A jövőmbe törtél be

20. Fejezet - Készülődés a bálra

Végre elérkezett a karácsonyi bál napja. Már egy jó ideje vártam. Végül úgy döntöttem, hogy én is fel fogok lépni, amit szerencsére megoldottam annyival, hogy szóltam az ofőnek. Kellet egyet énekelnem neki, és az énektanárnak, hogy biztos ne úgy lépjek fel, hogy nem tudok énekelni. Ezen elég könnyen átmentem, úgyhogy nem kellett emiatt aggódnom. A napot egy gyors reggelivel indítottam majd fogtam a cuccomat és kikönyörögtem anyánál, hogy vigyen el Zoéhoz elkészülni. Persze ennek a nap első felébe csak hülyülni fogunk aztán majd este fogunk csak készülni.

- Haliii! - ugrott szinte rám Zoé amint benyitottam hozzájuk. Még korán volt de teljesen megértettem, hogy izgatott volt. Én is az voltam rendesen.

- Szia! - veregettem meg a hátát.

- Végre eljött a nagy nap! - engedett el.

- Ja. Bár azt a táncot nem nagyon vártam.

- Hát én sem.

Bementünk az előszobába, levetkőztem aztán felmentünk Zoé szobájába, útközben még köszöntem Zoé szüleinek.

- Mit gondolsz, milyen lesz az este? - huppantam le a lilás színű ágyra. A fehérek voltak, a bútorok pedig fekete színű fák voltak. A falakon volt egy rakat poszter, és kép különböző zenekarokról, és láttam jó néhány képet rólam meg a bandáról Zoéval. Összességében nagyon hangulatos a szoba.

- Jó kérdés. Én borzasztóan izgulok, és félek, hogy elcseszem a táncot és leégetem magam - hadarta Zoé.

- Nem lesz semmi baj - próbáltam nyugtatni, de az ujjait még mindig tördelte

- Aha... Na mindegy - legyintett egyet és témát váltott - Láttad a decemberi suliújságot?

- Nem jutottam el addig. Túl sok volt az elmúlt hetekben a doga.

- Tudom, ezért sem foglak leszidni emiatt - gesztikulált a kezével -, mindenesetre egy igen érdekes páros lett a hónap shippje.

- Kik? - egyből megduplázódott a figyelmem. Legutóbb sajnos nem az lett akikre én szavaztam, pedig szerintem Márk és Lea nagyon jók lettek volna együtt. Kár, hogy volt valami dráma ott. Ha jól emlékszem Lea megcsalta Márkot a bátyjával. Az elég durva sztori volt, így nem a a hónap shippje lettek hanem a hónap drámája lett az övék.

- A december hónap shippje...

- Na, ne húzd az időt! - mondtam játékosan.

- Örs és... te! - várta Zoé a reakciómat, de én csak lefagytam. Az agyam őrülten nyomogatta az újraindítás gombot ami végül működött is.

- Na ne! komolyan? - hitetlenkedtem - Mármint az egy dolog, hogy nekem teszik ő, de...

- Neked nem tetszik, te szerelmes vagy belé! - szakított félbe vigyorogva Zoé. Alig bírta megállni, hogy ne pattanjon fel és kezdjen el ugrándozni.

- Szóval, nekem tetszik de valószínűleg ő nem érez így - mondtam végre ki a gondolatot ami már hetek óta ingyen él a fejemben.

- Na ebben tévedsz - vágta rá Zoé.

- Ezt mondta neked? - kérdeztem vissza.

- Nem, de üvölt rólatok, hogy egymásnak teremtett titeket a világ.

- Ha te mondod... Amúgy ő elolvasta az újságot?

- Még nem de írtam neki reggel, hogy olvassa el még a bál előtt mivel meg fogja érni – Zoé erre kapott egy fejbe kólintást (igyekeztem nem durva lenni vele) – Aú!

- Te csak ne játszd a kerítőnőt. - dorgáltam meg.

- Úgy is meg fogod még nekem köszönni – vont vállat.

- Rendben, majd talán egyszer, akkor mondhatod, hogy megmondtad, de addig igyekezd nem elmondani neki. Oké?

- Rendben van – sóhajtott egyet.

Még egy ideig elszórakoztunk. Kipróbáltuk azt, hogy én lefeküdtem a hátammal a földre, és felnyújtottam a kezemet és a lábamat a levegőbe. Zoé pedig megpróbált ráfeküdni. Legalább hatszor újra kellett próbálni, hogy ne essen le rólam. Viszont hetedikre sikerült, úgyhogy mikor lementünk ebédelni boldogan, bár főleg Zoé sajgó tagokkal mentünk le.

Ebédnek a "kínaiból" hozott Zoé anyukája ebédet nekünk. Jól elbeszélgettünk közben. Zoé anyukáját imádom. Nagyon aranyos és jó fej, emellett isteni csokis sütit csinál amit most is sütött.

Kaja után picit pihentünk, mert a kajakóma még a legjobbakat is kiüti.

Aztán nekiálltunk készülődni. Először a hajunkat csináltuk meg. Első körben begöndörítettem a hajamat, ami nem mindig marad meg olyan jól de nem is volt baj, mert így enyhén hullámos lett ami tök jól állt. Ezután félig felfogtam a hajamat és egy fekete masnival kötöttem meg. A hajam a mellem aljáig ért és a fürdő megvilágításában szép sötétszőke sokszor barnának hívott színe volt. Nem akartam túl extrázni. Zoé kiengedve hagyta a haját, ami a válláig ért. A haja alsó fele most is be volt festve tűzvörösre. Néhány apró tincset befont, és így eléggé úgy nézett ki mint egy tünde. Már csak a hegyes fülek hiányoztak neki.

Ezután csináltunk sminket. Azaz Zoé anyukája csinálta meg nekünk mert egyikünk sem ért hozzá. Nekem a szemfestéket sötétebb, feketésre csinálta kis csillámmal, Zoénak pedig a hajához illő vörössel.

A ruhámat sem vittem nagyon túlzásba. Egy valamivel térd fölé érő fekete ruhát vettem fel. Sok rétege volt a szoknyájának amitől egész hercegnősen nézett ki. Ujjatlan volt, és a elől a mellrész feletttől a nyakamig egy átlátszó fekete anyag volt. Hátul nem volt nagyon kivágva. Hozzá fekete sportcipőt vettem fel, mert kizárt, hogy magas sarkúban adjak elő.

Zoé ruhája vörös selyemszerű anyagból volt. A testhez a térdig testhez álló volt, és onnan sem szélesedett ki nagyon. A kivágása nem volt nagyon nagy de azért volt valamekkora, és tök jól állt Zoén. Két vékony pántja volt és a hátán két olyan pánt formált x-et ami nagyon tetszett nekem. Ő megkockáztatott egy nem nagyon magas magas sarkút ami szintén vörös volt.

- Rohadt jól nézel ki! - tátottam el a számat amikor Zoé bejött a szobába.

- Te is! - reagált hozzám hasonlóan. Mindketten tátott szájjal álltunk pár másodpercig amíg el nem kezdtünk sikítozni, jó tizennégy éves módjára.

- Úgy érzem magam mint egy hercegnő – feküdtem el nevetve az ágyon.

- Én is! - feküdt mellém Zoé. Ekkor szólalt meg a csengő.