Draco Malfoy / veled vagy nélküled de inkább nélküled../

17.rész

Háromnap után visszatért Lucius és Draco, ez volt a jel ami a lehetőséget mutatta szökésemhez. Igazából nem igazi szökésről volt szó.. De én nem bírtam megmaradni ebbe a feketeátokkal itatott házba...minden fal minden téglája azt suttogta hamarosan végem.. Itt lelem halálom.. És ha a kommunikációba nem is vagyok jó...a túlélésbe annál jobb!

Siettem szobám ajtajához és egy nagy mozdulattal téptem fel. Előttem lévő manóra néztem

- Tünés..-suttogtam, már elég erőt gyűjtöttem ahhoz hogy eltudjak báni egyet. De ezt ő is érezte és értette.. Nem akadályozott csak szótlanul félre ált.

A folyosón siettem és kerestem emlékeim alapján a lépcsőt és annak aljában a bejáratiajtót. Mikor a lépcsőn leértem meg is láttam azt, balog voltam. Őszintén nem kis kételj volt bennem afelől hogy sikerülnifog. Viszont ahogy megláttam a nagy sötét fából készült díszes ajtót mint egy gyerek kinek cukrot adta..

- Astoria..- torpantam meg és fordultam arra amerről hallottam nevem. Boldogságom és mosolyom is egy pillanat alatt röppent el

- Lucius!- motyogtam ..- Franc..- szorítottam ökölbe kezem és grimaszoltam.- Pedig ilyen közel voltam.- mutattam ujjaimmal talán 1 centit és indultam meg a férfi felé

- Fáradj beljebb!- fordult oldalt és mutatta kezével az utat.- Még egy személyre terítsetek!- szolt hangosan a manoknak. Beérve elsőnek Narcissat láttam meg aki kisfia széktámláját fogta, elakart indulni felém de megtorpant. Draco ült az asztal első jobb oldali székébe és ledöbbenve torzult arca. Természetesen én pont az asztal másik végébe ültem. Ahogy helyet foglaltam.. Egy elég rossz érzés kezdett el bennem kialakulni.. Mellkasom pedig feszíteni..

- Haza szeretnék menni!- jelentettem ki halkan

- Csak a vacsoráig maradj! -kért Lucius érzelemmentes hangal

- Nem érzem itt jól magam! - unót tekintettel néztem ahogy a hosszú asztal másik végébe velem szembesül.

- Mond mivel tehetnénk jobbá az ittléted!-

- Ha elengedtek! –

- Nem vagy fogoly! - jelentette ki Narcissa

- Ugyan csak arra.. Ach. - hirtelen elfogyott minden levegőm igy kapkodva elkezdtem halmozni még többet. De hiába.. Mert a már benn lévőt nem bírtam kifújni.. Hangot adva levegővételemnek kétségbeesve kaptam mellkasomhoz.

- Astoria! -indult volna felém Narcissa de feltettem a kezem, hogy maradjon. Ismerem ezt az érzést.. És tudom bármennyire küzdők sose leszek elég erős, hogy elcsitítsam. Ennek ellenére.. Nem adom fel!

Székem hátrébb tolva feláltam és asztalra tenyerelve küzdöttem. Érzem ahogy torkomon egy csúszós valami halad lefelé.. Ahogy eltelit.. És mindenem elveszi...homlokom lehajtottam és küzdöttem. Vérem ereimbe lüktetett és szinte éreztem ahogy egyre nő pulzusszámom. Ez az én testem...és mégis másra hallgat..

------------Írói szemszög---------------

- Ohh.. Gyermek!- szolalt meg Astoria testében egy más ember. Ezt követően eltűnt minden egyéb hang a házba.. Az ablak elött pedig néhány varjú röppent fel. Hisz a madarak érzik a leghamarabb a veszélyt.

- Nagyúr.- suttogott Lucius és ált volna fel

- Maradj! Nem miattad vagyok itt..- a lány teste remegett de tekintette megrendíthetetlen volt. Egyik lábával székre lépet fel másikkal pedig már az asztalra. - Oly elképesztő...mily sokáig képesvolt megtagadni. - forgatta és nézte balkezét míg az asztalon lassan határozottan lépdelt nemtörődve a tányérokkal és poharakkal. - E gyermek...engem tagadott meg..-lágyult gúnyosan hangja és gúnyos mosolyt húzott arcára. A levegő akár a tapintható káosz.. Úgy jött be és tekeredett az emberek nyakára hogy senkise vette észre.. Mintha egy csettintésre tűnt volna el mindenki túlélési ösztöne.

- Én~

- Sss.. Nem akarlak megbüntetni.. Nem vagy hibás.. - csitította el a szőkét. - Ezen a világon olyan varázslatok vannak amiket egy hozzád hasonló sose fog megérteni.. Igy hogy hibáztatnálak egyetlen gyermekem lázadó viselkedése miatt..- húzott gúnyos mosolyt és biccentette oldalra fejét.- Könnyűszerrel képes manipulálni és irányitani titeket.. Már most mindhármatoknál okosabb és erősebb.. Nekem kell nevelnem..– mélyült el hangja.. A szőke férfi megdermedve figyelte előtte magasodó urát kinek szemei a lány szemein át tükröződtek.. Sötét rideg.. Könyörtelen tekintettel. – Egy odaadó apa mindig figyel az ilyesmikre.. De azért megkérdezem. -fordult Dracohoz. - Te közeledsz hozzá.. Mond milyen benyomást tett? - lépett le az asztalról és állt meg a fiú elött, aki ledermedve rettegve bámult hisz az első alkalom volt, hogy találkoztak.

Édesanyja nem hagyta, hogy ebbe belekeveredjen akármennyire is erőltette az férje. De ezt az elkerülhetettlent pillanatot nemtudta megakadályozni.. Igy most arra kényszerül hogy egyetlen kincsét életbe tartsa. Fia vállait markolva kissé megmozdította, hogy magához térjen elveszett gyermeke.

- É-én..-dadogott.- Ő egy határozott személy..-nem tudta mit mondjon és inkább apjára nézett, viszont észrevette hogy apja őt vizslatja míg széke mellet már majdnem feje mellet magasodik a nagyúr hőn szeretett kígyója. A fiú szemei kétségbeesettek lettek, amit az előtte álló igen élvetett. Ám de ..ez volt a jéghegy csúcsa, a lány teste összerogyott és hangosan zihálva remegve térdelt a földön

- NAGINI!- ordította mire Lucius is észrevette a ráleselkedő veszélyt.. De már későn hisz a lány utasítására lebukott a szék alá és átcsusszant a földön szenvedőhöz. A lány sirt, remegett, szenvedett de valahogy sikerült visszaszereznie az irányitást.. Teste minden egyes porcikája égett és mintha kések százai szurkálták volna. Ordított és vergődött a földön.

 Mikor épp egy pillanatra sikerült csillapítania szenvedését megszólalt.- Segíts..- utolsó kétségbeesésébe pedig próbált volna felkapaszkodni az asztalra. A 3 Malfoy szörnyülködve nézték szenvedését de nem tudtak tenni semmit.. Még csak hozzá érni se mertek.. 

Féltek hogy bántsák...

Féltek uruktól.. 

És féltek hogy saját magukra hoznak bajt..

- Állj fel! - hopponált be a szobába maga Perselus Piton aki hősiesen mégis hátsószándékkal sietett a lányhoz. Hátán lévő ruhájánál fogva tépte fel a földről és tolta fel az asztalra. - Nézz magadra! Megmondtam hogy ne ellenkezz vele, és most belefogsz halni!- hangja lekezelő és megvetővolt. A lány teste hirtelen elkezdett feketedni és rángatózni. – Tudom, hogy hallasz! És ez még csak a kínjaid kezdete. Szinte lehetettlen az esélye, hogy túléled! - vette elő pálcáját, de szinte rögtön Astoria rámarkolt kezére.

- Vigyél innen!!- a hang amit kiadott...szinte utolsó szavaknak hallatszottak.. Hezitálva de Piton eleget téve a lány kérésének két karjába vette és kiindult a házból.