23. Fejezet

421 18 11
                                    

TIMTAJ:DANCE


Ez most az akar lenni, amire gondolok? Álljak be én fotózni? Ebből nagy égés lesz...
Hogy bírjam ki, hogy ne álljon fel a farkam itt mindenki előtt? De nem fogom Kiarát cserbenhagyni.

-Kalota Regina fotográfus – nyújtja felém a kezét a sötét hajú nő.

-Marics Péter... zenész...

-Megmutatnád a tetkóidat, légyszi? –pásztáz rajtam végig.

-Persze, nem gond. –leveszem a pólót.

-Aham, szerencsére nem sok, pont belefér. Szuper. –int valakiknek.

-Gyere, dobunk rád egy pici sminket. –karon fog egy szöszi és a terem másik vége felé húz. -Aztán megkapod a fitet. –odaérünk egy asztalhoz, amin mindenféle kencefice van katonás rendben kipakolva. -Ülj le nyugodtan! –mutat a székre.

-Állhatnék? Nem gond? –asszem ideges vagyok.

Keresem Kiarát, de nincs sehol. Legalább 2 szót, ha válthatnánk... Nem lesz ez így jó... Nélküle működésképtelen vagyok!

-Persze, ahogy szeretnéd. –mosolyog és megérinti a vállam.

Felismert. De legalább nem csinál jelenetet. Ránézek a kezére, amit azonnal elvesz. Korábban ennyiből már az enyém lett volna. A mosoly viszonzása, pár csöpögős mondat, aztáááán...
Ekkor valaki megérinti a kézfejem. Öntudatlan reakcióm, hogy elhúzódom, de ahogy odarántom a fejem, meglátom Kiarát.

-Szia, te Szép! –veszem a tenyerembe az övét.

-Szia, Manó! –megöleli a karom és puszit ad rá.

MANÓ!!! Sínen vagyunk! Megnyugodtam. A sminkes csaj egyből észbe kap és már nem is kell neki 10 centi közelségből púderezni a homlokom.

-Mit szólsz ehhez? –mutatok magamra.

-Csodás leszel! Ne aggódj! Regina utasításait követed és magadat adod. –kacsint rám Kiara.

-Te profi vagy, könnyen beszélsz... Engem még sose fotóztak egy gatyában... egy ilyen bomba csajjal...

-Engem sem ilyen bomba pasival... Nem lesz gond... Meglátod. Majd segítek. –suttog.

Hogy füllent nekem... Hiszen itt az összes csávó egy-egy Adonisz... Ezt a hülye is észreveszi...

Ha a szöszin múlna, reggelig pamacsolná az arcomat, de megérkezik a laptopos lány.

-Beállhatunk?? –a szöszit kérdezi.

-Egy perc és készen vagyok. –jön a válasz.

-Köszönöm! –mintha a szemét forgatta volna.

-Angéla kicsit stresszes... –próbálja mentegetni őt Kiara.

-A méreted L-es, ugye? –kérdezi valaki hátulról, majd a kezembe nyom egy alsónadrágot. Átveszem egy kabinban, de valami nem jó... Persze, mert M-es.

-Őhm...bocsi... -szólok ki a függöny mögül. –Kicsi a gatyesz... rossz a méret.

-Az úgy lesz tökéletes, hidd el! –jön a válasz.

Ez a boxer mindent is megmutat bakker... Húzkodom a szárát, de nem segít. Mintha meztelen lennék... Jó, Petike, ne nyafogjá' má', csináld!

-Melegítsük be a fiatalembert... –kezdi Regina. -Kiara lecsúszol a lábszárán...igen...felsőtested ide...

A feje egy magasságban van a farkammal...ne gondolkozz Peti bazmeg... NE GONDOLKOZZ!!

-Egy sima beállást kérek...aham, ez szép, ahogy kulcsoljátok a kezeteket...Péter, megcsinálod, hogy a vállán átdobod a kezed...ahaaam... Péter kinéz és flegma...üveges tekintet...megy aaaz...aha...Kiara megfordul, Péter keze a lapockán?... derekán...ez jó...csináljuk meg fordítva...ez nekem jobban bejön...Kiara gyere kijjebb, nézz a szemébe...kezed a nyakán...közelebb hajol...szemét lesüti...

Szivárvány felhővelDonde viven las historias. Descúbrelo ahora