Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

sixteen

1 hét múlva érkezik vissza Brúnó. Én, viszont teljesen tönkre tettem magam – Laci szerint. Belekeveredtem egy társaságba, kikkel majdnem minden este kimegyünk valamelyik padhoz és szívunk, iszunk de még a fű is szóba kerülhet. Laci erre, persze rájött és rohadt ideges volt, de amikor meglátja, hogy megyek el este, szószerint látom rajta, hogy legszívesebben leütne engem és bezárna a szobámba.

Este nyolc óra volt és már indultam volna a szokásos körútomra.

-Beszélni akar veled valaki. – jelent meg a konyhában Laci egy laptoppal a kezében. Furcsálva a helyzetet odamentem mellé és a képernyőn Lénát véltem felfedezni. Laci átadta a kezembe a laptopot, mit leraktam a konyha pultra.

-Szia! – köszöntünk egyszerre, mire mindketten felnevettünk. De belül már nem voltam ennyire boldog, ugyanis ha Laci elmondta neki, hogy milyen életét élek jelenleg akkor hallgathatom a szokásos anyuka szövegét.
-Miért akarsz beszélni velem? – próbáltam kedvesen rákérdezni.

-Hallottam, hogy belekeveredtél egy rossz társaságba. – kezdte el mondani a magáét, de én egyből Lacira pillantottam, aki a pultnak dőlve hallgatta a szituációt. Nagyon is jól tudtam, hogy Ő szólt Lénának mindenről ami az életemben történik. -És azt is hallottam, hogy cigizel, iszol és füvezel? Biztos, hogy még te vagy Emma? – erre csak flegmán megforgattam a szemem. -Neked ezek három hónapja eszedbe se jutnának. Mi történt? – erre csak idegesen a hajamba túrtam szótlanul. Fogalmam sem volt mit kéne mondanom. -És miért van szabadon a karod?

-Mert tud róla Laci! – kaptam fel a vizet, mintha Laci itt se lenne. -Jézusom. Amúgy meg, nem tökmindegy, hogy mit csinálok magammal? – nevettem fel kínosan.

-Nem! – kiáltott fel egyszerre mindkét ember. Mérgesen Lacira néztem jelezve, hogy neki jelenleg meg se kellett volna a szólalnia. -Emma! Tönkre teszed magad. – annyira untam ezt a szöveget, hogy inkább hátat fordítottam a kamerának és a hűtőben kezdtem volna kutatni.
-Olyan vagy, mint az apád!

Lesokkoltam. Még levegőt is elfelejtettem venni. Tényleg olyan lennék? Nem lehetek olyan!

-Van egy húgod, aki számít rád, hogy nem leszel olyan, mint az apád. – igaza van és azt hittem összeesek. Elkezdtem könnyezni, pedig nem kéne. -Légy szíves fordulj vissza. – kérlelte Léna, mire nagy nehezen visszafordultam. -Most mindjárt sírni fogsz, mert tudod, hogy igazam van.

-Nem akarok olyan lenni, mint Ő, de már olyan vagyok. – remegett meg a hangom.

-Nem! Még megtudsz javulni, de ez rajtad múlik. – biztatott, mint szokott mire elmosolyodtam.

-Köszönöm. – mint mindig most is igaza volt Lénának és nagyon jól tudtam, hogy mindent meg kell tegyek ahhoz, hogy legalább egy kicsit visszanyerjem a régi énem.

-Szeretlek, Emma. És ezt te is tudod. Rám mindig számíthatsz! – rettentően jól estek a szavai. Elköszöntünk egymástól majd miután Léna eltűnt a képernyőről Laci felé fordultam, aki csendben végig nézte ezt az összeomlásomat.

-Köszönöm, hogy felhívtad és tudtad, hogy ki tud belém lelket önteni. – zavaromban a körmöm körüli bőrömet tépkedtem, amit Laci egyből kiszúrt így ráfogott a két kezemre jelezve, hogy fejezzem be.

-Ne köszönd. Szükséged volt most erre nagyon. – villantott meg egy aranyos félmosolyt. Mosolyogva eltávolodtam tőle és felmentem a szobámba. Lefeküdtem az ágyamra és a plafont lesve kezdtem filozofálni az életemről.

[...]

Ebben a szent pillanatban léptem be a házba tele cuccokkal. Laci elküldött boltba, ugyanis ma kerül ki az új zenéje klippel – amire nem mehettem el – és mindenki, ismétlem, mindenki, meg lett hívva. Mivel Brúnó is végre hazatért így Ő is csatlakozhat.

-Tóth László! – kiáltottam el magam, mivel készültek leszakadni a kezeim a sok cucctól. Laci hirtelen megjelent a nyomában Lucával, mire fájdalmasan felsóhajtottam.

-Jézusom. – rohant oda hozzám Laci, amint meglátta, hogy majd meghalok. Kivette a kezeimből a szatyrokat, mire megkönnyebbülve fellélegeztem. Fáradtan ledőltem a kanapéra és szószerint el is tudtam volna aludni, pedig még csak délután kettő van.

Lecsukni sem volt időm a szemeimet, mivel hirtelen berontott az egész brigád a házba. Fájdalmas fejet vágva mentem az emberek közé. Mindenkinek köszöntem, aki pedig nem ismerek bemutatkoztam.
Volt még húsz perc a kezdésig, így mindenki helyet foglalt a nappaliban és Laci a tévére csatlakoztatta a telefonját.
Én leültem a kanapé szélére még pedig az ajtóhoz közelebbire, hátha menekülnöm kell és Laci nyilván mellém ült. Mikor ránéztem eléggé feszült volt, de letudtam annyival, hogy új zene. Kinek, hogy fog tetszeni. Beszélgetéssel telt az idő míg egyszer csak tíz másodperc volt hátra. Mindenki csendben várta, hogy elkezdődjön. Luca leült Laci mellé, így tökéletes rá látásban nyilvánultam, hogy Ők ketten mit csinálnak.

Elkezdődött. Elmélyülten figyeltem az elejét, ami kicsit meg volt filmesítve, ami kifejezetten tetszett, de ekkor láttam meg a klipben lévő ruháját és levert a víz, hogy megtalálta a dzsekit amit neki szántam szülinapjára. Majd elkezdődött a zene és a szöveg hallatán megállt az ütő is bennem.

Olyan volt, mint egy filmből, egy színésznő

Olyan volt, mint egy filmben, aki rémisztő

Azt hitte, én vagyok az, azt hitte ott leszek majd

Ez még nem is volt durva de a következőknél azt hittem kifutok a világból.

A hangom kísért éjjel, ha nem nálad alszom

Engem látsz, ha becsukod a szemedet

Itt már kezdtem kellemetlenül érezni magam, de a következő verzék még rátettek egy lapáttal.

40 éjjel, 40 napja velem álmodik
És lassan Ő is ráébred, ez már nem változik

Egyre jobban félsz és egyre több a kérdés

Eddig bírtam. Felálltam és futó lépésekkel bezárkóztam a szobámba. Öt másodperc sem telt el, de valaki dörömbölni kezdett az ajtómon. Inkább meg se szólaltam, hátha így elmegy az illető ami be is teljesült.

-Emma. – szólalt meg valaki a hátam mögül.
Az erkély!
Villám sebességgel megfordultam és Laci sajnálattal téli arcát véltem felfedezni. Már szólalt volna meg, de én gyorsabb voltam.

-Egy zenét csináltál, belőlem! Szinte. – kiabáltam vele. - Nagyon jól tudtad, hogy nem voltam jól akkor és, hogy a legmélyebb pontomon voltam azokban a hónapokban, sőt, még meg is mutattam neked a karomat, majdnem tudsz mindent a múltamról, megbíztam benned, erre te elő állsz egy zenével amiben erről énekelsz. És, hogy volt képed felvenni azt a dzsekit a beleegyezésem nélkül?! – éreztem, hogy kezdek megtörni. -Te... te... – kapkodva a levegőt próbáltam visszatartani a feltörekvő sírásomat. Laci közelebb merészkedett hozzám és magához ölelve szorosan nyugtatott meg.
-Nem vagyok jól. – motyogtam a pólójába.

-Jobb lenne, ha lepihennél és holnap nyugodtan megbeszéljük a dolgokat. – mondta halkan miközben elvonszolt az ágyamig  és le is fektetett majd betakart a takarómmal. Nyomott egy puszit hajamba, mire elmosolyodtam, sőt, el is pirultam, de Ő addigra kiment a szobámból.

Jelenleg utálom, de mégis valahol mélyen szeretem Őt...

***

Sziasztok! Kicsit beindulnak a részek, mert mindjárt itt a vége ennek a könyvnek. Helyesírási hibákért bocsánat! Ha tetszik és minél hamarabb szeretnéd látni a következő részt, akkor ⭐️/💬! Millió puszi!

-L<333