Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

twenty

Eltelt egy hét a érzelmekkel teli csókunk óta és mindennap smárolunk, de nem úgy, mint Luca előtt, hogy "oké, smárolunk mert vonzódunk egymáshoz", hanem igazi érzelmekkel faljuk egymást, de persze titokban mivel nem kell erről senkinek sem tudnia.

Most lépek be a házba a pszichológustól és rögtön Lacit kezdem el keresni és a szobájában meg is találtam. Becsuktam az ajtaját Ő pedig elhajította a telefonját az ágy túl végébe. Mellé másztam és bevágtam a boci szemeket.

-Mit szeretnél, édesem? – ültetett a csípőjére és úgy figyelt engem, miközben a combom simogatta és néhányszor bele is markolt.

-Ugye, tűzijáték lesz bent a városban és el szeretnék menni, megnézni. – vezettem fel a kérdést.

-Igen, és hogy jövök a képbe?

-Eljössz velem? – támaszkodtam meg a mellkasán a két tenyeremmel.

-Persze. Bárhová elmegyek, ahol te is ott vagy. – majd mosolyogva lehúzott magához és vadul falni kezdte a számát, egyből viszonoztam tettét. Az oldalamat simogatta, míg én lassan felvezettem a kezeimet a hajába, de rájöttem, hogy be van fonva így elég nehéz lesz beletúrni. Gondolom Ő is rájött a gondolataimra, mert elszakadt tőlem és felnevetett mire én is.

-Nézünk filmet? – kérdeztem miközben mosolyogva csesztettem a nyakláncát.

-Persze. – majd be is kapcsolta a tévét. Mivel háttal voltam a képernyőnek, így nem láttam mit választ ki. Legurultam róla és mellé feküdve, a fejemet a mellkasára rakva vártam, hogy elkezdődjön a film.
Mikor megláttam, hogy horror felkeltem és átsétáltam a szobámba szó nélkül. Persze öt másodperc sem telt el Laci rögtön megjelent. Az ajtófélfának támaszkodott, így rajta legeltettem a szemeim, mit Ő is észrevett és egy pimasz mosoly jelent meg az arcán.
-Tetszik a látvány, édesem? – indult meg felém, majd előttem megállt, így felnéztem rá előtte ülve. Hátra döntött majd felém magasodott. -Mikor indulunk? – kezdte el lágy puszikkal behinteni a nyakam.

-Kilenckor. – a szó közben felsóhajtottam, ahogy Laci kiszívta a nyakam. Elkezdtünk smárolni, de mintha az életünk múlna rajta. Egymás száját falva eszembe jutott, hogy most mi is van közöttünk. Lássam elhúzodtam Lacitól, ugyanis nyomasztott a kérdés.

-Mi az? – Laci furcsán méregetett és a szemeimet bámulta, mikor látta, hogy nem mondok semmit elkezdte az arcomat simogatni.

-Mi van köztünk? – böktem ki végül a nyomasztó kérdést.

-Jelenleg, ruhák. – majd huncutul elmosolyodott. Azt hittem ott is hagyom. Szememet megforgattam és újra ránéztem várva a választ. -Nem tudom édes. Mi van köztünk? – kezdte el újra simogatni az arcom. Az én részemről tudtam a választ, de mi van ha Ő nem így érez?
A gondterhelt arcomat látva megszólalt újra. -Majd megbeszéljük, ha haza érünk. Oké? – csak bólintottam, mire Laci egy puszit nyomott a homlokomra és felállt. -Ettél már? – kérdezte ezt a normális kérdést, de én egyből valami hazugságon kezdtem törni a fejem.

-Igen. Még... mielőtt elmentem volna. – elkezdtem rágni a szám.

-Hazudsz. – erre Lacira kaptam a tekintetem.

-Nem!

-Most is hazudsz! – kezemet combomra csapva felsóhajtottam. -Mikor ettél legutoljára?

-Már mondtam.

-Nem, nem mondtad. – leült mellém az ágyra. -Hallgatlak. – felmértem a terepet és rájöttem, hogy sok választási lehetőségem nincsen.
Hazudok, de egyből rájön, hogy a szemébe hazudok.
Igazat elmondom és, igen. Az igazat elmondom, ennyi.

-Tegnap. – szólaltam meg már-már suttogva majd elkezdtem a körmöm körüli bőrt tépkedni. Laci egyből ráfogott a kezeimre, hogy fejezzem be. Ránéztem és láttam, hogy tiszta ideg. Teljesen látszott rajta, hogy tűrtőztetnie kell magát nehogy valami földhöz vágjon és a falba vágjon egy rohadt nagyot.

-Gyere. Csinálok neked kaját. – egy rossz szava sem volt, mitől kifújtam a bent tartott levegőmet. Kezünket összekulcsolva mentünk le a konyhába majd csinált nekem paradicsomos tésztát, mit végig néztem, hogy hogy csinálja. Mikor elém rakta összerándult a gyomrom és nem akartam enni.
-Legalább egy nagyon picit, kérlek édes. – fogta meg a szabad kezem és biztatóan rászorított. Nagy levegőt véve feltekertem egy kisebb adag tésztát a villámra és a számba raktam. Mikor lenyeltem Laci elkezdetz tapsolni boldogan, mire egy hatalmas mosoly terült szét az arcomon.
De szeretem Őt.

[...]

Este nyolc óra és elkezdtem készülődni. Ma különösebben jól éreztem magam Lacival.
Felvettem egy fekete farmer rövidnadrágot, egy piros spagetti pántos crop top-ot és rá egy fekete kapucnis pulcsit. Szempilla spirált felkentem a magamra majd telefonomt fogva rohantam le felvenni a cipőmet. Fekete-fehér Jordan 1-t gyors felkaptam a lábamra és elkiabáltam magam, hogy "kész vagyok". Laci egyből meg is jelent és kinyitotta az ajtót nekem. Az ajtót bezárta, mivel Brúnó a csajánál van. Gyalog mentünk ki a Duna jobb partjára az Országház elé. Az úton sokat baromkodtunk és nevettünk. Senki sem nézett idiótának minket.
Mikor odaértünk már volt egy nagyobb tömeg, de még tökéletesen láttunk mindent. Mosolyogva vártam, hogy mikor kezdődik a tűzijáték. Lacira néztem, aki csillogó szemekkel bámult engem. Vészesen közel voltunk egymáshoz mikor Laci megszólalt.

-Tudod, mi van köztünk? – kérdezte, mire felvontam a szemöldökeim. -Az, hogy szeretlek és azt szeretném, ha a barátnőm lennél. – majd a nyakamnál fogva húzott magához közelebb és egy szenvedélyes csókba hívott miközben hangos ricsajjal megszólaltak az elso tüzijátékok, ettől belemosolyogtam az érzelmekkel túl fűtött csókunkba, tökéletes volt a pillanat, igaz teljes sokkban voltam még az előbbi mondata miatt, de tudtam, hogy erre vártam és, hogy rettentően boldog vagyok.
Mikor elváltunk egymástól egymás szemében elveszve kerestem a megfelelő szavakat.

-Én is szeretlek.  –  vágytól csillogó szemeibe nézve hívtam még egy csókba.

Úgy éreztem minden gondom elmúlt. Mellette tökéletes minden. És kijelenthetem, hogy boldog vagyok!

***

VÉGE!!!

Hello, hello! Jézusom (bocsánat) vége van ennek a könyvnek is, remélem tetszett és köszönöm mindenkinek aki végig itt volt és várta a következő részt. Helyesírási hibákért bocsánat!!!

MILLIÓ PUSZI!!!

-L<333