Szivárvány felhővel

12.Fejezet

KINA: CAN WE KISS FOREVER?; INSTRUMENTAL POP SONGS: YOU FOUND ME

Le kéne menni a konyhába... Szomjas vagyok, te nem?- sóhajtok fel.

-De... ihatnánk valamit... Eléggé kitikkasztottál...-hangja reszelős és elégedett.

-Szívesen...-kuncogok.

Meztelenül fekszem Petin, ő a hajammal játszik, én pedig a tetoválását cirógatom.

-Nem bírok megmozdulni...-mélázom, pedig össze kellene szedni magam.

-Én meg nem akarok...-jelenti ki egyenesen.

-Itt fogunk szomjan halni... a két lusta dög.- de továbbra sem mozdulok. Túl kényelmes ez a felsőtest...

-Kell ide egy hűtő...

-Minek??- méltatlankodom. Az én csodásan dizájnolt szobába biztos nem jön be egy zörgő-csörgő hűtő!

-Hogy szex után mindig legyen kéznél valami...-érvel.

-Szóval ebből rendszert csinálunk?-könyökölök fel mosolyogva.

-Az ivásból? Mindenképpen.- nevet fel.

-Fú te... Ütöm meg a mellkasán. -Jó, én mentem.- kapom magam és indulok a gardrób felé.

-Jövök én is.- ugrik ki Peti is az ágyból.

-Vegyél fel valamit!- kiáltok rá gyorsan. Képes lenne meztelenül kilépni a szobából...

-Mégis mit?!- tárja szét a kezét.

-Toronyórát láncostól, mit.-belebújok a köntösömbe.

-Jó így?- felveszi a boxerét.

-Jobb.- mondom neki. Pedig kb. semmit nem javít a helyzeten. Feszülős a boxer, szóval mindent is megmutat.

A lépcsőfordulóban járunk, amikor hangokat hallok lentről. Hirtelen megdermedek, hogy talán valaki betört, de ismerős kuncogást vélek felismerni. Nem mozdulok továbbra sem, amit Peti nem ért.

-Mi van?- kérdezi félhangosan.

-Lent vannak Liliék... és azt hiszem...- megforgatom a szemem, hogy értésére adjam a sejtésem.

Peti vigyorogni kezd és elindulna, de leállítom.

-Héé-hé! Az ott a legjobb barátnőm!! Felfogtad?!- kapok a keze után.

-Jó, bocsi! De most meddig dekkolunk itt?? – teszi csípőre a kezét. Próbál a kanyarból bekukkolni, kevés sikerrel.

-Kapcsold fel a lámpát!- mutatok vissza a lépcső tetejére.

Megteszi, majd várunk pár másodpercet és elindulunk, mintha mit sem sejtenénk.

Kézen fogva lépünk be a konyhába. Peti tekintetébe kapaszkodom. Egyrészt biztonságot ad, hogy nem keverem magam kellemetlen helyzetbe, másrészt így biztos lehetek benne, hogy Peti sem lát olyasmit, amit barátosném nagyon bánna. Lili a konyhapulton nekünk háttal ül, Milán a két lába között támaszkodik. Gyorsan összekapják magukat, nem történt épp semmi komoly.

Peti kuncogni készül, de erős kézszorítással jelzem, hogy álljon le. Megköszörüli a torkát és komolyra vált.

-Mizu gyerekek, ti se tudtok aludni?- néz Milánra, aki azonnal kihúzza magát. Lili gyorsan leugrik a pultról és alig észrevehetően a háta mögé dugja a tejszínhabos flakont.

-Mi? Ja! Nem. Mi sem.- habog összevissza.

Kis kínos csend, majd kitör mindenkiből a nevetés. Annyira egyértelmű a szitu, hogy kár bármit is szépíteni a dolgon. Lili kényszeresen tűrögeti a haját a füle mögé.