Szivárvány felhővel

8.Fejezet

VALMAR:PARTYARC

-Itthon vagyoook!- kiabál már a bejárattól Lili. Előzékeny akar lenni, de hát... fölösleges.

-Nappali...-sóhajtom lemondóan. Ha több eszem van, lehetnénk most ketten is.

-Hát te csak így egyedül?-nagyon meglepődik, és még körbe is néz, hogy jól lát-e.

-Aham...-lapozgatom egykedvűen a műsorokat a tévében. Nem is nézem, hogy hol mi megy, csak nyomkodom a gombot.

-Na, jó!! Mi történt? Részletesen. –huppan le mellém a kanapéra.

Töviről hegyire az egészet elmesélem. A romantikus részekkel, hogy milyen helyes volt a rajongókkal, hogy csodásan csókol, hogy mennyire elvesztem benne... aztán, hogy mekkora pofára esés volt a vége.

-És érted, én tökre benne voltam, erre benyögi - szó szerint, hogy hazahoz és nem lesz semmi!!- a hangom nagyon remeg.

-Eeeez hülye... Megcsinálhatott volna és ahelyett hazahozott??? Jéézusom, csak nem impi?? – kerekíti a szemeit.

-Neeem, dehogyis!! Éreztem, hogy be van indulva... mármint ééérted, lent...- két kezemmel lefelé mutogatok, hogy értse, mire gondolok.

-Úgy hívják, hogy felállt neki... milyen prűd vagy, istenem...-nevet fel hangosan Lili.

-Jajj, szekálj még te is!- ezzel elfordulok és karba fonom a kezem.

-Bubu, ne haragudj... De 23 múltál... az előbb kufircolni akartál, most meg nem mered kimondani, hogy farok... ELŐTTEM!

-De én nem vagyok olyaaan...-mondom még dacosan, de már nagyon kell nevetnem. Tudom, hogy igaza van. Nem szívesen használok trágár szavakat, káromkodni pedig... csak ha a helyzet tényleg megkívánja.

-Persze, azért másztál rá a Petire...-nevet ki újra.

-Az csak a hév volt!! – ismétlem, amit Peti mondott.

Teljesen belepirultam már csak a gondolatba is... én és Peti... úristen, mit műveltünk volna, ha rajtam múlik...

Huhh, micsoda gondolatok ezek??? Megrázom a fejem, mintha szabadulni akarnék...

-És mi lesz veletek?- terelem a beszélgetést kényelmesebb mederbe.

-Ááá, semmi... Milán tök jó fej... vicces, intelligens, de... nem tudom... Még biztosan találkozunk, elhívott egy koncertjükre is, dee... mmmhhh... mittudomén, majd alakul. És te amúgy mit gondolsz?- kérdezi már egészen érdeklődően.

-Nem tudom, nekem olyan mindenféle érzéseim vannak... Bizonytalan vagyok... meg akarom őt ismerni, mégis valami visszatart...

-Tökre értem, amit mondasz... de ne agyald túl. Most jöttünk vissza...nem muszáj egyből valami fixbe beleugrani.- simogatja meg a lábam.

-Azt hiszem, megint igazad van. Majd alakul. –jelentem ki.

-Alexa büszke lenne rád.-Lili vigyorog, mint a tejbetök.

Megpróbálom lazán venni a dolgokat. Megpróbálom. Lazán. Venni. A. Dolgokat. Erről szólni kéne a szívemnek is.

Fekszem az ágyamon és csak rá tudok gondolni... Öreg hiba... Hogyan volt képes egy délután alatt elcsavarni a fejem??? Hááát... mert iszonyat jól néz ki... a hangja... a hangja valami elképesztően szexi... A gesztusai..., ahogy rám néz... anyááám... és ahogy énekelt... amit énekelt...

Vigyorogni kezdek magadban, mintha kis pillangók repkednének a hasamban...

Ááááállj le, Kiara... Nem kell a négy fal között belezúgni egy srácba! Szedd össze magad!