Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

one

Kora reggel, vagyis délelőtt 11-kor a szobámban pityergek egy romantikus filmen.

Várjatok! Először is. Budán lakom a legjobb barátnőmmel, Lénával. 5 éve elválasztatlanok vagyunk, Léna tud egyedül a múltamról, ugyanis csak benne bízok ebben az óriási világban.

Ma, pontosan ma kezdődött el augusztus utolsó hete. Azt hittem, hogy végre lesz egy normális nyaram az életemben, egy normális párkapcsolatban. De most is naiv voltam. Körülbelül 3 hete lett a toxikus kapcsolatomnak vége - mint kiderült egy fogadás voltam - azaz 3 hete ki sem mozdulok a házból, ezt terveztem mára is, de Léna nem így gondolta.

Szóval, igen... sírok egy romantikus filmen a vak sötét szobámban, mintha egy vámpír lennék, de ez sem tartott sokáig, mint általában semmi sem. Léna berontott a szobámba majd felhúzta a redőnyöm, amitől őszintén kivakultam, de ez sem állította meg Őt, leállította a filmet, nekem dobott egy csomag zsebkendőt majd elém állt csipőre tett kezekkel. Kifújtam az orrom és Lénának szenteltem minden figyelmem.

-Ne pityeregj ilyen béna filmen! 3 hete a szobádban kuksolsz és ez így nem lesz jó! Úgyhogy holnap kiruccanunk. - jelentette ki nagy természetességgel, de oly annyira naggyal, hogy minden síró csövem bedugult.

Léna és én két külön fajta ember. Míg Léna szeret bulizni, leinni magát és beszólni minden második embernek én inkább otthon a puha ágyamban sorozatot nézek vagy akármit csinálok csak nyugalom legyen körülöttem. Léna tartalom gyártó, mindig is ez volt az álma én nekem, pedig saját vállalkozásom van azon belül is egy cukrászdám és egy kisebb kávézóm. A kávézó nagyon befutott, a cukrászda meg inkább nyáron nagyon zsúfolt, de a legtöbbször esküvői tortát rendelnek tőlünk. Na igen, ebből élünk meg.

-Ezt te sem gondoltad végig! - tiltakoztam rögtön a borzalmas tervére.

-De, mellesleg miért vagy nyáron nagy pulcsiban? - kérdezte, de én csak síri csöndben bámultam az eltakart kezem. -Em, ne már. Ugye nincs friss heg? - kérdezte félve, miközben leült mellém és átölelt. Őszintén megráztam a fejem jelezve, hogy nincsen csak nem szeretem mutogatni.

-Bocsánat. - utaltam a pulcsira.

-Ne kérj mindenért bocsánatot, de ezt már megbeszéltük. - mondta el újra és újra.

-Bocsi... - kértem tőle újra bocsánat majd eldöltem az ágyamon. ‐Reménytelen eset vagyok. - sóhajtottam egy nagyot. Léna is mellém dőlt és már is bepróbálkozott egy lelkesítő mondattal ami most sem jött össze.

-Lehet, de menj pakolni! Megyünk Lellére! - ugrott ki az ágyból és boldogan tapsikolt majd vigyorogva kiszögdécselt a szobámból. Ezt furán végig nézve a falamra néztem azon belül is egy képre ahol az apámmal vagyok. A szememet megforgatva felkeltem. Nem is értem miért van a falamon apámmal közös képem.

Kihalásztam a szekrényem aljából egy nagyobb táskát és elkezdtem bele mindenféle dolgot pakolni. 15 perc után úgy éreztem, hogy megerőltettem magam így egy gondolattól vezérelve lementem a konyhába ahol Léna ütyködött. Mivel nem vett észre, közelebb merészkedtem és ráijesztettem amitől egy kisebb szívinfarktust kapott.

-Magadnál vagy? Majdnem lecsaptalak, mint egy legyet! - idegeskedett. Jót röhögtem a gyors kirohanásán. Miután jól kiröhögtem magam komoly arccal felé fordultam.

-Na csak azért jöttem, hogy feltegyek egy kérdést. Holnap mikor indulunk? - könyököltem a pultra.

-Délután 2, szóval ne aludj délig. Köszi! - küldött nekem egy puszit majd visszafordult a hűtőhöz pakolni. Gúnyosan a hátára mosolyogtam.

-Amúgy mit fogunk csinálni? Egyáltalán hány napot leszünk ott? Sőt, hol szállunk meg? - csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, de Léna nyugodt fejjel bámult rám.

-Egy hetet leszünk ott és egy fantasztikus hotelben szállunk meg. - tisztázta le a dolgokat.

-És mik a programok? - húztam fel kíváncsian a szemöldököm. Csoda, hogy egyáltalán belementem ebbe az egész kis "nyaralásba".

-Strand, evés, pihenés és buli ahol lesz koncert. - álmodozott az utolsó ötletén.

-Na, ebből kettőre nem megyek. - határoztam el, mire Léna mérgesen a lelkemig hatolt a nézésével.

-Miért is? - kezdett el beszélni, mint egy három gyerekes anyuka.

-Mert strandokon nem mutatkozok, bulikba meg nem járok mert félek, rettegek a tömegtől és, hogy összefutok valami régi ismerőssel. - magyaráztam el neki amit, amúgy tud csak mindig emlékeztetnem kell Őt.

-Tudom. De lazítanod kell és nem fogunk senkivel sem összefutni. Ami a strandot illeti... - gondolkozott el egy kicsit. -Napozol. - fejezte be.

-Jó, majd meglátjuk. Megyek pakolni. - zártam le gyorsan a témát. Nem akartam elrontani Léna kedvét azzal, hogy egy zárkózott, introvertált lány vagyok aki legszívesebben véget vetne az életének, de nem teheti meg mert akkor Ő lenne a halott barátnő, Ő lenne a halott nővér.

[...]

Izzadva, reszketve, könnyeimmel ültem fel az ágyamban. A lehető leggyorsabban kimentem az erkélyre, de ez sem ment ilyen könnyen mivel a lábaim olyan szinten remegtek, hogy örültem, hogy még talpon vagyok. A korlátnak neki dőlve rendeztem a levegő vételem és újra gondoltam mindent. A szél belekapott a hajamba és ez a kis szellő teljesen a lelkemig hatolt, mintha kitisztult volna a testem, oké ez lehet hülyén hangzik... Sok éve vannak rémálmaim és azok is a múltamról szólnak. A fényes, kivilágított, gyönyörű Budapestet nézve lenyugodtam és úgy gondoltam, hogy vissza tudok aludni, de csak gondoltam ugyanis mikor bedőltem a az ágyba és csuktam volna le a szemeim nem voltam képes aludni. Járt az agyam és minden kis gondolat most kezdett el éledezni. Legalább 15 percbe telt, hogy újra eltudjak aludni.

***

Sziasztok! Remélem eddig tetszik, ha igen akkor ⭐️/💬. Eddig elég unalmas, meg rövid, vagyis szerintem🤷🏽‍♀️. Hamarosan jön a következő rész, sok puszi!

-L<33