2.

1.1K 88 12
                                    

Ma indulunk haza. Annyi idő után újra Sydneyben. Még mindig nem tudatosult bennem ez az egész.

Félek Lukeal találkozni. Nagyon. Mi van ha van valakije? Ha már nem szeret? Minden összetörne bennem.

Mivel a gép csak délután indul, elmentem még egy utolsó sétára az Albert Dockhoz. Eszembe jutott az a sok emlék, ami ide köt. Amikor elhoztam ide Lukeot és megmutattam neki a helyet. Leültem arra a padra, amelyikre, Mi ketten ücsörögtünk, amikor fagyiztunk. Csak bámultam magam elé. Nem akarok hazamenni. Nem akarok visszamenni Sydneybe. Túl sok minden köt Liverpoolhoz.

Csörgött a telefonom, a kijelzőn pedig Anya neve villogott. Szólt, hogy menjek most már, mert indulnunk kell a reptérre.

Még utoljára körbenéztem, a tekintetem pedig kissé homályos lett. Pár kósza könnycsepp szalad végig az arcomon. Ég veled Liverpool!

A becsekkolást, és a többit gyorsan elintéztük.

A következő pillanatban már a gépen ültünk. Akkor hát indulás.

Bedugtam a fülesem, majd lehunytam a szemeim, az álmosság pedig eluralkodott rajtam.

-Zelda, itthon vagyunk!- keltett fel anya.

Kinéztem a gép ablakán és elém tárult Sydney képe.

Sóhajtottam, majd leszálltam a gépről. Akkor kezdődjön az új élet!

Be ültünk egy taxiba, majd elindultunk. Az utca amibe megérkeztünk ismerős volt, túl ismerős. Itt laktak Hemmingsék. Itt van a házuk, még mindig itt laknak. Jézus.

Beérve a ház gyönyörű volt. Be volt rendezve, itt-ott pár karton doboz.

Kopogtak az ajtón. Anya nyitotta ki, míg en alaposan körbenéztem.

-Szia Zelda!- köszönt egy barátságos hang.

Megfordultam, majd Lizzel találtam szembe magam.

-Szia!- öleltem meg.

-Hogy vagy drágám?- kérdezte.

-Megvagyok! Öhm...és Luke?

-A hétvégén ér haza! Turnén volt!

-Értem.

-Zelda, hidd el drágám, Luke még mindig ugyanúgy érez irántad mint régen. Talán még többet is.

Csak bólintottam.

-Zelda, köszöntsd a szomszédokat!- mondta anya.

Rendben!

Átmentem a melletünk lévő házba. Kopogtam. Nem sokára egy vörös hajú lány jelent meg az ajtóban.

-Szia!- köszönt.

-Szia! Zelda Parker vagyok, most költöztünk a szomszédba!

-Szia! Jane Sparks vagyok! Várj Zelda?

-Uristen Jane! De rég láttalak!

Öleltem meg. Együtt jártunk általánosban és középiskolában is.

-De szép vagy cukorfalat!

Cukorfalat! Igen ez Jane!

-Jaj te is bogaram!

-Jane szívem ki az?

Hallottam egy hangot mögüle. Egy fiú jelent meg mögötte. Ashton?

-Ash?

-Zelda?

Na jó... ha Ashton nincs turnén akkor Luke sem! Ebből semmi jo nem lesz!

New Chance | l.h |Donde viven las historias. Descúbrelo ahora