A jövőmbe törtél be

2. Fejezet - Ismerkedés folytatása

A telefonom pittyegésére keltem ami szerintem nem kell mondanom, hogy az egyik legidegesítőbb dolog. Kissé káromkodva ránéztem az üzenetre. Örstől jött.

Ersch: Szia!

Ersch: Ébren vagy?

Én: Igen, valaki miatt igen.

Ersch: Bocsi😂😅

Én: Á nem baj, már amúgy is ideje volt.😅

Ersch: Ja egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy van e kedved kijönni sétálni.

Én: Persze

Ersch: Oké, itt vagyok a kapuban, siess

Én: Miiii?!

Én: Tíz perc és ott leszek

- Bora mit keres egy srác a kapuban? - jött be a drágalátos öcsém.

- Ne is kérdezed Boti. - sóhajtottam lemondva arról, hogy esetleg vissza fekhetek aludni. Az öcsémet kiküldtem a szobámból, hogy elkészüljek. Egy egyszerű szerelés mellett döntöttem ami egy fekete spagetti pántos trikóból egy azonos színű rövid gatyából és a derekamra kötött piros fekete kockás ingből állt. Miután felöltöztem megcsináltam a hajam és lerohantam a konyhába. Gyorsan köszöntem anyáéknak, felkaptam a reggeli szendvicsemet a tányérról és folytattam a tesiórának beillő rohanást vissza az emeletre a kis táskámért. Miután megvoltam mindennel végre kijutottam a ház elé ahol Örs már rám várt.

- Siettél? - nézet végig rajtam nevetve.

- Ha tudnád mennyire. - lihegtem - hova megyünk?

- Van egy park valamivel távolabb. Oda szoktam kijárni, megmutatnám.

- Oké.

Egy nagyjából negyed órás séta után megérkeztünk. Egész szép volt a park de nekem kicsit kevés volt a fa. De ami volt azok közül volt három óriási fa.

- Azta! - tátottam el a számat a fák láttán.

- Nagyok ugye? Nagyjából száz évesek. - mondta Örs.

- Honnan tudod?

- Ki van oda írva. - mutatott röhögve egy kicsit mögöttünk lévő táblára.

- Jól van na. Reggel van. -nevettem el én is magam.

- Azért a fél tizenkettőt még én se hívom reggelnek.

Tök jól szórakoztunk háromig viszont közbeszólt egy igen sürgős dolog. Éhesek lettünk.

- Hol együnk? -tettem fel a nagy kérdést.

- Van két utcányira egy kínai. - dobott fel egy lehetőséget Örs.

- Oké. Még nem ettem kínait de nem lehet borzalmas. - (ezt az optimista mondatot jól jegyezzétek meg) mondtam vállvonogatva mire Örs elnevette magát. -Menjünk! - indultam el találomra az egyik irányba.

- Bora... - fulladozott Örs a visszatartott nevetéstől - a másik irányba kell menni.

Én mint ha meg sem hallottam volna felszegett fejjel fordultam meg és mentem most már a helyes irányba.

- Tudom. - mondtam Örsnek aki a szerencsétlenségemen nevetve szinte a földön fetrengett. Azonban a röhögőgörcs ragdós így pár pillanat múlva én is a földön kötöttem ki. Egy jó negyedórás nevetés és néhány fura pillantás után kissé lenyugodtunk.

- Na, menjünk. -állt fel Örs és nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. Azonban úgy tűnik, hogy nem ismer eléggé mivel én a kínálkozó alkalmat megragadva visszarántottam a földre Örsöt. Ekkor hallottam meg egy nevető hangot. Egyből elkezdtem keresni a hang forrását aki kivételesen nem Örs volt, hanem egy velem egykorú lány.

- Ugye tudjátok, hogy nagyon összeilletek? - kérdezte vigyorogva a fényképezőgépét tartva.

- Szia Zoé! - nyögött Örs egy nagyot - Bora bemutatom neked Schiszler Zoét, szintén az osztályunkba jár. Zoé, ő itt Kővári Borbála azaz Bora, a leendő osztálytársunk. - állt fel Örs. Én még mindig a földön ültem de kaptam egy segítő kezet Zoétól akit nem rántottam vissza a földre.

- Örülök, hogy megismerhetlek! - mondta

- Szintén.

- És amit Örs elfelejtett említeni, hogy én vagyok a suliújság fotósa is. Szóval te vagy az új lány. - mért végig- Nem tűnsz rossz arcnak de majd kiderül. Csinálhatok néhány fotót? AZ újságba kéne. Rajtad kívül még ketten lesznek újak. - hadarta, én pedig szinte szólni sem tudtam.

- Öhm, persze. - válaszoltam és máris elkezdett fotózni. A képek közül remélem lett olyan is amin nem nézek ki totál idiótának. Zoét végigmérve szerintem egy aranyos lány lehet. Fekete valamivel váll fölé érő haja van aminek az alsó fele élénk narancssárgás pirosasra van festve, egy kissé túlméretezett zenekaros pólót viselt egy rövid gatyával és sportcipővel. A nyakában két nyaklánc mellett a fényképezőgépe lógott. Első ránézésre nem tűnt túlzottan ugribugrinak de ha elkezd beszélni akkor úgy tűnik nem lehet leállítani.

- A suliújságról annyit, hogy igencsak érdekes. A tanárok persze átnézik de nem nagyon érdekli őket, hogy mi van benne bizonyos határokon belül. - mondta Örs.

- Mi benne az olyan érdekes? - kérdeztem.

- Hát amikor egy ceruzahegyező srác rak bele reklámokat a bizniszéről ott kezdődnek a dolgok. De inkább csak kvízek iskolai ünnepségek koncert időpontok vannak benne, de tavaly belekerült például a hónap legjobb shipje, meg ilyesmik. - mesélte Zoé. Én csak nevetni tudtam ezen.

- Amúgy most készültünk menni kajálni. Van kedved jönni? - kérdeztem, és mivel Örs nem fintorgott úgy láttam, hogy neki ezzel nincs baja.

- Persze. -kaptam a választ egy lelkes nyakamba ugrással – Hova megyünk?

- A kínaiba. - mondta Örs mire Zoé felnevetett.

- Ettél már kínait? - kérdezte tőlem a lány.

- Nem de adok neki egy próbát. - feleltem enyhén összevont szemöldökkel.

- Bátor vagy.

- Miért is pontosan? - értetlenkedtem.

- Majd meglátod. - nevetett Örs Zoéval.

------------------------------

Köszönöm a bétázást Bodzsi2010, Succa13.