Draco Malfoy / veled vagy nélküled de inkább nélküled../

15.rész

Már legalább két hete, hogy visszaértünk a szünetről.
két hete hallgatom Thea áradozását, hogy Drako Melfoy milyen csodálatosan és varázslatosan hívta el randizni. Persze mint jó kislány kedvesen bólogatva végig hallgatom 58adjára is és bizonygatom, hogy mennyire összeillenek.

Viszont most meg Peter barátom okozza a fejfájást. Kerül, ha meglát szemforgatva fintorog és minél hamarabb próbál eltűnni onnan, ahol én vagyok! Nemértem..

Mikor vége lett aznapi órainknak sietve mentem ki a teremből keresve dühös barátom. Meg is találtam a keleti torony aljába, pont akkor vett búcsút Hollóháti barátainak és indult el egyedül. Utána sietve még mielőtt megfordult volna megragadtam talárját és a falhoz toltam, előhívtam kis szóbán ajtaját és belöktem rajta. Dühösen és érdeklődve nézett hátra ki is volt a tette.

- Baszki, megörültél? - nyafogott. – Engedj, had menjek.- indult volna kifelé de elé álltam

- Addig nem amig nem beszélsz! - sétáltam a kanapéhoz és ültem le. Türelmesen vártam

- ..-rányitott a kilincsre de nem működött. Kivettem a kulcsot igy se be se ki nem lehet menni. – Most komolyan? -

- Figyelek! - pár pillanatig nemtörtént semmi, majd gyors lépteket hallottam és megjelent előttem

- Ha tényleg tudni karod, legyen!?- csapkodott előttem. -De előtte kérdeznék... gyakran befolyásolod a barátaid életét, ha valami nem tetszik? -nagyot néztem. Zsebébe nyúlt és kivette a tőlem kapott elme oro kövét. Basszus.. Ott volt a klubhelységbe mikor varázsoltam.

- Én..~

- Ne is kezd! - vágott szavamba. - Ez aljas volt! Talán a leg aljasabb, amit eddig tapasztaltam...pedig apám halálfaló volt! - csapott mellkasára és szinte már kiabált. - Felfogod hogy mit tettél?- halkult el. Erőt véve magamon elnyomtam a szégyenérzetem és megszólaltam

- Sajnálom..~

- MI AZ HOGY SAJNÁLOD?- vágott ismét szavamba.- Emberek életét tilós befolyásolni! Ez egy szabály még a leg hülyéznek is! Nincs olyan indok, ami ezt módosítaná! Amúgy utána olvastam... hogy ha véletlen elcseszed akkor kurvára kitörlöd azok létezését, akikkel játszadoztál! –

- Tudtam hogy nem fogom elrontani.. - hajtottam le a fejem és motyogtam magam elé

- A faszt tudtad!- nevetett.- öntelt vagy! Ugyan olyan seggfej mint Malfoly vagy Parkinson.. Ugyan csak saját magad érdekel és semmi több..-

- Nem akartam rosszat..- magyarázkodtam.- Én csak azt akartam hogy Tgea boldog legyen és ne haragudjon rám..-

- Hallod te magad? Ezt mondtam az előbb...csak saját magad érdekel.. Ha valaki már rosszat gondol rólad rögtön ugrasz és mindent megteszel hogy kedveljen! -

- Tévedsz! - álltam fel.- Sose kerestem más figyelmét! És tényleg csak a jószándék vezérelt! Bármit megtennék Thea Brunhilde vagy érted! - lettem én is erélyes

- Most mar egy szavadnak se tudok hinni.. Rád se tudok nézni..-

- Ne csináld úgy mintha embert öltem volna! Ha azt nézzük akkor hasonlít az emléktörlésre! Nem vagyok szörnyeteg! - estem újra kissé kétségbe

- Felejts el..- suttogta.- Még van másfél hónap a tanévből.. Bírd ki addig utána pedig felejts el!!- nyitotta tenyerét felém.- Nem akarok a barátod lenni...- kék szemei határozottak voltak és megvetéssel telik. Kezébe adtam kulcsom és hagytam had menjen ki.

Arcom takarva guggoltam le és próbáltam összeszedni magam. Bármennyire erőltettem csak az visszhangzott a fejembe, hogy elcsesztem. Mindent megpróbáltam.. Minden tőlem telhetőt megtettem!!! Miért nem tudok semmitse kézben tartani. Miért vesztek el mindig mindent ami fontos.. Miért ilyen nehéz.. élni..??

- Jézus veled mi történt? - szolalt meg Drako az ajtóban. Arca kissé meglepett és zavaros volt.. De nem rosszindulatú. - Jól vagy?- jött oda hozzám és térdelt le elém

- Miért történik ez velem? - küzdöttem könnyeimmel...nem akarok sírni muszáj visszafolytattam.. Karoltam át magam

- Mond már mi történt? - tette hátamra kezét, de én csak fejem ráztam és enyhén elkezdtem billegni

- Miért utál mindenki?- kezdett eluralkodni rajtam a kétségbeesés igy könnyeim lassan elkezdtek végig folyni arcomon.

- Senkise utal! -ragadta meg két vállamnál ruhám és húzót fel. - Nyugodj meg, mi lett a mindig magabiztos éneddel? - ültetett le a kanapéra és ült le mellém ő is

- Nem megy.. - bámultam előre és küszködtem a torkomba lévő maró érzéssel. - Nem tudom tovább ezt csinálni.. -

- Feladod? - enyhe gúny hallatszott hangjába. - Nem úgy ismerlek aki csak igy feladja..-

- Mert nem ismersz.. – elgyengültem.. igy most mar csendbe sírtam, minden egyes pislogásomnál könnycseppeket hullatva.

- Ahh..miért ülök és beszélek ehhez a hisztis bőgőmasinához..?- meghallva arrogáns hangját rögtön szúrós tekintettel néztem rá. - Na ez már jobb! - mosolyodott el szelíden, amitől csak még jobban dühös lettem.

- Nem szeretlek. .- motyogtam majd feláltam. Pár pillanatiig szótalanul néztük egymást majd megtörölve arcom indultam ki.

- Legközelebb elmondod mi történt? - kiabált utánam

- Nem lesz legközelebb...