ᴘʟᴀʏ ᴅᴀᴛᴇ

13. ꜰᴇᴊᴇᴢᴇᴛ

ɪ'ʟʟ ɴᴇᴠᴇʀ ꜰᴏʀɢᴇᴛ ᴛʜᴇ ᴇᴠᴇɴɪɴɢ ɪ ᴘᴜʟʟᴇᴅ ʏᴏᴜ ᴄʟᴏꜱᴇ

ᴡᴇ ʙᴇɢᴀɴ ᴛᴏ ᴍᴀᴛᴄʜ ʀʜʏᴛʜᴍꜱ

*

ɪꜱᴇᴜʟ

Nabi és Namjoon társaságában ebédelek, ők viszont kora délután elmennek, programjuk van. Senki más nem jön be az irodába, nem keresnek, nem néznek utánam és azt hiszem, ezért hálás vagyok. Örülök, amiért kicsit egyedül lehetek. A különbség a mostani és a korábbi egyedülléteim között, hogy jelenleg nem érzem a magányt. Akkor sem, ha órák óta nem nézett felém egy lélek sem. Hallok hangokat a folyosóról, de számomra ismeretlen emberek jönnek-mennek, akik talán azt sem tudják, hogy itt vagyok.

Estefelé, mikor már kint sötétedik és felkapcsolják a város fényeit, eszembe jut a hétfőre beígért újabb kamurandi a karácsonyi vásárba. A tervnek tovább kell működnie, máskülönben semmi értelme nem volt belekezdeni az egészbe.

Megnyitom az üzeneteket, lényegre törően írok Jiminnek:

"Hétfőn megyünk a karácsonyi vásárba?"

Ennél már csak a válasza egyszerűbb:

"Igen."

Leteszem a telefonomat az ágyra, hátra dőlök a puha párnák közé.

A rövid üzenetváltásunk után egészen hétfőig nem hallok Jimin felől.

***

Hétfő

Taehyung ül velem a teakonyhában, egy sok tejjel felöntött kávét iszik, mögötte Yoongi elborzadva nézi a bögre tartalmát.

- Ezt ne merészeld kávénak nevezni - fújtat, fintorogva vet még rá egy pillantást, majd beleiszik a sajátjába. Erősen, feketén issza. - Iseul, te hogyan szereted?

- Sehogy, én inkább teát szoktam inni.

Beleiszok a még meleg borsmenta teámba, lopva felpillantok a faliórára. Jimin órákkal ezelőtt küldött egy üzenetet, hogy hat előtt pár perccel jelez, mikor az irodához ér és menjek le. Ennek már közel öt órája, a közös tea-kávé szünet után pedig elkezdek készülődni.

- Valószínűleg hajnalig a stúdióban leszünk. Ha társaságra vágynál, mikor Jimin visszahoz, tudod, hol találsz minket - mondja Yoongi és ő már ott is hagy Taehyunggal a teakonyhába.

- Ami azt illeti, fogalmam sincs - súgom, mire Taehyung elmosolyodik.

- Yoongi stúdiója egy emelettel lejjebb van, a lifttől számított hatodik ajtó lesz, Genius Lab felirattal. Nehéz eltéveszteni.

- Rendben, köszönöm.

Miközben a szobám felé megyek, Jimintől jön újabb üzenetem:

"A biztonsági rendszert beszerelő csapat szeretné felmérni a lakásodat, meg az igényeidet. Én ugyan beszéltem velük, de te mondod ki a végszót. El tudsz készülni húsz perc alatt, hogy a karácsonyi vásár előtt még oda is elugorjunk?"

Visszaírok neki, miszerint akár tíz perc alatt is, majd elkezdem feltúrni a minimális ruhatáramat. A csizmámat húzom fel, mikor Jimin pár pillanatra megcsörget, ebből tudom, hogy ide ért. A szívem felugrik a torkomba, meg kell állnom a lift előtt egy kicsit. Tényleg izgulok? Ezért a furcsa szorítás a mellkasomban, vagy a félelem az, ami elbizonytalanít? Napok óta nem találkoztunk, ennek nem kellene ilyen érzéseket keltenie bennem. De minden bizonnyal tévedek és csak a karácsonyi vásár miatt támadt bennem izgatottság. A lakáshoz is most megyek vissza először. Meg kell találnom az elveszett bástyát!