Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

two

Ahhoz képest, hogy nem délben kellett volna kelnem akkor keltem. Egy ideig még a plafont bámultam az ágyamban fekve majd egy nagy levegőt véve kicsoszogtam a szobámból és a konyhába vettem az irányt megnézni, hogy Léna mennyire kapott ideg összeomlást. Hát eléggé mérgesen nézett rám, még hozzá csípőre tette a kezeit így meg végképp úgy nézett ki, mint egy anyuka.

-Egyem a lelked! Nyolc perccel múlt dél és most keltél. - próbált higgadtan beszélni, de szerintem mindenki észrevenné, hogy az agy vize felforrt.

-Hát igen... Bocs. - mentem a pulthoz ahol a speciális kávém hevert, Léna által. -Van reggeli? - kérdeztem, mintha az előbb semmi sem történt volna. Abban a pillanatban éhes voltam, de tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani.

-Igen. - tolt elém egy tálnyi tojás rántottát. Elővettem egy villát és egy nagy levegőt vettem átgondolva, hogy biztos meg akarom e enni. Már a felénél biztattam magam, hogy meg kell ennem! Aztán végül a felét ott hagytam amit Léna sem hagyott szó nélkül. -Már megint alig ettél... Tegnap mennyit ettél? - tette fel a szokásos kérdést, ami szomorú. Az asztal előtt állva kicsit elgondolkodtam. Reggelit nem ettem, vacsorát sem, csak ebédet.

-Ettem. - próbáltam normálisan kibökni ezt az egy szót az előttem ülő barátnőmnek miközben tegnap sem ettem majdnem, hogy semmit.

-Gyanús... Majd ezen változtatunk, de most! Menjél készülődni ugyanis másfél óra múlva szeretnélek a kocsiban látni. - parancsolt rám. Inkább elmentem a szobámba és becsuktam az ajtóm, beálltam a tükröm elé és levettem a pulcsim, szem ügyre vettem a régi hegeimet és hirtelen rám tört a sírhatnék, de nem akartam indulás előtt szét bőgni a szemeim így inkább a ruháim közé vetettem magam.

Felvettem egy szürke, hosszújjú pólót és amúgy rendesen büszke voltam magamra, hogy egy testhez álló pólót felvettem. Alulra egy, szintén szürke, térdig érő melegítőt kaptam magamra. A hátam közepéig érő majdnem, hogy fekete hajam kifésültem és hagytam úgy ahogy van. Kikészítettem a fehér Air Force 1 cipőmet majd egy fekete napszemüveget a fejemre toltam és, persze a fejhallgatómat a nyakamba raktam. Belenéztem a tükörbe és az arcom kezdtem tanulmányozni, be volt esve, karikásak és vörösek voltak a szemeim, nem tetszett... Nem szoktam sminkelni csak, ha nagyon-nagyon muszáj vagy ha Léna rám erőltetje. Inkább hagytam az arcom és a fejem, majd lesz ami lesz.

Fogtam a cuccom és lementem a kocsihoz ahol már Léna készen létben vár a volán mögött ülve, legalább nem én vezetek. A cuccom beraktam hátra majd beültem mellé és vártam, hogy induljunk.

-Ideje volt, Drága! - célzott a lassú készülődésemre. Becsatoltam magam miközben megvontam a vállam. És elindultunk, innen nincs vissza út...

Az úton énekeltünk, vagy csendben lestem a tájat Léna pedig figyelt a vezetésre. Néha megálltunk, de már csak arra eszméltem fel, hogy végleg megállt a kocsi és Léna ki is szállt. Felnéztem a telefonomból és egy hotel tárult elém. Én is kiszálltam és hátra mentem a cuccaimért.

-Ez az a hotel amiről beszéltél? - kérdeztem, miközben az épületet kémleltem.

-Igen, első emelet és hatos ajtó. - pillantott rám a nagy pakolásból. Fogtuk a cuccainkat és befelé vettük az irányt, a recepciós csajszitól - oly annyira csodaszép volt a csaj, hogy irigy lettem rá - elkértük a kártyát, amivel bejutunk a szobánkba. Megköszöntük és Lénával vitatkoztam egy sort, hogy lifttel vagy lépcsőn menjünk és végül én a lépcsőn mentem Ő, pedig lifttel mert szerinte így nem fognak a lábai elsorvadni. A nagy lepcsőzés közben elmélyedtem a gondolataimban, de annyira, hogy neki mentem valakinek. A nagy ütközésben elejtettem a kistaskám amiből, nyilván, kirepült minden cuccom.