A jövőmbe törtél be

13. Fejezet - Esti arcmaszk és kakaó

- Haliii! Milyen volt a tegnapi kirándulás? - ölelt át Örs.

- Egész jó. Leszerveztünk egy nyuszitemetést – meséltem vidáman.

- Jobb ha nem kérdezek semmit, ugye?

- Aha, de lehet Zoénak van egy-két fotója róla.

Bementünk a szobámba és kiültünk a tetőre. Már késő délután volt, de nekünk itt volt az egész este, mivel sikerült anyáékat rábeszélnem, hogy Örs itt aludhasson. Nem volt túl sok ötletem, hogy mit csináljunk de gondoltam, hogy esetleg nézhetnénk filmet.

- Mit szeretnél nézni? - kérdezte Örs.

- Te a gondolataimban olvasol vagy mi? - néztem rá meglepődve, lassan már szuper ereje is lesz ennek a srácnak.

- Csupán megérzés – vonta meg a vállát –, plusz az asztalodon egy lista volt filmekkel, amik gondolom nem házhoz kellenek.

Mindketten elröhögtük magunk. Én kissé hitetlenkedve megráztam a fejem.

- A Vissza a jövőbén gondolkoztam.

- Az elsőn?

- Aha – bólintottam.

- Az jó lesz – pattant fel Örs vigyorogva, ami mivel a tetőn voltunk nem volt egy túl jó megoldás – Oké ez hülye ötlet volt – jegyezte meg, és óvatosan visszaült.

- Csak utánad – intettem az ablak felé és megvártam amíg bemászott, majd követtem. Lementünk a nappaliba. Én elkezdtem megkeresni a dvd-t ő pedig elhelyezkedett a kanapén. Anyáék még nem voltak itthon, mivel az öcsémmel elmentek valami osztálykirándulásra, így miénk az egész ház.

- Megvan! - mutattam fel diadalittasan szegény leharcolt dvd-t. Lehet jobban kéne rá vigyázni...

- Szép volt! - tapsolt meg Örs. A lemezt beraktam a lejátszóba és Örs mellé huppantam. A film elindult Hála az égnek! Az elmúlt egy két alkalommal nem nagyon akart működni. Igen, mindenképpen jobban kéne rá vigyázni...

- Nasi! - jutott eszembe. Kifutottam a konyhába és megfogtam egy csomag chipszet, egy tálat, egy kólát, és két poharat. Ezt úgy oldottam meg, hogy a poharakat bele raktam a tálba, rá a még bontatlan chipszet, a másik kezembe pedig megfogtam a kólát.

- Szépen legóztál – mondta Örs amikor elkezdtem kipakolni a nappaliban a dohányzóasztalon. Rámosolyogtam, kibontottam a chipszet és végre igazán elkezdhettük a filmet. Még megnéztük a következő részét is a filmnek, utána pedig rá tudtam venni Örsöt egy kis társasozásra is. Nagyon élveztük mind a ketten, úgyhogy nem bánta meg, hogy belegyezett. Merte is volna azt mondani, hogy rossz volt, főleg miután hagytam nyerni. Vacsira anyáék haza értek és volt egy közös vacsorázás. Utána pedig lezuhanyoztunk és a szobámban voltunk megint. Az egyik fiókomba turkáltam és végre megtaláltam amit kerestem.

- Mi az? - kérdezte Örs gyanakodva ahogy felmutattam egy papírdobozt.

- Ezt még tavaly karácsonyra kaptam. Arckérm-maszk-izéke. Van kedved kipróbálni?

- Biztos vagy te abban, hogy az még jó?

- Itt azt írja, hogy igen – mutattam oda a doboz hátulját – Na?

- Legyen - sóhajtott Örs beletörődően. Ez érdekes lesz...

A kibontással viszont egy apró problémába ütköztem. Nem tudtam kinyitni. Annyira durván be lett ragasztva, hogy az hihetetlen.

- Megpróbálhatom? -kérdezte Örs.

- Persze – nyújtottam oda neki a dobot. Ő is megpróbálta, és neki sem sikerült.

- Nem lenne jobb ötlet ollóval próbálkozni?

- De lehet. - néztem elgondolkozva – Hozok, egy pillanat.

Mikor visszaértem az ollóval, Örs már ki is bontotta.

- Naa! Ezért kellett átrohannom az egész házat? - tettettem a sértődöttet.

- Igen – vigyorgott rám Örs gonoszan. Én kinyújtottam rá a nyelvem majd elröhögtük magunkat.

- És, hogyan is kéne azt használni?

- Itt az áll, hogy „vékony rétegben vidd fel az arcodra, várj húsz-huszonöt percet, majd mosd le". - olvasta fel Örs.

- Hát akkor kezdjünk neki! - nyomtam ki egy adagot a kezemre. A krémet odaadtam Örsnek, és ő is nyomott. Nekiálltam rákenni az arcomra, de nem lett túl fényes az eredmény. A szobámba még nem lett felrakva a tükör (ne kérdezzétek miért, csak el lett felejtve) így nem tudtam rendesen hol van az arcomon a krém.

- Várj, hadd segítsek – Örs megállt előttem és óvatosan elkente az arcomon. Egy szót sem szóltunk. Ő erre koncentrált én pedig nem tudtam levenni a szememet a szeméről. Azok a hihetetlen kék szemek...

- Na, kész is van – törte meg a varázst Örs ahogy hátrább lépett.

- Köszi – mosolyogtam rá. Magának megoldott jól, úgyhogy nem kellett segítenem neki.

- Hogy festek? - vigyorgott rám fehérre kent arccal.

- Csodásan! - nevettem – Gyere nézzük meg magunkat a tükörben – húztam fürdőbe, útközben megfogtam a kamerámat így néhány képet is készítettem. Egész jók lettek.

- Most mi lesz? - kérdezte Örs.

- Várni kell még úgy negyed órát. Csináljunk kakaót? - vetettem fel az ötletet. Örs egyszer mesélte, hogy szereti, és nekem sincs bajom vele.

- Oké – egyezett bele. Anyáékra egy kisebb szívrohamot hozva nekiálltunk kakaót csinálni. Két bögrényi tejet felforraltunk, én előszedtem a kakaót amíg Örs próbálta nem felgyújtania konyhát. A kakaó nem lett olyan egyszerűen meg, az öcsém elrejtette a konzervekhez. Megjegyzem, nagyon nem ott van a helye. Aztán kerítettem étcsokit, és tejszínhabot is. Levettem két bögrét. Örs mindkettőbe bele töltötte a tejet, én a kakaóport, összekevertem, és mehetett bele a csoki. Majd a tetejére ment a tejszínhab. Immár az innivalókkal visszamentünk a szobámba. Lemostuk az arcunkat amíg kicsit kihűl a kakaó.

- Na így már nem is nézel ki úgy mintha, valami horrorfilmből jöttél volna – nyújtottam a poharamat koccintásra.

- Te sem – nevetett Örs és koccintottunk.

------------------------------

Köszönöm a bétázást Bodzsi2010, Succa13.