Melletted minden gondom elmúlik //Spacc ff.//✅️

three

Másnap az ég egy adta világon semmi sem történt és azutáni napon sem. Nem találkoztam a titokzatos fiúval, pedig elvileg egy hotelben szálltunk meg. De mit érdekel engem az a fiú?

Pénteket írunk azon belül délelőtt 11-et. Ebben a szent pillanatban nyitottam ki a szemeim és mivel kíváncsi lélek vagyok átsétáltam Lenához, aki 9 óta fent kuruttyol, mint egy kakas. Kivágtam az ajtót, mire Léna a szívéhez kapva felém fordult.

-Te nem vagy normális! – jelentette ki.

-Meg lehet. – vontam vállat. -Na annyi, hogy mit csinálunk ma? – kérdeztem egyből. Léna rendezte a levegő vételét majd megszólalt.

-Buliba megyünk. – jelentette ki könnyedén, mire én meghökkentem. ‐Ja és megyünk a partra is. – folytatta, mintha nem most állna le a szívem. -Emma! Föld hívja Emmát! – szólíngatott.

-Nem! Nem megyek buliba, ezt te is tudod. – tisztáztam újra a dolgokat.

-Légy szíves. A kedvemért, kérlek! – vágta be a boci szemeket, mik túlságosan hatásosak.

-Jó, legyen. – forgattam meg a szemeim, miközben az agyam azt hajtogatta, hogy meg fogom bánni. Léna felsikított és elkezdett örömében ugrálni. -Mikor megyünk a partra?

-Amikor akarsz. – túlságosan boldog volt ahhoz, hogy mondjon egy normális választ.

-Soha. – mondtam halkan, mire Léna rögtön rám nézett rosszalló tekintettel. -Akarom mondani, délután kettőkor tökéletes. – mosolyogtam rá majd otthagytam és a fejhallgatómat felkapva kimentem az erkélyre a telefonom társaságában. Leültem az egyik kinti székre és elkezdtem instázni amit hamar meguntam így a tájat lestem és közben elmerültem a gondolataimban. Remélem jól van Klau, remélem jó barát vagy nővér vagyok. És még ehhez hasonlóak, de a gondolat menetemet valaki megzavarta.

-Kislány. – hallottam tompán majd levettem a fejhallgatóm. -Kislány! – és máris tisztán hallom. Balra fordítottam a fejem és megláttam a fiút aki megint cigizik. Mi lehet benne annyira jó?

-Megint te? – sóhajtottam egy fájdalmasat. Nagyon meglepődtem, hogy egyáltalán tudok vele normálisan beszélni és nem egy szavas válaszokat adok mindenre. -Szóval, mi a neved? – tettem fel újra a kérdést.

-László személyesen, de csak Laci. – hajolt meg előttem amin felkuncogtam halkan. -És őfelségnek mi a becses neve? – mosolygott rám aranyosan. Aranyosan? Várj, mi?

-Titok. – néztem Őt titokzatosan. Laci halkan felnevetett és újra rám nézett. -Emma. – húztam mosolyra a szám. Ebben az öt percben többet mosolyogtam, mint három hónapban. Ezt az idilli pillanatott egy hang zavarta meg.

-Laci, gyere már! – ordibált ki egy férfi hang.

-Hát, örültem Kislány. – kacsintott rám majd eltűnt. Nagy levegőt véve én is bementem, mintha semmi sem történt volna. Majd a parton elmondom Lénának. Volt időnk a partig és Léna lerángatott egy ebédre aminek, csak a negyedét hagytam ott.

A parton szintén napozással töltöttem az időmet, míg Léna a vízben fotózkodott aztán intett nekem, hogy menjek oda. Bementem a vízbe ahol csak térdig ért a víz így a fehér strandruhám nem lett vizes. Léna a kezembe nyomta a telefonját azzal a szöveggel, hogy fotózzam le mert posztolni akar már valamit instára. Miután csináltam ötvennél több képet kimentem a telefonnal együtt, mivel Léna még maradni akart a vízben. Kézzel elmutogattam neki, hogy veszek valami ihatót amit három perc után megértett.

Már megvettem a hűsítő fröccsöm és visszafelé vettem az irányt, de valaki szószerint nekem jött úgy, hogy az összes fröccsöm kiömlött és majdnem seggre estem, de egy kar megtartott. Amilyen gyorsan csak tudtam kibújtam az ismeretlen karjai közül. Amint két lépés távolság volt köztünk felnéztem és Lacit pillantottam meg.

-Bocsánat, veszek egy újat. – utalt a fröccsömre. Teljesen felzaklatott, hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz és, hogy az engedélyem nélkül hozzám ért. Inkább estem volna el. -Jól vagy? – jött közelebb, de én automatikusan hátrébb léptem, amit nyilván László is észrevett így inkább megállt ott ahol van. Magamra erőltettem egy mosolyt és megszólaltam.

-Persze. Minden rendben. – néztem a szemeibe.

-Szóval, veszek egy újat. – mutatott a földön heverő üres pohárra.

-Nem kell. – tiltakoztam rögtön. Utálom, ha rám költenek, biztos jobb dolgokra is költhetné.

-Igenis kell! Szóval indulás. – fordult meg. Én pedig kifújtam jó hosszan a levegőt, de végül mentem utána. Egyfolytában csendben voltunk és nem volt semmilyen témánk, mondjuk miért lenne? Csak egymás nevét tudjuk és, higy undorodom a cigitől.

Mikor megkaptam az új fröccsöm és elkezdtünk visszafelé sétálni megköszöntem, hogy vette nekem egy másikat.

-Semmiség. – vont vállat majd megállt így én is. Kérdően felnéztem rá. -Arra van a helyem. – mutatott el balra.

-Nekem pont ellenkező irány. – kortyoltam bele az italomba.

-Hát akkor szia, még majd találkozunk. – kacsintott rám és kisfiús mosolyra húzta a száját. Felcsapta a napszemüvegét és elindult, így már csak a távolodó alakját láttam. Ahogy megfordultam láttam, hogy Léna most jön ki a vízből így odamegyek hozzá.

-Ki volt az a fiúcska? – húzogatta szemöldökét.

-Akiről már beszéltem.

-Na és tudsz már valamit róla? – kérdezte, miközben elindultunk a napágyainkhoz

-Igen. Három dolgot. – Léna rögtön rám nézett kíváncsian jelezve, hogy mondjam már. -László a neve, cigizik és tőlünk a balra lévő szobában szálltak meg a haverjával, szerintem. – soroltam Léna, pedig erdeklődően hallgatta.

-Ez csodálatos! Ideje túltenned azon a... hogy is hívják? – már szólaltam volna meg a válasszal, de Léna nem hagyott szóhoz jutni. -Nem is lényeg! Haljon meg! Szóval tökéletes ez a László, hogy túllépj azon a férgen. – beszélt az exemről.

-Nem is ismerem és amúgy is, nem akarok egy ideig semmilyen kapcsolatot. – számomra ennyivel le is zártam a témát, de persze Léna ezt se így gondolta.

-Em, csak egy ki pasizás. – Ő így gondolkodott, de nekem a gondolkodás módom teljesen más. Én ilyenekre nem vágyok.

Körülbelül este hatkor elhagytuk a partot, mivel Lénának legalább kell két óra, hogy elkészülődjön, na nekem elég egy óra is. Este kilenckor kezdődik a buli, de előtte el kéne mennünk még vacsorázni amihez nekem semmi kedvem nem lesz.

Szóval a helyzet a következő én már tíz perce készen vagyok, míg Léna nem tudja milyen ruhát vegyen fel. Rajtam egy fekete szaggatott rövidnadrág van amit Léna erőltetett rám azzal a dumával, hogy nem mehetek melegítőben, és egy vörös hosszújjú van még rajtam minek az alját betűrtem a nadrágba. Felvettem még a fekete magasszárú Converse-m, táskát nem viszek mivel csak egy telefon lesz nálam aminek a tokjában van a szoba kártyája és egy kis pénz, mondjuk a telómmal is tudok fizetni. A hajamat Léna kivasalta, ahogy ki is sminkelt. Amikor belenéztem a tükörbe nem is magamat láttam.

A hotelnek az éttermében vacsiztunk, ami nekem egy görög salátából állt, kész csoda, hogy egyáltalán megettem az egészet amiatt Léna ötször megdicsért és megölelgetett majd elindultunk az éjszakába. A nap még csak most megy le és mi megyünk bulizni.

-Ki lesz a fellépő? – tettem fel a kérdést.

-Bruno × Spacc. – mondta Léna.

Ilyenkor még nem tudtam, hogy mire vállalkoztam.

***

Sziasztok! Ha tetszik és minél hamarabb várod a következő részt akkor ⭐️/💬! Most fognak beindulni az események úgyhogy maradjatok velem.
Sok puszi!

-L<33