ᴘʟᴀʏ ᴅᴀᴛᴇ

23. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ᴅᴏɴ'ᴛ ʙʟᴀᴍᴇ ᴍᴇ, ʟᴏᴠᴇ ᴍᴀᴅᴇ ᴍᴇ ᴄʀᴀᴢʏ 

ɪꜰ ɪᴛ ᴅᴏᴇꜱɴ'ᴛ, ʏᴏᴜ ᴀɪɴ'ᴛ ᴅᴏɪɴ' ɪᴛ ʀɪɢʜᴛ

*

ɪꜱᴇᴜʟ

Nabi kókuszos süteményt készít, azt mondja, az Jimin anyukájának a kedvence. Követem az instrukcióit, beszélek, mikor kérdez és hallgatok, ha beszél. A kókuszreszeléket keresem a szekrényben, csodák csodájára találok is. Jimin konyhája nagyon felszerelt, ezt már múltkor is észrevettem.

Üdítőt veszek ki a hűtőből, Nabi a biztonság kedvéért forró csokoládét készít, hátha a szülők inkább valami meleget innának. 

- Te is kérsz? - fordul hozzám, mindkét kezében egy-egy bögre. 

- Én nem szeretem a forró csokoládét - mondom, mire lehervad a mosoly az arcáról. - És semmi mást sem, ami csokis. 

- Nahát, ilyet még nem hallottam. Én a citromos süteményekkel vagyok így, de közben meg a citromos fagylaltot... - Nabi csacsog és csacsog, próbálja elterelni a figyelmem a közelgő időpontról. Jimin szüleit egy órával későbbre várjuk. - Seok, te szereted a forró csokit? Készítek neked is.

- Nem szükséges, köszönöm - jön az udvarias visszautasítás. 

- Azért innál valamit? Akad itt még tea, gyömbér, bourbon... - tovább sorolja Nabi az ital felhozatalt, míg végül Seok rábólint a teára. 

Telik az idő és nem tehetek semmit. A csengő egyszer csak megszólal, és a nyitott bejárati ajtón át látom, amint egy nő és egy férfi közelednek hozzánk. Nem üres kézzel jöttek, ráadásul, mikor meglátnak, nyoma sincs rajtuk értetlenkedésnek. 

A szívem mintha kicsit megolvadna attól a szokatlan, váratlan kedvességtől, amivel a nő üdvözöl. Bemutatkozunk egymásnak, a korábban érzett félelmem pedig lassan kezd elpárologni. 

- Seok, maga mindig olyan komoly! - dorgálja a testőrünket Jimin édesanyja, mikor nem fogadott el egy szelet marcipános süteményt. - Önt ezért fizetik?

- Ezért is, asszonyom - feleli a férfi, szája sarkában halvány mosoly játszik. 

- Egy kis torta még nem ártott senkinek. 

Végül Jimin anyja nem jár sikerrel, Seok nem eszik az édességből. Miközben Nabi elkezd egy közelgő kiállításáról beszélni, én lopva oda lépek Seok mellé és bizonytalanul megköszörülöm a torkom. 

- Neked tényleg fizetnek a komolyságért?

- Mindenért, amit aközben csinálok, amiért ténylegesen megfizetnek. 

A fekete póló megfeszül rajta, ahogy kihúzza magát és attól félek, az anyag itt és most meg fogja adni magát. Seok olykor mintha kissé lazábbnak tűnne, de aztán jön egy gondolat nála és újra befeszül. Úgy láttam, a többi testőr nem ennyire karót nyelt. Talán ezért is mondják, hogy Seok a legjobb a cégnél. 

- Miért nem ettél a tortából? Nem szereted? 

- A tortát szeretem, a marcipánt nem. 

- Én a csokoládét nem szeretem - teszem hozzá, holott nemrég ennek a tényleg ő is fültanúja volt. - Azért a kókuszosból egyél. Szerintem jól sikerült. 

Biccent, de nem szól egy szót sem. Ott hagyom, próbálok becsatlakozni a beszélgetésbe, mert Nabi igyekszik bevonni és nem szeretném kínossá tenni a társalgást. Jimin szülei felőlem is érdeklődnek, s bár talán tudnak ezt-azt, minden másról kérdeznek, csak a köztem és a fiuk között kötött megállapodásról nem.