Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

five

Sokáig tűnődtem, hogy beengedjem-e Lacit és mivel elkezdett hisztizni, hogy Ő biztos nem fog visszasétálni a buliba és végképp nem fog a folyosón aludni.

-Jó, gyere be, de ne hisztizz már! – forgattam a szemem majd bementünk.

-Hol fogok aludni?

-A padlón. – jelentettem ki könnyedén, mire Laci meghökkent. – Nyugi, kitalálok valamit. – kezdtem el törni az agyam. Kimentem az erkélyre ahová, persze Laci is követett. -Mász át az erkélyetekre és onnan már simán be tudsz menni. – csillant fel a szemem a briliáns ötletemtől. Neki támaszkodtam a korlátnak keresztbe font karokkal, míg Laci odament megnézni mekkora a távolság a két erkély között.

-Te nem vagy normális! Neked elmentem otthonról! – kelt ki teljesen magából miközben felém fordította a kissé ideges fejét.

-Parancsolcs? – tettem úgy, mintha meg se hallottam volna az előbbi kirohanását.
Nem tudom honnan jött ez a hirtelen önbizalmam.
Nem tudom, hogy mértem egyáltalán visszaszólni neki.

-Nem fogok átmászni!

-Miért? Csak fél méter a távolság. – szóltam vissza megint. Laci elkezdett közeledni, mitől én automatikusan hátrálni kezdtem. Hirtelen már nem tudtam tovább hátrébb lépkedni vagyis Laci egyenesen sarokba szorított. Az összes önbizalmam egy pillanat alatt elillant.
Nem tudtam mit csinál és kiszámíthatatlan volt a következő lépése.

-Mert én úgy döntöttem, hogy nem mászok át. Plusz. Minek, ha nálad is tudok aludni. – halkabban beszélt és éreztem a meleg leheletét a bőrömön.

-Beengedtelek, mert nem volt más választásom, de ez nem azt jelenti, hogy itt aludhatsz. – nem mertem a szemébe nézni, mivel így is zavarban voltam ami furcsa, mert egy fiú közelségétől kényelmetlenül szoktam érezni magam.

-Mindig van más választás, ez csupán a te döntésed volt. – próbálkoztam valami frappáns visszaszólással, de igaza volt ami rettentően idegesített.

Beállt közénk a – számomra – kínos csend. Én nem tudtam szabadulni. Laci felfedezte az arcom összes szegletét, majd egyszer csak ráfogott a derekamra és összeérintkeztek az ajkaink. Nem tudom mi ütött belém, de viszonoztam a tettét így szenvedélyesen csókoltuk egymás ajkát, majd a fejemben meghallottam a tiltakozást.

Tilos.

Tilos.

Tilos.

Nem szabad.

Nem szabad.

Nem szabad.

Lehető leggyorsabban kibújtam a karjai közül és a háta mögé siettem. Levegőt kapkodva próbáltam összeszedni a gondolataim, miközben Laci beszélt hozzám de egy szavát sem értettem. Minden körülöttem létező zajt kizártam és csak a fejemben lévő gondolataimra figyeltem.

Mit tettem? Nem szabadott volna? Nem is ismerem és híres, ami nekem nem hiányzik az életemből.

-Emma! – hallottam meg a nevem és felnéztem Lacira. Miután látta, hogy figyelek rá elkezdett magyarázni. -Bocsánat, hogy megcsókóltalak. Szimpla fellángolás volt. – megkönnyebbültem és kihúztam magam.

-Akkor nem jelentett semmit? – biztosra akartam menni.

-Nyugi, nem. – mosolygott rám kedvesen.

Jaj, Em hagyd abba!

Na, ez után már annál inkább nem akartam, hogy itt aludjon. Nem jelentett nekünk semmit, de én attól még nem bízom benne. Úgyhogy, vagy átmászik vagy én fogok.