Draco Malfoy / veled vagy nélküled de inkább nélküled../

4.rész /2018/

Másnap szombaton kviddics mérkőzésvolt, és ráadásul csak úgy tomboltak az elemek.. Nagy sajnálatomra imádom az ilyen időt, ezt a szürke időt. A rejtett szobámból az ablakba felülve figyeltem, ahogy villámlik, esik, itt benn meleg volt.. És volt teám is, párnákon csücsültem és bevoltam félig takarózva. Ez ilyen pillanat felért nekem a boldogsággal.. Csak egy probléma volt...valaki megzavart

- Te mit. Keresel. Itt?- kérdezte Draco hisztérikusan mikor megtorpant az ajtó előtt

- Ahh.. Csönd és tünés.. Most túl jó a kedvem ahhoz, hogy elrontsd. - legyintettem egyet

- Te nekem ne merj parancsolgatni! - jött közelebb és már megint azt a „én felsőbbrendű vagyok" tekintetét mutatta. - Hol vannak a cuccaim!- nézet körbe mikor már ráeszmélt

- Kidobtam őket! - néztem rá ártatlanul majd a kezembe lévő csészécskébe beleszürcsöltem és elengedtem egy elégedett vigyort.. Majd gyors feleszméltem levakartam azt az arcomról

- Hogy mi csináltál?- jött közelebb úgy, hogy kb már csak 1-2 méter választott el minket

- Most mit akarsz, az apád úgyis vesz neked másikat! Nem?- lecsukta a szemét majd vett egy mély levegőt és még közelebb jött

- Azok pótolhatatlanok.. Azok az én saját bútoraim a saját szobámból!- lett hangosabb a végére, de még így se ijesztett meg.. Pedig a tekintetével, ha tudod volna, ölt volna..

- Hát ez pehh... akkor.. Arra van az ajtó!- mutattam mögé és visszafordultam, visszadőltem és tovább néztem az eget. Szinte olyan gyorsan, hogy nem tudtam reagálni ragadta meg állam és fordított vissza maga elé, nagyon közel hajolt hozzám és elégé dühösnek tűnt.

- Nem úszod meg ennyivel! - sziszegte enyhén nyitott szájjal, miután nyugalmamnak annyi, megragadtam jobbfülét és oldalra húztam, amitől eleresztett. -áuáuáuu!!- nyafogott, ismét egy kisfiúnak tűnt

- Szerintem rosszemberrel kezdtél ki! - ahogy kimondtam elütötte a kezem és fülére tapasztotta sajátját

- Te nem vagy normális? Mi a francért kell neked állandóan a fülemet tépned?! Tudod, te mennyire fáj?- szinte megmosolyogtatott, hogy milyen durcás kisfiú fejet vágott. Letettem a csészém, majd kitataroztam, felálltam és a kandalló tetején lévő kis fadobozhoz sétáltam, majd vissza hozzá.

- Tessék!- nyomtam a kezébe, mérgesen elfordult és megnézte a dobozt. Visszaültem és legyintettem, hogy mehet is. Ehelyett kinyitott a dobozt és minden visszakerült oda ahol azelőtt volt. -nee!- akartam kivenni a kezéből a dobolt, de arrébb állt és diadalittasan megrázta előttem a kistárgyat.

- Így sokkal jobb! – zsebre dugott kézzel, sétált a kanapé elé és levágódót rá, egyik kezet ölébe tartotta és forgatta a kis dobozt, a másikat a háttámlára dobta fel.. Még ezt is úgy tette mintha egy igazi méltóságteljes herceg lenne. - na, mi az? Ha gondolod, hozhatsz nekem egy teát majd el is mehetsz. - nézte a tüzet. Itt lett elegem nagyléptekbe elé lépkedtem és konkrétan rávetettem magam, de csakhogy kiszedhessem a kezéből a dobozt. Ő hanyatt fekvésbe kényszerült a tettemtől én meg felette térdeltem a kanapén, mindketten próbáltunk küzdeni.

- Gyerünk, add ide! - mondtam egy kicsit hangosabban, mint átlagba.

- Francokat! Tünés!- a lába segítségével lelökött magáról, de én annyira kapaszkodtam az ingjébe, hogy jött velem. Így, már a kanapé előtt, én a földön, ő meg felettem.. Közöttünk meg a doboz, amiért még mindig küzdöttünk. Most én löktem rajta egyet és megint cserélődött a felállás, de szinte rögtön ő is ezt tette és már a kandalló élőt voltúnk.

- Elégeléeglég!!- kiabáltam és lelöktem magamról. Felálltam és leporoltam magam, ő is így tett

- Na, mi van, belátod, hogy nincs esélyed?!- tényleg rá akartam hagyni de...erre a kijelentésre ráharaptam és megint nekiugrottam. A földre kerültünk és vergődtünk, addig, addig amíg... őszintén nem tudom, hogy.. De én kerültem azúrra.. Ő a csípőmön ülve a két kezem pedig a fejem felé fogva.. Mindketten ziháltunk, de ez rajtam jobban látszódott hisz jóval kisebb vagyok mint ő. Ez neki is feltűnt és kicsit sem álcázva végigmért ahol tudott. Ahogy ezt észrevettem, összeráncoltam homlokom és megpróbáltam lelökni, de csak a kinevetésemet értem el.

- Ne ficánkolj, mert annál rosszabb lesz! - nyomott le a hasamnál is

- Akkor te meg ne úgy nézz rám, mint egy hiéna! - förmedtem rá és egyet még vergődtem

- Rossz metafora!-

- Szállj már le rólam!!! –hisztiztem

- De akkor nem ugrasz rám megint!- egyezkedett. – igaz, tudom elég nehéz a jóképűségem miatt, de bírd ki! - nem mondtam semmit ,majd lassan leszállt rólam attól tartva, hogy megint nekiugrok. Miután leszállt és felálltunk én megigazítottam ruhámat majd egy hirtelen mozdulattal gyomorszájon vágtam. Az alku úgy szólt, hogy nem ugrok neki... az ütésekről nem volt szó! Nem vagyok olyan magas, hogy kényelmesen és magabiztosan felfelé üssek... de lefelé magabiztos vagyok. Pillanatok alatt rogyott össze és térdelt előttem. Félig nyitott szemekkel fájdalomtól torz arccal nézett fel rám és mintha egy pillanatra meglepődött volna, de nem volt túl sok gondolkodási időm ugyanis úrra lett rajtam egy ismerős érzés...mihamarabb elfordultam és megpróbáltam lehiggadni, kezem-szemem elétettem. Gyors léptekkel megindultam kifelé és ahogy kiértem a falhoz simulva nyugtatgattam magam. Hisz ez nem én vagyok! Én nembántanék másokat!

Gyorsan telt a tanév jött a havas tél majd szép lassan a latyakosabb tavasz. Ez időben bőszen tanulgattam és persze kerültem a feltűnést. Sajnos a fülembe jutott, hogy a Malfoy családnak sikerült és csikócsőrt lefejezik.. Eléggé szomorú lettem mikor mesélték, hisz nagyon szép állatról van szó.. És ez mind amiatt a ostoba és gyáva Malfoyvér miatt. Azóta se mentem a szóba közelébe és nem is szándékoztam.. Nincs kedvem négyszemközt maradni azzal a tuskóval.

- Biztos, hogy odaadod? Még, te se olvastad ki?- kérdezte az egyik évfolyamtársam, aki pont azt a könyvet akarta mi nálam volt.

- Persze de ha majd végzel vele, akkor ne add már másnak! - sétáltunk a folyósokon

- Persze! És még egyszer, köszi. - mondta és el is tette többi könyve közé, amit épp cipelt. - na, én itt megyek, mert én még a klubhelységbe benézek. -

- Rendben.. Majd akkor órán!- köszöntem el és fordultam le egy másik folyosóra, épp a kert melletti pavilonnál mentem el és mosolyogva néztem a kicsiket, ahogy tanulnak és gyakorolnak.. Meg akartam kérdezni valamit Aurora tanárnőtől és emiatt a csillagvizsgáló felé mentem. Szerencsétlenségemre egy kihalt folyosón vágtam le az utamat és belefutottam Draco-ba aki épp akkor hajtotta el Monstrot és dőlt neki a falnak a fejét fogva. Én mint aki nem lát semmit próbáltam elsétálni mellette de mikor észrevett megszólított

- Hééy! Nem kellene segítened egy házbéli társadnak?- kérdezte undokan, mire megálltam és én is unót hangon válaszoltam neki

- Nem kötelességem, csak ha jószívű lennék! -

- Azt hittem, hogy a „Mardekar jámbor hercegnője" vagy, aki mindig mindenkinek segít!- förmedt rám a gúnynevemmel, amit itt aggatót valaki rám

- Nem vagyok a Mardekar hercegnője szóval tévedtél! De az igaz, hogy mindig mindenkinek segítek! - itt láttam, hogy megkönnyebbül, azt hitte tényleg segítek neki. - ha a vezetéknevének nincs köze a Malfoy hoz..- ahogy befejeztem, mentem is utamra. - ha bibis lett a herceg feje, akkor menjen a gyengélkedőre, mert nem szégyen!! - mondtam már háttal neki, de bár úgyse fogadja majd meg.