A jövőmbe törtél be

23. Fejezet - Karácsonyi bál - 3.

Végül oxigénhiány miatt lassan elhúzódtunk egymástól. A homlokunkat egymásnak döntöttük, és csak néztük a másikat. Az adrenalin ezerrel tombolt bennem. Teljesen elpirultam de ahogy láttam Örs is.

Egy darabig így álltunk némán a hóesésben. Én néztem az igéző kék szemeit, azt fel se fogtam, hogy ő közelebb ölelt magához.

- Imádom a szemeidet – szaladt ki a számon, ha lehet még jobban elvörösödtem.

- Én meg téged – nevetett Örs – vissza kéne menni...

- De olyan jó ez – temettem bele a fejem a vállába. Kimondhatatlanul jó érzés volt érzeni a szeretetét, és csak minden aggódás nélkül ölelni őt. Éreztem, hogy a testünk egymást melegíti, és szinte eggyé váltunk. Soha nem akartam, hogy vége legyen ennek a pillanatnak.

- Majd csinálhatjuk még Hullócsillag – borzolta össze a hajamat. Hátrébb csusszantam az ölelésből, Örs szemei boldogan csillogtak, gyönyörű volt. A haján és ruháján vékony réteget alkotott a félig elolvadt hó. Ott helyben meg akartam csókolni még egyszer, és soha el nem engedni.

- Már nagyon vissza kéne menni. Meg fogsz betegedni – adott egy puszit a homlokomra Örs. Én nevettem egy kicsit, és bólintottam.

Visszaindultunk a suliba, ahol már az ajtóba szembekerültünk a csipet-csapatunkkal.

Zoén látszott, hogy mindjárt felrobban. A nyakába lógott a fényképezőgépe, úgyhogy biztos voltam benne született néhány jó kép.

Roni boldogan vigyorgott ránk, Örsre kicsit büszkén is nézett. Dani is boldog volt, egyáltalán nem látszott rajta, hogy meglepődött volna. Bence pedig leginkább elégedetten nézett ránk, mintha végre teljesített volna egy nehezebb missiont egy játékban.

- Azt a jó ég, mennyi ideig tartott ez nektek?! – robbant Zoé, odajött mellém és alig bírta visszafogni magát nehogy ugrándozzon. Örssel egymásra néztünk és elnevettük magunkat.

- Túl sokáig – válaszoltam.

- Örülök, hogy végre összejöttetek – szólalt meg Roni – Végre nem kell Örsöt hallgatnunk ahogy rólad áradozik.

Örs egyből meglegyintette a dobosunk tarkóját. Én csak elnevettem magam, ahogy Örs elvörösödött.

- Egyetértek Ronival, tizedik beszélgetés után már fárasztó volt – húzta Dani Örs agyát.

- Nem is beszéltem rólad annyit – motyogta nekem.

- Nem baj, sejtheted Zoénak mit kellett végighallgatnia – nyugtattam meg.

Bence csöndben nézett minket. Kérdően néztem rá, de ő csak büszkén elmosolyodott, mintha egy kis fájdalmat láttam volna a szemében. – Én is örülök, hogy Örs erről legalább befogja a pofáját.

- Hé! – háborodott fel Örs – Te is fiam Brucki? – rázta meg csalódottan a fejét.

Borával egymásra néztünk és elnevettük magunkat

- Tudjátok mitől tartok? – nézett ránk Roni – Hány nyálas zenét fog Örs ezután írni.

Örsön kívül minden fiú arcára kiült a rémülettel vegyes undor. Zoéval szinte már a földön fetrengve röhögtünk. Örs csak sóhajtott egyet, de nem kommentálta.

- Srácok azt hiszem el kell halasztanunk az esti találkát, mivel nekem van egy legjobb barátnőm akit ki kell kérdeznem – karolt át Zoé amikor végre megnyugodtunk. Mindenki elnevette magát, én pedig csak egyet értettem. Úgysem menekülhetnék Zoé elől. Ha meg is próbálnám a fél világot átjárná, csak hogy megtudja mi történt pontosan.