Hülye Királyi Szabályok (Kiribaku)

6.rész

Kirishima

A palotában baj van, viszont Kirishima nagyon jól érzi itt magát. Tudja, hogy baj van, de egyre jobban érdeklődik a szőke fiú iránt. Nem beszélve arról, hogy a szőkeség édesanyja is nagyon kedves hozzá. Egyszer sem volt ilyenben része, hogy egy teljes nap ne kelljen királyi feladatokat elvégezni, vagy három órás ruhapróbán ácsorognia. Kifejezetten örül új barátainak, meg persze a fiúnak, akibe mostanra még jobban belezúgott. Reggel azonban, egy hírre kellett kelnie.

-Kirishima! –kiabált kintről valaki.

Nagy nehezen feltápászkodtam a földről, majd az ágyon fekvőre pillantottam. Atya ég, még nem láttam ennyire aranyosnak. Bár ez hamar eltűnt, miután valaki másodjára is a nevemet kiabálta, amire már a szőke ördög is felkelt.

-Mi a picsa van már? –mordult fel. Igen, ennyit az aranyosságról.

-Kirishima! –nyitott be Denki az ajtón.

-Denki! Mi a baj? –léptem közelebb hozzá.

-Elfogták! Megvan az ember. Vissza mehetünk! –ölelt meg barátom. –Kint már keresnek az őrök minket, hogy vissza vigyenek.

-Oh, ez nagyszerű hír! –mondtam mosolyogva.

-Ez csodálatos! –állt az ajtóban Mitsuki. –Tessék itt a ruhád. –mosolyogva nyújtotta át királyi viseletem.

-Köszönöm. Mitsuki. –moslyogtam rá, majd gyorsan magamra is kaptam.

Többiekkel együtt kiléptünk a házból, és Denkivel rájuk néztünk.

-Köszönünk mindent srácok! Hálás vagyok. –kezdtem bele a búcsúba.

-Hát halljátok, amennyire fostam tőletek, most annyira vagyok szomorú, hogy elválunk. –mondta szomorkásan nevetve Denki, mire a többiek is nevetni kezdtek.

-Vigyázzatok magatokra. –mondta mindenki kivéve egy ember.

-Bakugo. –fordultam az említett felé. –Kössz, hogy itt lehettem. Nem vagy te akkora bunkó, mint amilyennek gondoltalak. –mosolyogtam rá.

-Ugye tudod, hogy ha rajtam múlt volna, ide te kurvára nem jössz, főleg velem. –fonta össze karjait. Talán mintha egy kis mosolyt is láttam volna a szája sarkán.

-Igen tudom. –mosolyodtam el. –Sziasztok!

Megindultunk a palota felé, azonban pár lépést tettünk csak, mire körülöttünk megjelentek az őrök. Vállam fölött hátra pillantottam még rájuk és intettem. Irány vissza a négy fal közé. Nem mentünk semerre a srácokkal, de mégis úgy éreztem, hogy olyan sok mindent fedeztem fel. Nem zavart, hogy egy kis házba vagyok. Annyira más.

Meg is érkeztünk a palotába, ahol apa és anya várt. Szoros ölelést kaptam mindkettőtől, és jött is a jól vagy? Mi történt veletek? Kérdések. Teljesen ki volt anyám akadva azon, hogy egy szegény családnál húztam meg magam, de nem érdekelt. Jól éreztem magam.

Teltek a napok, amiből egy, majd két hét lett. Kirishima teljesen maga alatt volt. A palotában történt incidens óta még jobban szigorítottak a kijárkáláson. Semmi esélye kijutni, mivel anyja óránként ránéz. Azonban barátainak már első nap küldött ajándékokat. Ennivalót mindenkinek, plusz Minának ruhákat, Seronak édességeket, meg díszeket, Bakugonak pedig fegyvereket. Reméli mindenki értékelte az ajándékokat.

-Kincsem! –nyitott be anya a szobámba. Végre pihenhetek, erre már megint van valami? –Megtaláltuk az ideális királynőt számodra. –mosolygott, mint a tejbetök.