Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

seventeen

Május vége felé tartunk és úgy érzem kezd minden stabil lenni az életemben. Igaz, hogy mikor Lacit Lucával látom elvesztem a józan eszem, de ezen kívül teljesen rendben vagyok. Egyedül a cigizésről nem tudtam leszokni, próbáltam, de nem megy. Minden másról lemondtam. Kezdem visszanyerni a régi énemet, aminek rettentően örülök.

Jelenleg délután van és a fiúk forgatáson vannak a Maricsékkal estig, ami nem baj, ugyanis van már tervem. Szofival stúdióba megyek, mivel szerettem volna írni egy kisebb verzét a zenéjébe, amiben Laci a feat. Persze Szofi belement és mondta is, hogy akkor ma menjek át.

Szofinál rengeteget nevettünk és néha nagyon is belemélyedtünk a szöveg írásba. Én tényleg egy rövid kis semmit írtam, amit odaadtam Szofinak, akinek rettentően tetszett.

-Ez kiről szól? Ha nem túl tolakodó kérdés. – kérdezett rá óvatosan. Sokáig filóztam, higy megosszam-e vele.

-Öhm... hát, Laciról. – vallottam be, mire Ő csak felsikított.

-Úristen! Úristen! – ugrált örömében.

-Szofi! – szóltam rá mosolyogva, mire vigyorogva visszaült a helyére. -Ezt nem mondthatod el senkinek. Érted? Senkinek! – kisújjesküt kötöttünk elég komolyan. -És úgy teszel, mintha ezt is te írtad volna. – mutattam a szövegemre, mire Ő csak határozottan bólintott.

Már este kilenc volt, de még csak most megy le a nap, ami csupán annyit jelent, hogy közeledik a nyár. Benyitottam a házba és a két lakótársam felém fordultak a konyhából.

-Csináltunk kaját. – mondta boldogan Brúnó, mire elmosolyodtam.

-Hol voltál? – szólalt meg most Laci.

-Szofinál. – mosolyogtam rá. Ő csak bólintott, mintha megkönnyebbült volna mitől és furán méregettem Őt.

-Várj, mit csináltál te Szofinál? – gyanakvóan bámult engem.

-Hát... izé, csak a szokásos csajos dolgok. – ilyenkor persze nem tudok hazudni.

-Aha, én meg hülye vagyok.

-Tényleg az vagy. – nevettem fel Brúnóval, de Laci kivételesen nem bedurcizott, hanem mosolyogva figyelt engem, mitől rendesen zavarba jöttem. -Mi az? – a nevetést befejezve, de mosolyogva fürkésztem Őt.

-Semmi. – megállás nélkül mosolygott a bolond feje, mit nem tudtam hova tenni.

[...]

Beléptünk a júniusba és mostanában eléggé furán viselkedik Laci vagy csak úgy ránézek és az jut eszembe, hogy valami nincs rendben.

-Mehetek én is a forgatásra? – nyitottam be Laci szobájába, aki éppen bent cigizett. -Ne cigizz már bent, Jézus! – voltam én már mindenféle mélypont, de sose szívtam bent cigit. Elnyomta a csikket és felém fordult.

-Jöhetsz, persze. – válaszolt szűkszavúan, ami egyáltalán nem tetszett. Nem így ismertem meg. Ha tehetné egyfolytában járna a szája.

Az utunk a forgatás helyszíne felé teljesen csendben telt.
A forgatást mosolyogva néztem végig, nagyon tetszett az egész folyamat. De mikor Laci táncolt azt hittem, kiájulok a székből. Olyan jól tud táncolni, hogy csak ámulva figyeltem minden egyes lépését.
Mikor ment le a nap indultunk haza és ahogy beültünk a kocsiba vigyorogva felé fordultam.

-Eszméletlenül jól táncolsz! – erre Ő csak halványan elmosolyodott és ekkor lett elegem. -Mi bajod? – változott át a viselkedésem egy másodperc alatt.

-Semmi. – rántotta meg a vállát vezetés közben.

-Maradj már ezzel a semmivel! Csak mondd el! – húztam fel magam teljesen.

-Lucával van a baj! – csapott a kormányra idegesen, mitől kirázott a hideg és kiszáradt a torkom a hirtelen agressziótól. -Nem mennek most jól a dolgok közöttünk. – vette vissza a hangerejét. Hangosan kifújtam a levegőt, hogy lenyugodjak még az előbb történtektől. Laci felém kapta a fejét. ‐Jól vagy? – lehetett hallani a hangján az aggodalmat.

-Persze, persze. Bocsi. – nevettem fel kellemetlenül. -Szóval, sajnálom a Lucával kapcsolatos dolgokat, de emiatt nem kell ilyen letörtnek lenned. Biztosan kibékültök. – vetettem fel a kamu mosolyom.

-Köszönöm. – villantott meg Laci egy nagy, széles mosolyt.

[...]

Hamarosan július van és ma jön ki Szofi és Spacc száma. Nyilván mindenkinek nálunk kell összegyűlnie, mitől kicsit féltem, ugyanis minden a fejemben ragadt arról a napról mikor Laci a Fantomot kiadta.
Tíz másodperc volt a kezdésig, így mindenki teljes kussban várta a kezdést. Ugyanúgy ültünk, mint múltkor csak Szofi most velem és Lacival átlósan ült egy fotelben.
Elkezdődött és rettentően tetszett  a klip majd jött az én szövegem, amiről csak mi tudunk Szofival.

Elmerülök a szemedben, ha rám nézel
Igazinak tűnik, de nem árt ésszel
Gondolkodni, ha rólad van szó
Sejtelmes, de nem szívhez szóló
Üzenetet kapok tőled hajnalban
Látom, nem vagy magadnál az ablakban
Eufórikus lehet ez az érzés
Tejutunknak peremén lassabban megy a légzés

Szofival sunyin egymásra néztünk, de lehet nem volt az olyan sunyi mivel Laci ezt is észrevette. Furán méregetett minket majd, mintha koppant volna neki bent a fejében, hogy miről van szó. Laci rám kapta a fejét Szofiról. Szofi inkább visszafordult és a klipnek szentelte minden figyelmét.

-Te írtál egy verzét a zenénkbe? – suttogta közel hajolva az arcomhoz, mitől nehezen vettem a levegőt.

-Igen... Bocsi. – kezdtem el megint a körmöm körüli bőrömet tépkedni.

-Ne csináld már. – utalt a rossz szokásomra de, hogy biztosan befejezzem rá is fogott a két kezemre. -Miért nem szóltál, hogy te is írtál szöveget?

-Hát... nem tudom. Féltem, hogy nem tetszene neked, ha beleírok a zenétekbe. – vallottam be a fél igazságot.

-Nem kell félned, tőlem. – húzott magához. A zenének már rég vége és mindenki eltűnt a nappaliból, így csak mi ketten voltunk a helyiségben.
Régóta szükségem volt egy hosszú, szoros ölelésre de, hogy ezt Lacitól kaphattam meg, még jobban esett. Hasamban a pillangók éledeztek, pedig nem kéne ezt éreznem. De most, hogy a haja hátra van nyalva csak még vonzóbbá teszi az egész kinézetét.
Lassan elhúzódtunk egymástól és mindketten mosolyogva figyeltük egymást. Laci hirtelen nyomott egy puszit a homlokomra és felállt.
-Megmutatod, mit írtál? – nyújtotta felém a kezét, mibe mosolyogva belekapazkodtam.

Kézen fogva felmentünk az Ő szobájába és befeküdtünk az ágyába egymás mellé.
Miután meghallgattuk ötödjére csak az én szövegem Laci felém fordította a fejét, így vészesen közel került a szája az enyémhez. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni, de Laci megszólalt.

-Honnan jött az ihlet?  – kérdezte suttogva az ajkaimat szugerálva.

Most nem mondhatom, hogy tőled?

-Nem árulhatom el. – cikázott a tekintetem a tenger kék szemei és ajkai között.

-Egy emberről van szó? – erre csak bólintottam. ‐Egy fiúról? – szintén erre is bólintottam. -Ismerem Őt?

‐De még mennyire. – haraptam be az alsó ajkam, ettől Laci tekintete szószerint el sem mozdult a számról.

Se szó, se beszéd.
Egymás ajkaira tapadtunk, úgy faltuk egymást, mintha nem lenne holnap. A tenyere felfedező útra kelt a testemen, így az én tenyerem a pólója alá vándorolt. Megállás nélkül ettük egymás száját, mikor nekem beugrott, hogy mit művelek.

-Barátnőd van.

***

Sziasztok! Mondtam, hogy jönnek a részek. Körül-belül 3 rész és vége!! De nyugalom, jön a következő könyv.🤫 Helyesírási hibákért bocsánat! Ha tetszik és minél hamarabb szeretnéd látni a következő részt, akkor ⭐️/💬! Sok-sok puszi!

-L<333