Hülye Királyi Szabályok (Kiribaku)

4.rész

Kirishima

Kaminari Denki egyáltalán nem örült hercege döntésének. Viszont valami olyat látott barátja szemében, amit eddig még soha. Sikeresen eltusolták az ügyet, aminek a királynő egyáltalán nem örült. Nem akarja, hogy ilyen „vadállatok" éljenek a királyság falain belül. Azonban, most volt egy nagyobb problémájuk is, ami másnap mutatta meg magát.

Nyugodtan feküdtem reggel az ágyban. Folyamatosan csak Ő jár a fejemben. Nem értem mégis miért, ő egy őrült. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy el kellett engednem. Nagyon remélem, hogy látom még. Idegeimre ment igen, de egyszerűen nem tudtam ideges lenni azokra a szemekre. Valahogy úgy éreztem, az egész testem bizsereg. Baromi jó érzés.

-Hahó! –szólt hangosan rám Denki.

-Mi az? –ültem fel.

-Basszus tesó, már tíz perce szólongatlak. Ennyire elvette az eszed az a idegsüni? –jött közelebb.

-Idegsüni? –nevettem a becenév hallatán.

-Igen, mer olyan ideges és süni feje van. –nevettünk most már mindketten.

Nevetésünket azonban apám zavarta meg. Nagyon idegesnek tűnt.

-Azonnal gyertek! Lezárjuk az egész palotát! Siessetek, menjetek innen! –lökdösött minket a kijárat fele.

-M-mi? Mégis mi törént? Te miért nem jössz? És anya? –féltem őszintén. Fogalmam sincs mi történt.

-Senki más nem mehet ki! Valami alakváltó hatolt be a palotába, több embert megölt már, amíg nem tudjuk meg ki az, senki nem jöhet be és ki se! Szeretlek. –mondta és becsukták az ajtót előttünk.

Denki mellettem úgy remegett, mint a kocsonya. Most mi lesz? Oké, hogy kiraktak miket, de hova tovább? A mellettem álló idegesen hátra fordult, ahol rengetek ember miket nézett és sutyorogtak. „Ő a herceg? Sose láttam még", „Mi történt a palotában?", „Mit csinálnak idekint?". Oké, mély levegő.

-Mit szólsz ha szétnézünk?

-Mivan? Te nem félsz? Lehet, hogy egy hajszálon múlt az életünk, most meg itt vagyunk kint, és itt ez a rengetek ember aki minket bámul. –remegő hanggal falfehéren ácsorgott mellettem.

-Dehogynem! Én is félek, de most nem tudunk mit csinálni. Hogyha zavar a sok ember, menjünk a falon kívülre, az jó lesz? –néztem kétségbeesett barátomra, aki csak remegve bólintott egyet.

Meg is indultunk a tömeg felé. Sokan meghajoltak, de mások csak értetlenkedve figyeltek, hogy mi folyik itt. Kell szereznem egy köpenyt. Király leszek, de mégse bírom ezt a rengetek tekintetet, főleg most. Az egyik standnál megkérdeztem kérhetek-e, mázlinkra ingyen adtak egy kapucnis köpenyt, amit egyből magamra is vettem. Denkinek nem kértem, rajta nem olyan feltűnő fehér-arany ruha van, mint rajtam, és mindenki tudja, hogy a hercegnek vörös haja van. Denkit nem ismerik, így talán megússzuk. Apa mindig azt mondta, hogy veszélyes őrök nélkül kimenni a palotából. Sokan pályáznak a trónra, így nem kevés esély van arra, hogy megtámadnának, vagy csak elrabolnának. Nem mintha nem tudnám megvédeni magam, de ha többen vannak az már necces. Muszáj takarnom emiatt magam, mivel csak a szegény népen keresztül tudunk kijutni a falon túlra.

-Éhes vagyok. –mondta szomorúan barátom.

Fejem a standok felé irányítottam, hátha látok valami laktató gyümölcsöt vagy bármit. A külső részen vagyunk, szóval a választék már igen csak rosszabb, mint a palotánál volt. Odamentem végül az egyikhez, majd egy sárgadinnyét emeltem fel. Egyelőre megteszi.