Szivárvány felhővel

25. Fejezet

LUKAS GRAHAM: LOVE SOMEONE

-Most már hazaviszel? –kérdezem, miután jó ideje csak csendben pihenünk egymáson.

Leengedtük a háttámlát és majdnem vízszintesen fekszünk az ülésben. Bírom ezt a kocsit.

-Nem szívesen. –felsóhajt, miközben ujjaival épp hozzám érve cirógatja a hátam.

Hangján hallom, most tényleg semmi kedve innen elmenni. És valójában nekem sincs, maradhatnánk felőlem örökre is.

-Nem akarsz a koncert előtt lepihenni, vagy nem kell gyakorolni? Vagy nem tudom. –firtatom, nehogy miattam hagyjon ki valami fontos dolgot, ami aztán befolyásolja az esti fellépést.

-Gyakorolni nem kell. Már ezerszer megcsináltuk ezt a bulit. –kis mosolygást hallok ki a hangjából. -Aludni nem lenne rossz, de anélkül is megy. 50 percet leszünk csak színpadon. –még mindig simogat, egy picit sem mozdul meg alattam.

-Mikorra kell ott lenni? –kérdezem, mert ha neki nincs is szüksége nagy készülődésre, nekem azért kell egy kis idő, mire összeszedem magam, hogy vállalható legyek.

-Dani és Kevin 20.30kor kezd, utánuk Laciék, 22.30kor jövünk mi, aztán Manuel. Hát olyan nyolc- negyed kilenc felé ott leszünk, szerintem. –már a hajammal játszik.

-Tartok a Brúnóval való találkozástól. –emelem fel a fejem.

-Ne foglalkozz vele. Tudja ő, hogy hol a helye. –néz a szemembe és olyan az arckifejezése, hogy majdnem el is hiszem, amit mond.

-Biztos kényelmetlen lesz a szitu. –kapargatom a feliratot a mellkasán.

-Dehooogy. –a fülem mögé tűri a hajam, és két hüvelykujjával az arcomat simogatja. Valahogy megnyugszom ettől. -Ott lesz mindenki, együtt bulizunk, jól érezzük magunkat. Asszem, Dani megy tovább, de a többiek maradnak.

Erre volt szükségem, már tudom, hogy rendben lesz minden. És ha valami mégis rosszul alakulna, akkor segít Lili, vagy Milán. Nem lesz baj. Remélem.
Üzenet érkezik Petinek. A közben visszahúzott nadrágja zsebéből előveszi a telefont.

-Lili szeretne hazamenni. –mondja, miután elolvassa, de láttam is a kijelzőt.

-Igazából már én is. –ülök fel rajta.

- Akkor menjünk. –csókol meg.

-Remélem, hogy mi érünk előbb haza... Lili kiborul, ha megtudja, hogy...

-Intézem! –nyomkodja a telefont, aztán kihangosítva beteszi az ajtó egyik mélyedésébe. Milán szinte rögtön felveszi. -Na, gyertek, de hozzatok már valami kaját. –mondja, közben a pólóját felveszi.

-De mit? –hangzik a kérdés Milántól. –Bébi, te mit ennél?

-Ha odaszólok a Kristófnak, hogy rakjanak össze valamit? –néz rám Peti kérdőn.

-Nekünk jó! –jön a válasz a telefonból.

-Okés, intézem! –vágja rá Peti gyorsan. -Cső!

-Jó, akkor mindjárt tali! –mondja Milán, aztán kinyomja a hívást.

-Fú, de rafkós vagy te... Remélem, hogy velem ilyet nem fogsz csinálni. –nézek Petire és a mutató ujjammal fenyegetem.

-Kicsim, veled soha! -de nevet, szóval azt hiszem, hogy nem nagyon kell hinni neki.

Kicsit sietősen készülődünk, nem tudjuk, hogy Milánék hol vannak éppen, és mennyi időre van szükségük, hogy hazaérjenek. Végül nem bukunk le. A pénteki forgalom ugyan nem volt kegyes hozzánk, de valószínűleg Milánékhoz sem. Épp annyi időnk marad, hogy átöltözzünk, mielőtt megérkeznek az étellel. Peti és a spontán ötletei... Mint az első együtt töltött éjszakán, amikor a konyhában azt imitáltuk, hogy szexelünk... Mindig mosolyra húzódik a szám, ha rágondolok. Leülünk enni, de alig beszélgetünk. Valahogy lelkiismeret furdalásom is van Lili miatt. Karikásak a szemei, olyan fáradt szegény.

-Elmegyünk aludni egyet?–kérdezi tőlem Peti, amikor odahozza az üres tányérját a mosogatógéphez.

-Mindenképpen. –rendezgetem a dolgokat a pulton.

-Nyolcra odamegyünk? –kérdezi Milántól.

-Ja, a nyolc az oké. Mi is lefekszünk szerintem. –dörzsöli meg Milán Lili hátát.

-Segítsek Kincsem? –teszi le Peti a poharát a mosogató mellé.

-Már meg vagyok. –simítom meg a vállát.

-Hétkor itt tali? –kérdezi Milán.

-Aha. –válaszol neki Peti és kézen fogva elindulunk az emeletre.

-Lezuhanyzom. –megyek egyenesen a fürdőbe, amikor benyitok a szobába.

-Valami baj van, Kincsem? Jól vagy?–jön velem.

-Minden rendben, csak nagyon fáradt vagyok. –ölelem meg.

Már van egy kis rituálénk fürdéskor, amit nagyon szeretek. Előbb én állok a víz alá, ő segít engem behabozni. Aztán ő következik. Gyorsan végzünk. Nem beszélünk, csak csináljuk egyik dolgot a másik után. Szinte rohanok az ágyba, bevackolom magam. Bemászik mellém és mögém bújik. Felsóhajtok, hogy végre vízszintbe kerültem. Rég volt már 5:30.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Peti szemszöge

Arra ébredek, hogy Kiara nyögdécsel, és a nevemet suttogja álmában. El tudom képzelni, hogy mit álmodhat. Nagyon izgató a hangja.

-Kicsim... –simogatom meg, de nem ébred fel. -Kincsem...–puszilgatom a nyakát és a vállát. -Ha így folytatod, hamarosan nem fogod tudni abbahagyni a nevem nyögdécselését. –hajolok fölé.

Felém fordul és megcsókol. Hogy minden csókjától azonnal beindulok... Elképesztő.

-Mennyi idő van 6ig? –kérdezi, miközben a felsőtestemet csókolgatva halad lefelé.

-25 perc. –felfogom, hogy miért kérdezi.

-Elég lesz... –néz rám sejtelmesen.

-Tudod, hogy nekem egy perc is elég belőled...

Nem húzza az időt, rámarkol a farkamra és a makkom már a szájában van. Lassan benyálazza az egészet, amire a farkam úgy bemerevedik, hogy nyilalló fájdalmat érzek az alhasamban.

-Ó, baszkiii...Kicsim... –emelem fel a fejem, hogy lássak valamit, de vissza is teszem... 

Ezt a látványt nem bírnám fél percig sem. Nyelvével játszadozik, és már magamban könyörgök, hogy kapja végre be... A lepedőt is megtépem, és megemelkedik a felsőtestem, ahogy beveszi a szájába a teljes hosszomat.

-Azt a kurva életbe... –hunyom be a szemem, ahogy ütemesen szopni kezd. -Add ide a puncidat. Ez nem maradhat díjazás nélkül.

Egy pillanatra abbahagyja és megfordulva a fejem fölé tolat.

-Édes vagy mint a méz... –nyalok bele a nedves punciba.

Elkezdődik egy adok-kapok közöttünk. Ez a nő egy állat... Ha mélyebben nyalom, ő is mélyebbre engedi a farkam. Meg nem mondanád róla hogy egy vadmacska az ágyban. Egyszerűen imádom.

-Dugj meg gyorsan... –zihál és lefekszik a helyemre.

Egy pillanatig sem váratom. Széttárja lábait és becsusszanok a forró hüvelyébe. Lábait a csípőmre szorítja, és olyan tempóra kényszerít, amiről tudom, hogy esélyem sincs sokáig tartani. Szenvedélyesen csókol és kapaszkodik belém, nyögdécsel és sóhajtozik...nem tehetek mást...megadom, amire vágyik...ami az én vágyam is... Sikogatva élvez el, ami olyan hangos, hogy biztosan felveri a nagy ház csendjét.