Hülye Királyi Szabályok (Kiribaku)

11.rész

Bakugo

Sosem volt még ilyenben része Bakugonak. Ő kiöltözve? Nála a kiöltözés sose lépett életbe. Viszont Kirishimának igen jól áll a ruha, ezt megállapította. Tagadja, de várta a ma estét, akar egyet bulizni a királyfival és még sok ilyen bulit szeretne vele. Úgy érzi, többet akar vele lógni. Teljesen persze nem vallotta be magának érzéseit, amit már egy vak is észre venne, ő viszont mivel még sose tapasztalt ilyet, főleg nem egy fiú iránt, fogalma sincs, hogy kezelje, és hogy ez pontosan akkor milyen érzés is. Viszont most nem erre akar gondolni, most csak ki akar kapcsolódni.

Jól ki lett díszítve ez a hely. Sose láttam még egy helyen ennyi díszes nyomikat. Nem igazán tudom, hogy nekem való ez. Mindegy, Kirishimának most ez kell.

-Kérsz inni? –nyújtott felém egy poharat, amit el is fogadtam.

-Kösz. –belekortyoltam. –Aztakurva mi ez?

-Finom? Ez apám bora. A legjobb a királyságban. –mosolygott hegyes fogaival.

-Mm ja, nem rossz. –ittam bele ismét.

Ahogy láttam Mináék nagyon jól elvoltak. Sokat beszélgettünk, majd egyszer csak Kirishima eltűnt és anyámmal kezdett táncolni. Úr isten. Már eléggé benyalta magát a banya szívébe, hát még most. Falnak dőlve néztem őket, mikor valaki megállt mellettem.

-Alakultok?

-Há? –fordultam idegesen felé.

-Kirishimával. A múltkoriból kiindulva nem közömbös a számodra. –mondta nyugodt hangon az a szemét felemás. Mindenhol ott kell lennie?

-Csak haver.

-Akkor enyém lehet? –nyalt végig száján, mire meglöktem. –Most mi van? Én hidd el tudnék vele mit csinálni az ágyban. –mosolyodott el.

-Bekaphatod te kis faszfej! –löktem meg erősebben, mire ő is vissza lökött. –Így játszunk? Miért nem rendezzük le ezt odakint? –mosolyodtam el ördögin.

-Akkor ezek szerint te most harcolsz Kirishimáért? –nevetett fel.

-Nem! De! Faszom! –ragadtam meg nyakánál fogva, amire már többen is felfigyeltek.

Bármit megadnék, hogy lerobbantsam fejét ennek a geciládának. Itt az esély. Ez meg is mosolyogtatott. Neki is vágtam a falnak.

-Mit csinálsz Bakugo? –szaladt hozzánk Kirishima, akit csak arrébb löktem.

Teljesen elvakított az idegesség. Mi a faszt képzel ez magáról? Majd én megmutatom, kibe is állt bele.

-Ekkora egy lúzert, mint te. –mosolygott még mindig az a rohadék, nem zavartatva, hogy éppen a torkánál fogom a falhoz.

-Bakugo Katsuki most azonnal engedd el! –lökött hátra Kirishima, mire idegesen távolabb löktem a félarcút és inkább kimentem a levegőre.

Csak találkozzak vele a palotán kívül. Biztos, hogy péppé verem azt az amúgy is ronda képét.

-Hé. –jött hozzám vöröske. –Mi volt ez az előbb?

-Semmi, csak ő egy idegesítő faszkalap, akit ki nem állok. Biztos, hogy egyszer úgy szétverem a pofáját, hogy rá se lehet majd ismerni. –szorítottam ökölbe a kezem.

-De ezt pont most kellett Baku? –néztem rá, mire ő nagy csillogó szemeit az enyéimbe fúrta.

-Ah, ne haragudj. –hajtottam le a fejem.

Bazki tényleg, totál elvette az ideg a fejemet, még azt is elfelejtettem, hogy itt vagyok. Nem akarom tönkretenni Kirishima bálját. Hirtelen felé fordultam volna még egyszer bocsánatot kérni, de nem jutottam szóhoz. Arca csak pár centire volt az enyémtől és úgy néztünk egymás szemeibe. Éreztem, ahogy az ereimben a vér elkezd hevülni. Egyre közelebb és közelebb jött, mikor már egyszer csak nem tudott. A száját az enyémhez érintette, kezét lassan derekamra csúsztatta és húzott magához közelebb. Egyszerre nyitottuk szánkat, így nyelveink hamar táncra is keltek, amitől lángolni kezdett az egész testem. Olyan finom és lágy, mégis valami többet akarok. Basszus teljesen ködbe burkolózott az egész elmém. Ezt a levegőhiány szűntette meg.