Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

nineteen

Szinte egy hónap telt el a nap óta, mikor felfedtem Laci előtt az első és legtitokban tartott most már nem titkomat. Sőt! Látott sírni, ami nagy szám ugyanis utálok. Rühellek. Sírni bármilyen ember előtt. Azóta Laci, mintha kicsit figyelmesebb lenne felém.

Elég izgatottan futottam le a konyhába, mint egy kisgyerek. Majdnem el is taknyoltam. Erre mindhárom fiú fel is figyelt. A konyhában megálltam és megállás nélkül vigyorogtam.

-Téged mi lelt? – fordult felém Laci mosolyogva és végig mért a szemeivel.

-Hát... – kezdtem el nyalizni.

-Mit szeretnél, édes? – dőlt neki a pultnak, miközben keresztbe rakta a karjait.

-A Sziget fesztiválon a mai nap, ott lesz Billie Eilish és, hogy elmehetnék-e? – körül néztem a fiúkon. Brúnó a nappaliban döglött, le se szarta mit mondtam. El volt a maga világában. Laci és Manu éppen szemmel beszélgettek eléggé sikertelenül. -Na, légyszi! – kezdtem el könyörögni.

-Elmehetsz. – erre elkezdtem ugrálni, mint egy bolond. -Velünk. – rakta hozzá, de teljesen leszartam mert szószerint megőrültem.

-Ez az! Köszönöm! – szögdeltem oda boldogan Lacihoz és megöleltem, a karjaival átölelte a derekamat. Az érintésétől kirázott a hideg, mit szerintem Ő is érzett, hogy milyen hatással van rám. Egy kis idő után elhúzódtam tőle. -Megveszem a jegyeket. – szaladtam volna fel, de Laci megállított.

-Majd én megveszem.

-De. Legalább a sajátomat had vegyem meg. – nem akarom, hogy rám költsenek.

-Megvesszük. – erősködött. Ez addig ment, míg Manu állított le minket.

-Em, mi megvesszük. – mivel Manu is "ellenem" fordult így beletörődtem a sorsomba.

-Jó. – sértődtem meg. Felmentem a szobámba és ekkor tudatosult bennem, hogy megyek a Szigetre. Teljesen fel lettem pörögve és rögtön elkezdtem készülődni. Felkaptam egy világos kék, szaggatott farmer rövidnadrágot és egy bordó hosszújjú haspólót. Ezt még én sem tudom hogy gondoltam. Cipőnek csak a szokásos Air Force 1-t, a hajamat kiengedtem és ki is vasaltam. Felcsaptam még egy fekete napszemüveget, majd neki álltam sminkelni. Semmi nagy durranás, csak ilyen alapok és táska nélkül lementem a fiúkhoz, nincs szükségem táskára. Telefon és rajta a pénz.
Mivel a földszinten senkit nem találtam kimentem a ház elé.
Mint kiderült Manuel sofőrje lesz olyan szíves és furikázni fog minket egész éjjel.

[...]

Mikor beléptünk a Sziget fesztivál hivatalos területére elkezdtem ugrálni és rendes fan görcsöt kaptam. Olyan boldog voltam, de belül féltem az itt lévő emberektől. Laci mosolyogva nézte végig a boldog kirohanásomat.

-Gyertek már! – ráfogtam a két fiú karjára, mivel Brúnó nem jött mert elvileg randin van. Oldalra álltunk, ami tökéletes volt mivel bármikor el tudunk menni inniért vagy kajáért. De mivel alacsony vagyok, így szart se láttam. Manuel leguggolt elém.

-Ülj a nyakamba. – mondta, mire én meglepődtem de nagyon örültem, mivel így láthatók mindent. Boldogan a nyakába ültem és azt hittem hátra esünk a francba. Ahogy a magasban ültem és a szél belekapott a hajamba nagyon jó érzés volt, de azzal nem számoltam, hogy mivel haspólóban vagyok így ki fog látszani az egész hátam mitől kellemetlenül éreztem magam, mivel bármilyen beteg elméjű emberből kinézem, hogy erre is képes felizgulni. A rágódásom egyből annyiban is maradt mikor egy pulcsit éreztem a vállamon, minek az alja teljesen leért a fenekemig, így mindenem takarásban volt hátulról. Hátra néztem és Laci vigyorgó fejével találtam szembe magam, tettéért rámosolyogtam majd vissza fordultam a színpad felé. Periférikus látásom miatt láttam Lacit is mellettem, így tökéletesen láttam mit csinál.

Egyfolytában csápoltam a tömeggel Manu nyakában. Nem is értem, hogy bírta. Mikor felcsendült a TV című szám, minden erőmet beleadva sikítottam a szöveget.

Maybe I'm the problem
Maybe I'm the problem

Ez annyiszor ismételve van a zenében, hogy a végére el is bőgtem magam, mitől a sminkem fogalmam sincs hogyan nézhetett ki. Plusz ráadásra, jött a What was I made for?

When did it end? All the enjoyment
I'm sad again, don't tell my boyfriend
It's not what he's made for
What was I made for?

Na itt úgy bömböltem. Amióta kint van ez a szám és bármikor meghallom én sírni kezdek. Annyira mélyen megérint, hogy ezt szavakba nem lehet önteni. Mikor vége lett a számnak Manu nyakából lemásztam, mert Ő elmegy piáért. Szememet megtörölve fordultam Lacihoz.

-Jól vagy, édes? – fogta két tenyere közé a fejem és az arcomat talmányozta. Tettéért elmosolyodtam és melegség töltött el, ahogy hozzám ért.

-Igen. – mosolyogtam rá boldogan majd karjai közé bújtam. Szorosan szorított magához miközben beszívtam az illatát. Keveredett a fűszeres parfümje a cigi szaggal. Ahogy elkezdte simogatni a derekam és akárhányszor lentebb került a tenyere bevillantak a rossz emlékek.
-Ne! – állítottam meg a kezét.

-Tőlem nem kell félned, édes! – hajolt el tőlem és mélyen a szemeimbe nézett.

-Tudom, de nem könnyű élni egy óriási traumával amiben a saját apám megerőszakolt tizenkettő évesen, érted? – nem akartam kiabálni, mivel körülötünk rengeteg ember van. A szemeimben megcsillantak a könnyek. Egyáltalán nem akartam sírni.

-Jobb lesz, ha megyünk. – nem tudom, hogy Laci ezt inkább magának mondta vagy nekem. Sírásomat visszatartva mentem Laci mellett aki felhívta Manut, hogy hívja a sofőrt mert indulunk. Amíg az autóig nem értünk mindhárman kussban voltunk. Manu nem értette mi történik, Laci látta rajtam, hogy letört vagyok és én annak is éreztem magam.

Manuel beült a sofőr mellé, míg Laci és én a lehető leghátrébb amit nem is értettem, de ez Laci ötlete volt én meg csak mentem utána. Az út negyedéig csendben ültünk egymás mellett, míg elől Manuék nevettek és beszélgettek. Az ablakon bámultam ki a vak sötétségbe. Hirtelen egy meleg és ötször nagyobb tenyeret éreztem meg a kezemen.

-Minden rendben? – hasított Laci rekedtes mély hangja a csendbe. Először a kezünkre néztünk majd a szemeibe, amiben aggódást véltem felfedezni mitől egy halvány mosoly kúszott a számra.

-Igen, csak rossz emlékek. – szemkontaktust meg nem szakítva ejtettem ki a szavakat a számon. Újra csend telepedett ránk és hirtelen felcsillant Laci szemében a vágy. A tekintete egy pillanatra lesiklott a számra, de rögtön vissza is kapta a szemeimre. Mintha egyre közelebb kerültünk volna egymáshoz majd éreztem a meleg leheletét a bőrömön. Észre se vettem, hogy összekulcsoltuk a kezeinket. Viszont a szabad keze útnak indult a testemen, teljesen a nyakamig vándorolt és egyből hevesebben kezdtem venni a levegőt. Tekintetem levezettem  a szájára jelezve, hogy vágyom rá. Laci ászelte köztünk azt a kis távolságot és ajkaimra tapadt, rutinosan viszonozni kezdtem. Nyelve végig siklott az alsó ajkamon ezzel bejutást kért a számba, mit engedélyeztem neki így a nyelvünk heves táncot járt. A szabad kezem felsiklott a hajába, mibe beletúrtam és egy kicsit meg is húztam, mitől a csókunkba morgott egyet.

Lassan fel is tűnt, hogy ez a csók nem csak vággyal van tele, hanem bocsánkéréssel, aggódással és szerelemmel.

-Zavarunk? – szakította félbe egy hang ezt a tökéletes pillanatot. Nem zavartatva elhúzódtunk egymástól és Manura néztünk meg mindig egymást fogva. Teljesen megfeledkeztünk róluk. Mosolyogva Lacira néztem aki szintén mosolygott, mint egy hülye.

-Igen. Zavartok. – fordult vissza a fiú felé vigyorogva, de én csak Őt bámultam és csodáltam Őt. Ajkamba harapva idéztem fel az előbbi csókunkat.

Elvette az eszem.

***

Sziasztok! Szószerint egy hónapot késve de itt van az utolsó előtti rész. Helyesírási hibákért bocsánat! Ha tetszik és minél hamarabb szeretnéd látni az utolsó részt, akkor ⭐️/💬! Millió puszi!

-L<333