Csak hangosan zokogtam. Hogy tehette ezt velem? Azt hittem szeret!
Jane leguggolt mellém, majd nyugtatni kezdett.
-Gratulálok Hemmings!- kiabált oda neki.
Luke felénk kapta fejét, minek köszönhetően találkozott tekintetünk. Ajkai O alakot formáltak, majd megindult felénk.
-Beszélnünk kell! Zelda, ez nem az aminek látszik, meg tudom magyarázni!- mondta.
-Nem érdekel!- mondtam halkan.
-Kérlek! Muszáj beszélnünk!
-Nem érted hogy nem akar? Foglalkozz inkább a hülye picsáddal!- szólt bele Jane.
-Nem hozzád beszélek Sparks! Zel, kérlek hallgass meg!
-Nem Luke! Nem vagyok kiváncsi a kifogásaidra!
-Én akkor is elmondom! Tudod..
-Luke, szívem!- kilábalt Liz.
-Most megúsztátok, de ezt a beszélgetést még befejezzük!- mondta Ő.
Miután átsétált a szembe levő házhoz, mi is nagy nehezen de bementünk a házba.
-Zelda, mi történt?- kérdezte anya.
-Luke...barátnője van.
-Jaj ő nem a barátnője!
-Mi?
-Tudod mesélte Liz, hogy ő csak egy lány aki totál bele van szerelmesedve Lukeba, de Luke utálja és nem tudja lerázni magáról.
-Szóval akkor nincsenek együtt?
-Nincsenek. Viszont este vendégségbe megyünk Hemmingsékhez.
-És nekem is kell menni?
-Igen! Úgyhogy nyomás készülődni!
Felrohantunk Janeel a szobámba, majd barátnőm a szekrényemben kezdett kutatni.
-Na jó most irány zuhanyozni, én addig előkészítek mindent!- tapsolt egyet.
A fürdőbe vonultam majd gyorsan letusoltam. Felvettem egy itthoni ruhát és visszamentem Janehez.
Leültetett a székembe, majd nekilátott a sminkemhez. Fekete szemhéjpudert, szemhéztust és vörös rúszt használt. Ezek után jött a hajam, amit kissé hullámosra csinált.
A ruhám ki terítette az ágyra. Gyorsan magamra kaptam mindent, majd megnéztem magam a tükörbe. A szoknyám fehér volt, rajta fekete minta, a pólóm pedig egy fekete Do your share for freedom feliratú. Ehhez csatlakozott egy úgyszintén fekete magassarkú.
-Na milyen lett?- kérdezte Jane.
-Elképesztő! Köszönöm szépen!- öleltem meg.
-Na és most gonoszkodj egy kicsit Lukeal, hadd csorogjon a nyála!
-Úgylesz!
-Zelda indulnunk kell!- kiabált fel apa.
Összeszedtem a telefonom, majd elindultunk a szembe levő házba. Anya kopogott az ajtón, mire azt Liz nyitotta ki nagy mosollyal az arcán.
-Sziasztok! Gyertek be!- mondta.
A ház alig változott azóta amióta elköltöztünk. Megjelent Luke apukája is.
-Sziasztok!- köszönt.
-Luke gyere!- kiabált fel Liz.
A neve hallatán összeszorult a gyomrom. Hát ez egy érdekes vacsora lesz.
Luke lassan lecammogott a lépcsőn, de tekintve azonnal találkozott az enyémmel. Fekete farmert viselt, aminek természetesen lyukas volt a térd része, hozzá pedig egy szürke pólót. Még mindig észveszejtően néz ki!
-Hello!- köszönt.
-Nemsokára kész a vacsora, addig foglaljatok helyet.
Én nem ültem le hanem kimentem a kertbe, mert muszáj volt levegőznöm.
Már körülbelül 5 perce voltam kint mikor meghallottam egy hangot.
Luke.-Zelda...-mondta, mire megfordultam.
-Mondd.
-Beszélhetnénk?
-Tőlem.
-Tudod az a lány..
-Tudom. Liz elmondta.
-Oh értem. Figyelj én még mindig szeretlek az érzéseim változatlanok. Sajnálom hogy egy paraszt voltam de miután elütött az autó egy hónapig veled voltam a kórházba, de utána elkezdtem félni hogy, miután felébredsz azt fogod mondani hogy nem szeretsz, és én azt nem bírtam volna. Sajnálom, érted? Szeretlek Zel, mindennél jobban.
-Luke, én...
-Szeretsz még?
-Én....
YOU ARE READING
New Chance | l.h |
FanfictionA Fellings Never Change könyv 2. évada melyben sok kérdésre választ kapunk!