagy az hülyeség?-néz ránk Peti.

-Nem, egyáltalán nem! Szerintem jól fogja magát kivenni.- vágja rá Lili.

-Ha mindent átbeszéltünk, akkor asszem én indulok...-áll fel Milán a kanapéról. -Peti? Jössz? Maradsz?-fordul vissza hozzánk.

-Marad...-mondom határozottan.

Peti rám néz olyan "te meg mire készülsz?" tekintettel, de habozás nélkül beleegyezik.

-Akkor maradok...- rám mosolyog, én meg... szokás szerint...olvadok.

-Maradj te is!- Lili belekapaszkodik Milán combjába.

A fiúk összenéznek, aztán Milán visszaül.

-Akkor maradunk.- mondja megadóan. Na, nem hiszem, hogy nagy harcokat kellett magával vívnia.

-Húzzuk ki a kanapét, hogy mind a négyen kényelmesen elférjünk.- indítványozom.

-Tévékapcsoló?- kérdezi Peti és körbe néz, hátha megtalálja egyedül.

-Itt nem te leszel a főnök... hanem én.- mutatja fel Milán kajánul a távirányítót.

Peti utánakap, próbálja megszerezni, de Milán kihasználja a magasságát.

-Ezért még megfizetsz egyszer... otthon úgyis én mondom meg, hogy mit nézünk. -mutogat Peti, és nem erőlködik tovább.

Bekuckózunk a sarokba, Milán és Lili a másik oldalra húzódnak. Így nézzük a műsort, közben kommentáljuk, beszélgetünk, nevetgélünk. Néha nagyon nem tudok odafigyelni, mert egy-egy mozdulatnál Peti illata felkeveredik körülöttünk és azt se tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány. Jól esik hozzábújni, de veszélyes is. Amikor összepillantunk egyszer-egyszer, a gyomrom is belerándul. Későre jár már, amikor kikászálódunk a tévé elől.

-Nekem ki kellene ugrani a kocsihoz, behozni pár cuccot.- mutat Peti kifelé.

-Persze, nyugodtan, megvárlak...- mosolygok rá.

-Megyek én is...-csatlakozik Milán.

Kimennek és végre kettesben maradunk Lilivel.

-Bubu, úgy örülök neked... Ha ma reggel nekem valaki azt mondja, hogy ma itt alszik veled...- először megölel, aztán a karomon végigsimít.