New Chance | l.h |

5.

Csak hangosan zokogtam. Hogy tehette ezt velem? Azt hittem szeret!

Jane leguggolt mellém, majd nyugtatni kezdett.

-Gratulálok Hemmings!- kiabált oda neki.

Luke felénk kapta fejét, minek köszönhetően találkozott tekintetünk. Ajkai O alakot formáltak, majd megindult felénk.

-Beszélnünk kell! Zelda, ez nem az aminek látszik, meg tudom magyarázni!- mondta.

-Nem érdekel!- mondtam halkan.

-Kérlek! Muszáj beszélnünk!

-Nem érted hogy nem akar? Foglalkozz inkább a hülye picsáddal!- szólt bele Jane.

-Nem hozzád beszélek Sparks! Zel, kérlek hallgass meg!

-Nem Luke! Nem vagyok kiváncsi a kifogásaidra!

-Én akkor is elmondom! Tudod..

-Luke, szívem!- kilábalt Liz.

-Most megúsztátok, de ezt a beszélgetést még befejezzük!- mondta Ő.

Miután átsétált a szembe levő házhoz, mi is nagy nehezen de bementünk a házba.

-Zelda, mi történt?- kérdezte anya.

-Luke...barátnője van.

-Jaj ő nem a barátnője!

-Mi?

-Tudod mesélte Liz, hogy ő csak egy lány aki totál bele van szerelmesedve Lukeba, de Luke utálja és nem tudja lerázni magáról.

-Szóval akkor nincsenek együtt?

-Nincsenek. Viszont este vendégségbe megyünk Hemmingsékhez.

-És nekem is kell menni?

-Igen! Úgyhogy nyomás készülődni!

Felrohantunk Janeel a szobámba, majd barátnőm a szekrényemben kezdett kutatni.

-Na jó most irány zuhanyozni, én addig előkészítek mindent!- tapsolt egyet.

A fürdőbe vonultam majd gyorsan letusoltam. Felvettem egy itthoni ruhát és visszamentem Janehez.

Leültetett a székembe, majd nekilátott a sminkemhez. Fekete szemhéjpudert, szemhéztust és vörös rúszt használt. Ezek után jött a hajam, amit kissé hullámosra csinált.

A ruhám ki terítette az ágyra. Gyorsan magamra kaptam mindent, majd megnéztem magam a tükörbe. A szoknyám fehér volt, rajta fekete minta, a pólóm pedig egy fekete Do your share for freedom feliratú. Ehhez csatlakozott egy úgyszintén fekete magassarkú.

-Na milyen lett?- kérdezte Jane.

-Elképesztő! Köszönöm szépen!- öleltem meg.

-Na és most gonoszkodj egy kicsit Lukeal, hadd csorogjon a nyála!

-Úgylesz!

-Zelda indulnunk kell!- kiabált fel apa.

Összeszedtem a telefonom, majd elindultunk a szembe levő házba. Anya kopogott az ajtón, mire azt Liz nyitotta ki nagy mosollyal az arcán.

-Sziasztok! Gyertek be!- mondta.

A ház alig változott azóta amióta elköltöztünk. Megjelent Luke apukája is.

-Sziasztok!- köszönt.

-Luke gyere!- kiabált fel Liz.

A neve hallatán összeszorult a gyomrom. Hát ez egy érdekes vacsora lesz.

Luke lassan lecammogott a lépcsőn, de tekintve azonnal találkozott az enyémmel. Fekete farmert viselt, aminek természetesen lyukas volt a térd része, hozzá pedig egy szürke pólót. Még mindig észveszejtően néz ki!

-Hello!- köszönt.

-Nemsokára kész a vacsora, addig foglaljatok helyet.

Én nem ültem le hanem kimentem a kertbe, mert muszáj volt levegőznöm.

Már körülbelül 5 perce voltam kint mikor meghallottam egy hangot.
Luke.

-Zelda...-mondta, mire megfordultam.

-Mondd.

-Beszélhetnénk?

-Tőlem.

-Tudod az a lány..

-Tudom. Liz elmondta.

-Oh értem. Figyelj én még mindig szeretlek az érzéseim változatlanok. Sajnálom hogy egy paraszt voltam de miután elütött az autó egy hónapig veled voltam a kórházba, de utána elkezdtem félni hogy, miután felébredsz azt fogod mondani hogy nem szeretsz, és én azt nem bírtam volna. Sajnálom, érted? Szeretlek Zel, mindennél jobban.

-Luke, én...

-Szeretsz még?

-Én....