ᴘʟᴀʏ ᴅᴀᴛᴇ

15. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ʜᴏᴡ ᴄᴀɴ ꜱᴜᴄʜ ᴀɴ ɪɴɴᴏᴄᴇɴᴛ ᴡᴏᴍᴀɴ ʜᴀᴠᴇ 

ꜱᴜᴄʜ ᴅᴀɴɢᴇʀᴏᴜꜱ ʜᴀɴᴅꜱ?

*

ɪꜱᴇᴜʟ

Szombatonként gőzerővel készülünk a szilveszteri Gálaestre. Már összeállt a koreográfiánk, remek az összhang köztünk és az oktatónk meg van elégedve velünk. Mindig mond pár kedves szót, mikor távozunk a közel három órás gyakorlásról. Mindenkinek egyesével szán biztatást és engem sem hagy ki. Ma különösen nagy mosollyal fordul felém.

- A mozdulataid sokkal rugalmasabbak, mint korábban - ez nagy elismerés tőle és én iszom minden szavát. - Hogy van a bokád, Iseul?

- Több időt szánok a bemelegítésre és Önnek hála, a páros gyakorlás alkalmával megértő partnerem lett.

Az oktatónk férfi, de több empátia szorult belé, mint a régi oktatónkba, aki nő volt. Ha rajta múlott volna, én már nem táncolhatnék. 

Niko, a partnerem kedvesen vállon vereget, majd sietősen kislisszol az ajtón. Mindössze fél percnyi rivaldafény jut majd nekünk, utána pedig irány vissza a leghátsó sorba. Nekem legalábbis ott lesz a helyem. Elégedetlenkedhetnék, de az az igazság, hogy ezzel a lehetőséggel is több, mint boldog vagyok. 

- A ruhapróba alkalmával észrevettem, hogy némi súlyt szedtél magadra - nem rossz indulatból mondja, hallom a hangjában. Ennek ellenére már majdnem neki állok szabadkozni. - Egészségesnek tűnsz, Iseul és ez nagyon fontos. Fontosabb bármi másnál. 

- Azért a plusz kilók nehezíthetik az előadást.

- De nem olyan erős partnerrel, mint Niko. Vigyázni fog rád - Ő is? Az elmúlt órákban eddig eszembe sem jutott, milyen az életem a táncstúdión kívül. - Apropó, a januári utazáson, remélem, gondolkodtál már. Lassan kifutunk az időből. 

- Ó! - elfelejtettem! - Mikorra is kell választ adjak?

- Lehetőleg jövő hét közepéig, legkésőbb. Niko jön és jó lenne, ha a partnerével léphetne fel.

- Természetesen. Időben választ adok. Köszönöm a figyelmességét. Jó éjszakát!

- Minden jót, Iseul! 

Amint kilépek a folyosóra, a hűvösebb levegőtől végig szalad rajtam a hideg. A stúdió bejárata előtt látom a testőr ismerős sziluettjét. Mindvégig ott állt és azt várja, hogy végezzek, majd vissza visz az irodaházba. Többet látom őt a napokban, mint Jimint. A hétfői karácsonyi vásár óta egyszer futottunk össze az irodaház folyosóján, de ő akkor is elsietett. Kerül engem. Jól teszi. Engem aztán nem zavar.

- Mehetünk? - nézek fel a testőrre, a sapkámat gondosan a fejemre húzom. Kimelegedtem tánc közben, de télen mindig kicsit több ideig maradok az épületben, miután végeztünk. 

- Innen átveszem a hölgyet.

Csak rá kellett gondolnom és ő megjelenik. Váratlanul, döbbenetesen jóképűen. Akárhol is volt, mielőtt idejött volna, attól a haja kócosan az ég felé meredezik és az arca kipirult. Rögtön sejtem, merre járt, hogy kinél volt. Egyáltalán nem lenne szabad meglepődnöm. Pláne nem azután, hogy beismerte a dolgot és több napja nem is találkoztunk. Úgy és azzal üti el az idejét, amivel és akivel akarja. Ez sem zavar. Nem érdekel. 

A testőr beszáll a fekete BMW-be és elhajt, amíg mi ott állunk a stúdió bejáratánál, nagyjából két lépésnyi távolságra egymástól. Furcsa őt látni. Azok után különösen, amiket a parkolóházban a fejemhez vágott. Szóljak neki, ha a fejét a lábaim között akarom tudni... Pofátlan és arrogáns. Arra aztán várhat.