Draco Malfoy / veled vagy nélküled de inkább nélküled../

11.RÉSZ / 2023/

Valami meleg kezdte el szinte már égetni a jóbb arcfelemet igy arra kényszerültem hogy megnézzem mégis mi zavar meg. A kandallótól 2 méterre lehettem a kanapén fekve igy érthető volt a nagy hőség. Felültem és egyik kezemmel megtámasztottam magamm igy másikkal megdörzsöltem arcom. Szétnéztem a szobába, de nem is kellet sok, hogy észre vegyem az én kis ablak kuckómba ücsörgő fiút, aki az üvegnek dőlve bámult kifelé. Feláltam és odasétáltam hozzá, még mindig nem vett észre igy odahajoltam hozzá és azt fürkésztem, amit ős is nézhet.

- Mi olyan érdekes? - kérdeztem kedvesen mire rám kapta a tekintetét. Reagálni se tudtam olyan gyorsasággal ugrott a nyakamba és húzott le magához míg erősen, de mégis gyengéden ölelt. Bicepszét fogtam míg ő teljesen átkarolta nyakam és hajamba fúrta fejét. Mondhatom nem is kicsit illetődöttem meg

- ..- szótlanul másodperceken keresztül ölelt és nálam még jobban kiverte a biztosítékot.

- Mondtam, hogy jólleszek, ha kicsit pihenek! - mosolyogtam kínosan

- Az egyáltalán nemnyugtatott meg, mégis, hogy mondhattál ekkora hülyeséget! - ölelt még szorosabban

- Légyszíves engedj el mert megfulladok. - gyengén ütögettem meg  a vállát mert már tényleg úgy éreztem megfojt valamint elég kínos és kellemetlen volt az ölelése

- Bocs! - tolta el magát tőlem, de igy se húzódott olyan messzire. - most mar eltudod mondani? - törökülésbe helyezkedett és érdeklődve nézett rám

- Ahh..nem bújhatok ki ez alól úgy látopm..-sóhajtottam és mellé ültem térdeim felhúzva.- metamorf mágus vagyok!- jelentettem ki egyszerűen

- Igeen..?!- nézet a szemembe úgy hogy azon kattogót hogy hazudok e..

- Legilimentor is vagyok.. És már használtam az összes főbenjáró átkokat! - hajtottam le a fejemet és a kezemet néztem

- Ezt mért úgy mondod mintha halálfaló lennél..! - ránéztem és elmosolyodtam. - Te tényleg? - kerekedtek ki a szemei

- Nem ..de engem már születésem óta annak neveltek!-

- Nem..-folytatni akarta a mondandóját ám a szemeiben láttam hogy kételkedik. Felhúztam ruhaujjam ezzel megvillantva a sötétjegyem, erre persze elmúlt minden meglepettsége és egy új tekintettel s érzelemmel bámult. Kétkezével megfogta alkarom és magához közele húzta. Szinte transzos állapotba került ahogy meglátta

- Miért csinálod úgy mintha nemláttál volna még ilyet? Hisz...Malfoy vagy!- ujjaival végig vezette a jegy körvonalát de nem érintette meg

- A szüleim mindig kihagytak az ilyesmikből... és a sajátjegyüket nem mutatják. Sosem láttam még közelről.-motyogta

- És mond, mit érzel mikor látod? - felpillantott én meg kihúztam kezem öveiből. -  Mióta az eszemet tudóm rajtam van..nekem már nem jelent semmit..-

- Nemtudom.. - dől neki a falnak és kinézett az ablakon.

- Draco megkell kérjelek hogy ezt ne mond el senkinek....mert ha.. ha mégis megtennéd a saját életed kerülne veszélybe.-

- Úgy ahogy az előbb a Mortonnak álcázott Barty Kupor ráakart venni hogy ölj meg? -szívem egy pillanatra hevesebben vert. - Míg aludtál eszembe jutottak a hallottak.. Astoria. - mondta nevem halkan. - Ez a valódi neved ugye? – 

- Igen...Astoria Kinsey – nyílt el ajka. - anyám félvér volt. Apám pedig aranyvérűnek vallotta magát. .de nemigazán tudom.. - vontam vállat. - Sose érdekelt ezért anyám nevét vettem fel..-

- És ezt mért kellet igy eltitkolnod? Úgy csinálod mintha bűn lenne a létezésed !-

- Az is! De miért is magyarázkodnék neked? Csupán az hogy anyám félvérvolt neked már indok hogy utálj! - álltam fel mellőle.. az érzései.. még mindig hevesek bennem... akaratlanul is indulatos vagyok

- Inkább hogy apád aranyvérüként ilyet tett.. - tisztázta, amit egy szúrós pillantással díjaztam.

- Kicsit se vagy kedves...egy öntelt pöcs vagy aki csak a szüleivel tud dicsekedni.. nem vagy méltó a rangodra és nevedre, ne merj engem vagy a szüleim becsmérelni! Bármilyen is a viszonyom a szüleimmel neked nincs jogod őket alázni! - keltem ki magamból. - Gyűlöllek Malfoy soha de soha nem akartam egy olyan valakit az életembe mint te!!- már majdnem a ríhatnék kerülgetett.- Én azért jöttem ide hogy egy normális életem legyen.. Erre te minden napon ,minden héten, csak a fejfájást okoztad nekem! - temettem arcom tenyereimbe

- ..-könnyeim maguktól kezdtek el potyogni és bármennyire is próbáltam nem tudtam abbahagyni

- Kérlek. .kérlek hagyj békén..-kérleltem

- Talán még ennél is jobban megutálsz, de nemet kell mondanom! - értetlenül néztem le rá

- Mi?-

- Őszintén szólva még sose találkoztam valaki olyannal aki még nálam is nagyobb érzelmi roncs.. Bevallom eléggé szórakoztat. – mosolyodott el

- A pofám leszakad! Hogy lehetsz egy ekkora seggfej? Bőgők, könyörgők és még igy se érdekel más szenvedése? - egyszerűen csak vallat vont és megrázta a fejét. - Komolyan veled tényleg valami nagyon nincs rendben!!- dühömbe megfordultam és elindultam kifelé

- Ne menj még! - kérte lágy hangon

- Neked tényleg elmentek otthonról! – megtorpantam szinte az ajtó elött és visszafordultam egy pillanatra

- Sose kértem még ilyet...főként nem egy nálam fiatalabbtól, aki ráadásul elég kellemetlen személyiség is ...de lennél a barátom? - ált fel és sétált zsebre dugott kézzel lezser, de mégis elegáns testarással felém

- Te egy szavamra se figyeltél az elmúlt 10percben..uyge? – pillanatok alatt illant el a dühöm és váltotta fel a érdektelenség.- Tudod mit...nem érdekelsz! Egyszerűen ignorállak, csak elsétálók melletted és ha szólsz hozzám egy szót is úgy csinálok mintha nem is hallottam volna! - legyintettem és elkezdtem hátrálni, megfogtam az ajtókilincset és kinyitottam az ajtót. Mielőtt még kiléptem volna még utánam szólt

- Legyen szép karácsonyod! Remélem minél hamarabb vége és újra találkozhatunk! –

Azt hittem sose szabadulok tőle! Nem is tudom elhinni hogy történhetett ez meg.. Egy pillanatra bíztam meg benne és teljesen kiborított! De legalább igazam volt.. Őt nemerékkel senki és semmi.. Csak a saját gondja baja!