A jövőmbe törtél be

5. Fejezet - Délután a srácokkal

Végre vége. Bár első nap és nem is volt sem különös így is elég szenvedős volt. Különösen az után, hogy Zoé megbetegedett. Elkapott valami hányós vírust így az utolsó két órát végiguntam. Örs aludt így vele nem tudtam beszélgetni, Roni pedig elég távol ült. Így írogattam egy kicsit iWiW-en Zoéval de elég hamar abbahagytuk mivel hányás közben ez azért nem a legjobb ötlet. Elugrottam mosdóba így a kapuban találkoztam a srácokkal.

- Brucker Bence. - nyújtott kezet az egyik barna hajú nálam valamivel magasabb srác.

- Kővári Borbála. - fogadtam el. Ezt lejátszottuk a másik sráccal is akit mint kiderült Kökényes Dánielnek hívtak. Ezzel le is tudtuk a hivatalos bemutatkozást.

- Hova menjünk? - kérdezte Dani.

- Mi van a játszival? - kérdezett vissza Örs. Ez mindenkinek megfelelt. Úgyhogy elindultunk a felé a játszótér fele.

- Hogyhogy ide költöztetek? - kérdezték a többiek.

- Röviden annyi, hogy munka miatt. - válaszoltam.

- Ez tényleg rövid. - vakarta meg a tarkóját Roni. Én csak elnevettem magam. Egy negyed óra után meg is érkeztünk. Meg van nektek az a hinta ami ilyen nagyobb kör alakú és rácsos? Mi pókháló hintának szoktuk hívni. A kapuban volt az a pillanat amikor mindenki összenézett és egyszerre rohamoztuk meg azt a hintát. Én sikeresen majdnem eltaknyoltam útközben így már nem fértem fel a hintára. Úgyhogy én löktem őket. A srácok hadd ne mondjam mennyire voltak nehezek és így is leesett Dani és Örs a hintáról lökés közben.

- Jól vagytok? - kérdeztem röhögve. Ők csak nevettek így semmi nagy bajuk nem lehetett.

- Most viszont őfelsége jön egy körre. - mondta Bence és kiszállt Ronival a hintából. Örs még be is segített ami elég felesleges volt, de azért meg kell adni a módját.

- Ha kirepülök akkor a lehető legrosszabb bosszút fogjátok kapni! - figyelmeztettem őket mielőtt elkezdtek lökni. Őrült módjára szorítottam a köteleket vagy mi van ezekben a hintákban. Mivel négy fiú egyszerre lökött meg minden erejükből (nem mintha túl sok lett volna nekik) eléggé magasra mentem. Viszont nem a legokosabbak, ugyanis csak Bencének volt annyi esze, hogy hátrébb is lépjen mielőtt a hinta visszajön. A többiek ezt a fájdalmasabb úton tapasztalták meg.

- Minden oké? - kérdezte Bence nevetve.

- Nem úgy tűnik. - szálltam ki és állítottam meg a hintát.

- Megvagyunk. - szólt Örs. Nagy nehezen feltápászkodtak.

- Oké. Azt hiszem egy két kék-zöld folt és egy kicsit felrepedt ajkon amit Roni kapott, nincs semmi komolyabb. Ezek még elmennek.- mértem fel a sérüléseket.

- Ez neked csak elmegy?! - háborodott fel Roni.

- Nyugi drámakirálynő. - tette a vállára a kezét Örs – Majd elmúlik.

Én csak nevetni tudtam. Majd átnyújtottam Roninak egy zsepit, hogy valamivel felitassa a vérét.

- Focizunk? - kérdezte Dani.

- Persze, miért ne? - válaszoltam. Örs kicsit elfintorodott, Roni pedig egyből kijelentette, hogy nem hajlandó sebesülten játszani. Úgy tűnik Dani és Brucki egész jók lehetnek. Legalábbis hozzájuk képest.

- Rendben, akkor én leszek Örssel ti ketten pedig együtt. Az jó? - helyeslő válaszok érkeztek így el is kezdődhetett a játék, egy ott talált gumilabdával.

Régen jártam focizni egy jó öt évig, így határozottan nem vagyok béna benne. A Dani-Bence páros igencsak jó volt, viszont látszik, hogy csak úgy játszottak eddig edzésre nem jártak. Örs sem volt teljesen katasztrófa. Bár nem vagyok oda a fociért (ez az oka is, hogy abbahagytam) azért nem volt rossz játék. Szegény Roni a fűben ülve nézett minket, jó néhány kommentálással kísérve amiből végül az lett, hogy elkezdett kommentátorként viselkedni. Igen nehéz volt, hogy ne nevessem el magam és a játékra figyeljek.

- Jók voltatok. - nyögtem lihegve a fűben elterülve a játék végén.

- Te is. Hol tanultál meg *levegővétel* ilyen jól focizni? - lihegte Brucki.

- Régen jártam *levegővétel* edzésekre. - válaszoltam.

- Van kedvetek zenét hallgatni? - kérdezte Örs és előbányászta az MP3 lejátszóját. Egy jó negyed órája beszélgettünk a csúszda végében feltorlódva.

- Persze

- Aha

- Csak nyugodtan

- De valami minőségit indíts.

Örs el is indította a zenét ami egy Tankcsapda szám volt. Egy darabig csak hallgattuk a zenét, beszélgettünk egy kicsit majd, csörgött a telefonom.

- Ki az? - kérdezte Dani.

- Zoé. - válaszoltam.

- Szia Zoé! - köszöntem immár a telefonba.

- Heló! -jött a nem túl lelkes felelet.

- Hogy vagy? - kérdeztem amint le tudtam csitítani a többieket.

- A hányás mellé bejött a láz is így egy lavór fölött vizes borogatással a fejemen hányom ki mindent amit az elmúlt hónapban ettem.

- Remélem azért jobban leszel.

- Én is. - mondta Zoé majd letette amint egy hányásra igencsak hasonlító hang elkezdődött.

- Srácok, én ránéznék Zoéra meg már éhes is vagyok úgyhogy lehet ideje lenne menni. - szóltam – Meg kezd fájni a hátam attól, hogy én tartok mindenkit.

A többiek csak lenevették magukat.

- Akkor menjünk le.

Megpróbáltunk lekászálódni egymásról. Viszont ez ahoz vezetett, hogy mindannyian egymásra boruljunk a csúszda végében. Egy baj volt ezzel. Ugye zenét hallgattunk így Örs kezében volt a lejátszója, nálam pedig a telefonom. Az enyém megúszta néhány karcolással mivel én voltam legfelül, de Örs nem volt ilyen szerencsés.

- Mennyire tört szét? - érdeklődte Roni miután lemásztunk egymásról. Örs szomorúan felmutatta az szanaszét tört lejátszót.

- Nem tudtam, hogy ilyen nehezek vagyunk. - merengett el Dani.

- Nyugi. Úgyis itt van mindjárt a szülinapod. Lehet, hogy kapsz újat. - vigasztaltam Örsöt. Még egy két percig ott álltunk a törött lejátszó előtt amikor Örsnek egy csodálatos ötlete támadt.

- Miért nem temetjük el?

- Komolyan? - néztünk rá.

- Oké akkor megcsinálom egyedül. - mondta Így hát lassan mindenki elindult haza. (Azért segítettünk Örsnek eltemetni azt a lejátszót) Én egy ki útba igazítással eljutottam Zoéhoz aki nem volt túl fényes állapotban, de lelkileg támogattam őt. Elég eseménydús első nap volt ez.

------------------------------

Köszönöm a bétázást Succa13, Bodzsi2010.