Draco Malfoy / veled vagy nélküled de inkább nélküled../

16.rész

Feladtam..

Ismét feladtam..

Dumbledoreval megbeszéltem hogy ez még nekem túl sok.. Nem tudok tovább maradni. Természetesen próbált volna segiteni.. De visszautasítottam. Igy engedélyt kaptam hogy otthagyhassam a Roxfordot.

Pont a Trimágus kupa utolsó mérkőzése alatt csomagoltam és indultam haza.

Nemakartam senkitől se búcsúzkodni.. Igy nem mondtam el senkinek hogy elmegyek..

Sose voltam társasági lény...életem nagy részét egyedül töltöttem el..

5évig éltem egy elzárt kristályba, ahol nemtelt az idő. Mikor megtaláltak és kiengedtek teljesen előről tudtam kezdeni az életem.. De igy se mostam le mindent.. Sokat fejlődtem de sok időnek kel még eltelnie addig amig tényleg mindent letudok vetkőzni amit azelőtt tanultam mielőtt befagyasztottak volna.

Miután hazamentem szinte rögtön megtörtént a legrosszabb rémálmom...

Visszatért

Kétségbeesve sirtam órákig és rettegve kuporodtam sötét szobám sarkába. Belemászott a fejembe.. Turkált és irányított.. A legocsmányabb és a legnagyobb kedvence volt ez a fajta kínzás. Egy perc nyugtot nemhagyott nekem.

Ezek után.. senkit nem fogadtam és sehova nem is mentem.. szinte örökkévalóságnak tűnt az idő múlása .. Mire észbekaptam nyár volt és Piton jött el hozzám.. Nehézkesen engedtem be hisz nem voltam a legjobb formámba.

- Ne mond hogy..-mért végig szörnyülködve .- Végig egyedül viaskodtál...- egy nagy takaróba bugyolálva mezítláb álltam előtte de szinte erre se volt erőm

- A gazda nem eszik.. A gazda nem iszik.. Nem tudjuk mit tegyünk! – jött oda Maglor

- Ti hívtatok ide? - kérdeztem a manót, aki, mint kivert kutya kezdett el remegni.

- Még jó, hogy szóltak...ha igy haladsz belehalsz! - ragadta meg karom Piton. - A nagyúr elfoglalt.. Ahogy én is.. - húzott ki a házból.

- Nem akarok menni! - próbáltam ellenkezni, de nem volt hozzá elég erőm.

- Olyan helyre viszlek, ahol nem keresne! – torpant meg a ház előtt és visszafordult hozzám. - De jobban járnál ha inkább behódolnál neki..-rettegtem.. Nem akarom..

Mire pislogtam egyet hopponáltunk, legyengült testem pedig erőszakosan irányított és legörnyedve hánytam el magam. Kicsit megnyugodva vettem észre, hogy hova is kerültem.

- A maradék eszed is elment? IDE HOZTÁL?- mutattam a házra. Piton és Narcissa ram néztek .- Be nem teszem oda a lábam.- kezdtem el hátrálni. Nagy és gyors léptekkel szinte rögtön előttem termet és ismét megragadta karom.

- Ez az egyetlen hely, ahol biztos nem keresne! – ráncigált be a házba, majd lökött el. Úgy terültem el a padlón akár egy darab rongy..- Sokáig nem jön ide vissza.. Mielőtt megtalálna.. Érted jövök.. - fordult nekem háttal és szinte rögtön hopponált.-

- NE HAGYJ ITT!!- ordítottam de hiába hisz már nem hallót meg.. Homlokom össze érintettem a hideg földel és úgy szenvedtem a légszomjtól

- ..- guggolt le mellém Narcissa.

- NE ÉRJ HOZZÁM!- ordítottam a földet nézve. .- Ne nézz igy rám...-nem kellet látnom hogy tudjam hogy néz. - Nem vagyok olyan akit sajnálni kell!- nyögtem

Eltelt 3 nap..3teljes napig Narcoissaval voltam bezárva ebbe a házba. Nem mintha egy szobán kívül mást is láttam volna.

Utólag megtudtam hogy Piton azt mondta hogy mindenképp tartson életben.. Igy az összes házimanója engem figyelt.. Ha kiakarok menni az ajtón valamelyik biztos az ajtó elött fog várni.. És azt nem is mondom hogy nagyon ügyesen tudnak lefogni..

Kényszeritettek hogy egyek...kényszeritettek hogy igyak.. Pedig könyörögtem hogy nem tudok.. Hányingerem volt.. Rosszul voltam.. És akár hányszor kihánytam az ételt...ők egy idő után vissza pótolták...