Hülye Királyi Szabályok (Kiribaku)

7.rész

Bakugo

Egyszerűen kijutott a jól őrzött palotából, az össze zavarodott fiú. Mosolyogni ő? Elég ritka alkalmak egyiket. Mégis most mosolygott egy hülye herceg miatt. Jól esett neki az ajándék, és a kis vörös nélkül olyan csend lett a házban. A nappalok egyre hosszabbak, Bakugo pedig egyre idegesebb a fiú miatt. Ki nem állhatta, most meg hiány érzete van? Kész téboly. Már a vadászatot se élvezi úgy, pedig elég jó kis kései lettek. A palotában tett látogatása kizökkentette. Már csak azon is meglepődött, hogy mekkora is a hely. Mindenhol virágzó növények, vörös szőnyeg, hatalmas ajtók, jó illat. Arról nem is beszélve, hogy milyen hatalmas szobája van az ifjú hercegnek. Szívesen töltött volna még ott egy kis időt, de valami a fejében azt sugallta, hogy ez faszság, viszont a teste nehezen mozdult. Mindenhol csak az Ő illatát érezte és nem tudott vele betelni. De persze ez butaság. Őt nem érdekli a fiú. Egyáltalán.

-Na? –támadtak le a többiek, amint haza értem.

-Mi na? –néztem rájuk.

-Mi volt? Mit beszéltetek Kirivel? Jól van? –tette fel a kérdéseket Mina.

-Ja, öhm igen.

-Mi van veled? –kérdezte Sero.

-Nincs velem semmi oké? Azt mondta hiányzunk neki. Ennyi, bedőlök a szobámba, boccs.

Hagytam faképnél a többieket. Valami van velem, és baromira nem tetszik. Ez csak egy hülye nemes, mit akarok én? Majd velem fog barátkozni mi? Egy szakadt csövessel.

Valaki kopog az ajtómon. Nem hiszem el, az a banya is tudja, hogy ha itt vagyok ne merészeljen zavarni.

-Már elmondtam mindent nyomik, hagyjatok már békén. –kiabáltam ki, azonban az ajtó nyitódott. Persze, mit is gondoltam.

-Helló.

-Mi? Te meg mi a faszt keresel a házunkban? –indultam meg ingerültem felé.

-Nyugi. Hidd el nekem se sok kedvem volt idejönni. –mondta közömbösen. Persze én már azt a felemás pofáját bámultam idegesen közelről. –Róla van szó.

-Mi? Mit csinál itt?

-Apám szemmel tartotta mióta száműzték, azonban most olyan dologra készül, amit senki sem hagyna szó nélkül. –aggódó fejet vágott.

Lehet benne valami, sose szokott idejönni, mióta balhéztunk. Ő a mellettünk lévő királyság nemrégiben megkoronázott királya. Todoroki Shoto. Utálom. Arrogáns kis pöcs. Sűrűn jártam át másik királyságokba, természetesen lopni valami faszát, emiatt párszor össze zörrentünk, falakon kívüli viadalt tartottunk és ilyenek. Rettentő idegesítő egy fasz.

-És mi a francot akar?

-Mindegyik királyságot elvenni. Ki akarja írtani az összes nemes embert és átvenni a hatalmat. Minél többet és többet. Kezdve ezzel. Segíts. Nem akarom, hogy a hercegnek bántódása essen. –hajtotta le a fejét.

-Ha? Miért? Mit érdekel téged Kirishima? –jöttem idegbe egyből.

-Szeretnék egyszer mellette uralkodni.

-A kis faszt! Majd én segítek neki, te nem kellesz. –löktem félre, majd a fegyvereim után kutattam.

-Mi a probléma Bakugo? Én is veled megyek.

-Jó, szarok bele, de akkor haladjunk! –mentem ki az ajtón, ahova ő is követett.

Útközben felvettük Mináékat és megindultunk a palota fele. Az elrejtett bejárathoz siettünk, ami szerencsére még mindig szabadon volt. Figyelve az őrökre, felmentünk a szobájához, ahova gyorsan be is nyitottunk.