Szivárvány felhővel

21. Fejezet

XXXTENTACION:NUMB; WELLHELLO:BARÁTOM

Elgyötört arccal jön be a szobába. Nem néz rám, nem szól egy szót sem. Ledobálja a ruháit és zuhanyozni megy. Bekukkantok a nyitott ajtón. Csak a tükör feletti ledsor világít, gyakorlatilag félhomály van. Az esőztetőből folyatja magára vizet. Egyik kezével a falon támaszkodik, másik keze a csípőjén van. Gondterheltnek látom. Halkan becsukom az ajtót, inkább az ágyban várom meg. Van mit átbeszélnünk, de nem erőltetem. Iszonyú nehéz és hosszú nap volt a mai.
Hamar végez a tusolással. Derekára tekert törölközőben jön ki. Leül az ágy szélére.

-Miló ki akar szállni. –száraz és karcos a hangja.

-Tessék? Ő mondta? –kérdezem tőlem szokatlanul magas hangon, amire Peti csak bólogat.

-Talán csak fáradt. –kibújok a takaró alól és átölelem hátulról.

-Elege van belőlem... Meg az ügyeimből... Azt mondta, hogy csak a szart hozom a fejünkre... –beljebb ül és elfordul, hogy szembe kerüljünk valamennyire. –Én tudom, hogy sok mindent elszúrtam... Hogy nem mindig úgy viselkedtem korábban, ahogy kellett volna. De már nem tudok ezeken változtatni. –elcsuklik a hangja.

-Mindenki követ el hibákat... –nyúlok az arcához. –Ez az élet. Így fejlődünk, hogy marhaságokat csinálunk. És ezt Miló is tudja. –mondom lágyan.

-Ha kiszáll, akkor nekem végem. Ő olyan, mint a testvérem. –sóhajt fel.

-Holnap átbeszélitek. Bekuckóztok a moziba, azt hiszem, van valami konzol is valahol.

-Ha még egyáltalán látni akarja a képem...

-Nagyon kemény napja volt neki is. Talán nem is gondolta komolyan.

-Gyere ide... –húz az ölébe. –Hol voltál eddig? Miért nem vigyáztál rám, mint most? Akkor nem csináltam volna ennyi hülyeséget.

-Ami volt, elmúlt. Most itt vagyok. –jelentem ki határozottan.

-És itt is maradsz? A sok szarság ellenére is?

-Ami a múltban történt, az engem nem érint. Itt vagyok, itt leszek, ha valamit meg kell oldani.

-És ha most csinálok valami hülyeséget? –néz rám kínlódva.

-Addig éltél. –próbálom kicsit lazítani a hangulatot, mert kezdünk depibe csúszni.

-A mai nap után amúgy sincs nagyon kedvem élni... –babrál a kezemmel.

-Jó, elég. –csapok a combomra, jelezve, hogy ebből itt most elég. -Ehhez most túlságosan hajnali kettő van. Bezárt a bazár. –mászok vissza a helyemre. -Alvás. Befejeztük a filózást. Értve vagyok? –mutatóujjammal felé bökök.

-Értve. –bólint és feláll, hogy a törölközőt átcserélje boxerre.

Beleharapok a számba a látványtól... Áááú, a seb... Lili kinyír, ha nem tűntetem el. Bemászik mellém az ágyba, még a lélegzetem is elakad. Finoman megcsap az illata, ahogy közeledik felém. A hátára fekszik, és csak most emeli rám a tekintetét.

-Mi az? –kérdezi gyanútlanul.

-Semmi... -elveszem a csodakrémet az éjjeli szekrényről. Mielőtt bekenem a szám, adok neki egy szájra puszit.

-Ennyivel nem úszod meg... –húz magára és puha puszikat nyom a számra.

Elolvadok tőle. Olyan óvatos, amennyire csak lehet. Bárcsak megőrülhetnénk most... A testemnek ennyi is elég, minden apró mozzanatra táncra perdül, de az eszem tudja, hogy ez nem az az éjszaka. Csillapodom és picit eltávolodom tőle.