11. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

124 20 2
                                    

ɪ ᴅᴏɴ'ᴛ ᴡᴀɴɴᴀ ᴘʟᴀʏ ᴛʜɪꜱ ɢᴀᴍᴇ ɴᴏ ᴍᴏʀᴇ 

ɪ ᴅᴏɴ'ᴛ ᴡᴀɴɴᴀ ᴘʟᴀʏ ɪᴛ

*

ᴊɪᴍɪɴ 

Már vagy fél órája azt hallgatom, amint Heejin kissé túlreagált sóhajokkal forgolódik az ágyban. Szó se róla, alaposan kifárasztottam, de nem volt ellenére. Csak ne akarná ilyen feltűnően kikönyörögni a harmadik menetet! 

- Gyengült az állóképességed? - kérdezi felvont szemöldökkel, deréktól felfelé nem fedi semmi. Heejin telt idomait már évekkel ezelőtt észrevettem, nehéz lett volna elmenni a mellei mellett szó nélkül. Bár akkor még csak barátság és ártatlan flört volt közöttünk. Talán jobb lett volna mindössze annyinál maradni? 

- Az állóképességem változatlanul jó - felelem unottan, a plafont bámulom. Heejin megérinti a bordáimnál húzódó tetoválás sarkát, legszívesebben a takaró alá menekülnék az érintése elől. - Nincs jó kedvem.

- Azt látom. Mi bánt?

- Úgysem értenéd. 

Nem azt mondom neki, hogy semmi köze hozzá. Heejin tulajdonképpen semmit sem tett ellenem, nincs szükség bántóbb szavakra. 

- Tehetnél egy próbát. A szex sok problémára megoldás, de nem mindegyikre. 

- Ehhez most tényleg nincs kedvem - ránézek az éjjeli szekrényen lévő órára. Hamarosan megbeszélésünk lesz az irodában, jó lenne, ha nem késnék megint. Sejin már így is orrol rám és minden oka meg is van rá. 

- Hozzám sincs már kedved? - ezt óvatosan kérdezi. Már nem ér hozzám, csak a takaróját öleli magához és mintha némi csalódottságot hallanék ki a hangjából. Nincs, akarom mondani, ehelyett megint tompítok az igazság élén:

- Ez bonyolult. 

Heejin felül az ágyban, nem takargatja magát előlem. Nincs olyan négyzet centimétere, amit ne láttam, ízleltem volna már korábban és pont ezért olyan átkozottul nehéz ez most. Azt hittem, ha kicsit is úgy érzem majd, hogy nem jó érzés vele lenni, könnyű lesz véget vetni neki. Csakhogy Heejin és én korábban barátok voltunk, ez a sok extra pár hete alakult ki közöttünk. Nem egyszerű megbántani őt, nem szívesen teszem. 

- Feltűnt, hogy furcsán viselkedsz.

- Furcsán? - nézek rá, mire csak bólint. - Ez mit takar? 

- Hogy jó ideje nem nézel a szemembe, mikor elélvezel - húzza el a száját. - Valaki másra gondolsz, nem?

- Pont ez a bonyolult benne. 

Megfenyegettem magam még a tervem legelején, hogy profihoz mérten fogom véghez vinni ezt a közel egy évet. Könnyűnek tűnt, már-már nevetségesen egyszerűnek, hisz nincs időm igazi kapcsolatra, hiába arra vágyom. Ehelyett mi történik? Képtelen vagyok kiverni a fejemből Iseult. Valószínűleg a felém tanúsított igyekezete a távolságtartásra csak olaj a tűzre. Felkelti a kíváncsiságom és emiatt mocskosul mérges vagyok magamra. És mindezt beismerni esetleg valaki másnak? Ki van zárva. 

- Oké. Amennyiben véletlenül bele találnál szeretni abba a valakibe, aki a fejedben jár, miközben megdugsz, legalább annyi legyen majd benned, hogy azután nem jössz el hozzám többé. Ez vele és velem szemben is valamelyest fair játék lenne. 

- Ne gondold túl, Jinni! - hívom a becenevén, ahogy a régi baráti társaságunkkal hívtuk. - Az nem fog megtörténni.

- Mi? Hogy beleszeretsz, vagy az, hogy amellett beállítasz majd ide?

ᴘʟᴀʏ ᴅᴀᴛᴇDonde viven las historias. Descúbrelo ahora