ᴘʟᴀʏ ᴅᴀᴛᴇ

3. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ɪ ʜᴀᴅ ɴᴏ ᴛɪᴍᴇ ᴛᴏ ᴄʜᴏᴏꜱᴇ ᴡʜᴀᴛ ɪ ᴄʜᴏꜱᴇ ᴛᴏ ᴅᴏ 

ꜱᴏ, ɢᴏ ᴇᴀꜱʏ ᴏɴ ᴍᴇ

ɪꜱᴇᴜʟ

Park Jimin nem türelmes. A második randevút azonnal, már másnap este szeretné. Sürgetően fontos neki, hogy mihamarabb a média elé lökje a kapcsolatát. De egy szavam sem lehet erre. Nekem a lakbér megfizetése a sürgető, meg a hiteltörlesztő. Más a prioritásunk, ahogy az életvitelünk és a hátterünk is. 

A vasárnap nagy részét azzal töltöm, amivel mindig: virágot öntözök, saját magam ellen játszom sakkot az ablak melletti kis asztalon lévő táblán, illetve horgolok. Egy korábbi kolléganőm adott horgolótűt és fonalakat, mert neki ezek a színek nem tetszettek. Én annál jobban jártam velük, pár hónap alatt sikerült egy fél sálat horgolnom. A gond csak az, hogy a fonalam is fogytán van, így nem fogom tudni befejezni. 

A ma esti randevú időpontja fél hét. Öt óra után kezdek készülődni és a kelleténél több ideig nézem magam a tükörben. A fekete, turkálóból szerzett blézeremet veszem fel, hiába van kint hidegebb, mint a múltkor. Majd két pohár bort kérek, az kellően fel fog melegíteni, amíg haza nem érek. 

Mikor az étteremhez érek, nem ugyan az a pincér siet elém. Ennek kevésbé barátságos a mosolya, de azért udvariasan elveszi a blézert a kezemből és az asztalhoz kísér. Jimin már ott van, előtte egy pohár valami, ami akár víz is lehet, vagy tonik. Szinte biztos vagyok benne, hogy sofőr hozza és viszi, így megkockáztatom a kérdést:

- Alkohol? - mutatok a poharára, amivel kirántom a gondolataiból. Bárhol is járt fejben, engem nézett közben és ez roppant módon zavarba hoz, holott nem kellene. 

- Víz.

Majdnem talált. 

Ugyan azt a bort kérem, amit legutóbb. Kényelmetlenül érzem magam a széken, már bánom, hogy levettem a blézert. 

- Örülök, hogy belementél az ajánlatomba - nyitja meg a beszélgetést, még egy félmosolyt is megenged magának. 

- Nem ajánlat volt, hanem egy új esély arra, hogy beszélgessünk. 

- Ahogy tetszik - sóhajt egyet, majd a kezem melletti étlapra pillant. - Rendelj magadnak! Vacsorázzunk meg és utána tisztázzuk, amit kell! 

Délben ettem utoljára, szóval nem kell kétszer mondania. Pláne, mivel ezt is ő állja. Nekem a randevúnk nem kerül semmibe az időmön és a méltóságomon kívül. Ez is épp elég nagy ár, de van, amikor ezeket muszáj lenyelnie az embernek. Vajon ez lesz az a kivételes alkalom? 

Az étlapot böngészve elbizonytalanodom. Ha rendelnék is, fogalmam sincs, pontosan mire számítsak, mert az ételek nevei számomra semmit nem mondanak. Jimin észrevehette a zavarodottságom.

- Céklakrémmel a lazac steak nagyon finom. Szereted a shimeji gombát?

- Nem tudom - minden gombának gomba íze van, nem? - Azt hiszem. 

- A grillezett kalamári is jó választás lehet, főleg fehérrépa pürével. Mit gondolsz?

A kérdésével még inkább zavarba ejt. Hogy ne legyen túl feltűnő a dolog, megjátszom az elégedettet.

- A kalamári remekül hangzik, azt kérek. 

Amíg kihozzák nekünk az ételeket, Jimin semleges kérdéseket tesz fel. A hangulat most is feszült, de némileg elviselhetőbb, mint első alkalommal. Megkérdezi, mennyire lakom messze az étteremtől, mivel töltöttem a napot. Amikor megemlítem a horgolást, az arcvonásai megváltoznak. Futó pillantást vet a kezeimre. Mintha azt próbálná felmérni, vannak-e elég ügyes ujjaim a kreatív dolgokhoz, vagy ki sem nézi belőlem, hogy ezzel foglalom el magam.