A jövőmbe törtél be

9. Fejezet - Néhány dolog

- Megjöttem! - szóltam a telefonomba Zoénak. Egy októberi délután volt, elméletileg tanulni jöttem át de kétlem, hogy ebből túl sok összejönne.

- Gyere be, az ajtó nyitva van. - válaszolt Zoé. Nem ez az első alkalom, hogy átmentem hozzá így már ismertem a járást.

- Hali! - öleltem át Zoét

- Szia!

- Heló! - köszönt rám egy nagyjából az öcsémmel egyidős srác.

- Szia! - köszöntem vissza.

- Bora, bemutatom neked az idióta kisöcsémet Somát - borzolta össze Zoé az öccse haját.

- Várj, nem te vagy az öcsém haverja? - néztem rá kíváncsian.

- Botinak? Aha - bólogatott.

- Akkor azért voltál olyan ismerős.

Zoéval elindultunk a szobájába.

- Nem gondoltam volna, hogy ő az öcséd - jegyeztem meg.

- Hát igen, nem nagyon hasonlítunk. Legalábbis most. Amikor annyi idős voltam mint ő most szinte ugyanúgy néztem ki - mondta Zoé - Mutassak képet?

- Aha.

Zoé elkezdett az íróasztala fiókjában kotorászni. Szép szobája volt, főleg fa bútorok voltak amik tök jó összhangban voltak a piros, narancs- és citromsárga egyéb kiegészítőkkel.

- Na ez az - adott oda egy képet amin ő volt egy állatkertben.

- Azta! Tényleg nagyon hasonlítasz itt rá.

- Erről jut eszembe, anyák tegnap mondtak, hogy költözni tervezünk. - mondta Zoé szomorú hangon.

- Mi?! - kiáltottam fel - Miért?

- Apa kapott Solymáron egy jó állást és oda fogunk költözni.

- Mikor?

- Nem tudom. Valószínűleg ezt a tanévet befejezem itt.

- Ez nem igazság - sóhajtottam fel - Azért majd fogunk tudni beszélni?

- Persze, és amikor csak tudjuk meglátogatjuk egymást - mondta Zoé reménykedve.

Egy ideig csöndben ültünk. Nem igazság, hogy elköltöznek. Mármint Zoé szemszögéből sem. Itt vannak a barátai meg mindenki. És ha mi még meg is tudjuk oldani, hogy barátok maradjunk, ez Botinak és Somának nem fog olyan könnyen menni. Két tízéves barátságát egy ilyen költözés nagyon szét tudja szedni. De ezen nem nagyon tudok változtatni úgyhogy ki kell használnom minden időt amink van.

- Hogy állsz a suliújsággal? - próbáltam terelni a témát.

- Már egész jól, ma nyílik egy játszi onnan még kéne fotóznom.

- Elmenjünk? - ajánlottam fel.

- Okés.

Beszélgetve elindultunk a város másik felébe mert persze hogy oda raknak játszóteret. De nem baj jól elbeszélgettünk. Igyekeztem terelni a témát a költözésről, így szóba került minden más is. Például Zoénak van egy bátyja is, Szabi akiről szintén most hallottam először. Valahogy sosem került szóba ez a téma. Majd elkezdtük szidni a tanárokat, leginkább az angolt. Nem csak, hogy nem tud tanítani de még büdös is. Majd valahogy átterelődött a szó a fiúkra.

- Neked tetszik most valaki? - kérdeztem Zoétól. Ő meglepő módon elpirult és elfordította a fejét – Na ne! Ki az?

- Senki – mondta még mindig elfordulva.

- Na, bennem bízhatsz. És akar segíthetek nektek összejönni is. - fordítottam felém.

- Hát... izé... - kezdte, én némán vártam, hogy kibökje – Azt hiszem Dani. De nem vagyok benne biztos, hogy tényleg tetszik de szerintem igen. - hadarta el.

- Van fura érzés a hasadban ha vele vagy?

Zoé vörös arccal bólintott.

- Akkor tetszik neked. - jelentettem ki jó bölcsen. Igazából jobban belegondolva egész cukik lennének együtt. Már csak Daniból kell kiszedni, hogy neki tetszik e Zoé.

- Szerinted tetszem neki? - nézett rám reménykedve.

- Nem tudom, de ki fogom deríteni.

- Erről jut eszembe, neked tetszik valaki? - próbált Zoé témát váltani.

- Nem, szerintem nem. - ráztam meg a fejemet és igyekeztem nem Örsre gondolni. Ő csak egy barát.

- Biztooos?

- Igen, biztos – maradtam az álláspontomnál.

- Ahogy gondolod. De Örssel egész cukik lennétek. - én kikerekedett szemekkel néztem Zoéra. Ő csak elmosolyodott, megborzolta a hajamat és el indult a játszi fele. Ő elkezdett nekem valamit mesélni a fotózásról, viszont én nem nagyon tudtam koncentrálni arra amit mond. A gondolataim Örs körül forogtak. Tényleg cukik lennénk együtt. Mármint ha így bele gondol az ember. Nem! Nem szabad ilyenekre gondolnom. Ő csak a barátom. Megráztam a fejem, hogy kicsit kitisztítsam a gondolataimat.

- Itt vagyunk – szólt Zoé. Egy normális semmi extra játszinál voltunk. Zoé csinált néhány képet én pedig segítettem neki amiben kellett. Ezzel elszórakoztunk egy jó darabig. Sőt Zoé odaadta a gépét, hogy én is fotózzak, így készült egy rakat kép rólunk is. Egész tűrhetően sikerültek az általam készített képek, Zoéi pedig szokás szerint nagyon jól. Látszik, hogy régóta fotózik. A délután maradék részében a városban sétálgattunk. Beszélgettünk egy csomó mindenről, én egyszer majdnem orra estem egy kisgyerekben (ne kérdezzétek, hogy történt), és egy kutya is letámadta Zoét, elméletileg csak meg akarta nyalogatni de azért az a kutya nézett ki olyan démonian, hogy ebben kételkedjek.

------------------------------

Köszönöm a bétázást Bodzsi2010, Succa13.