-Szeretsz még?
-Én..én szeretlek Luke, de...
Nem tudtam befejezni, mivel ajkai találkoztak az enyéimmel.
-Nekem csak ennyi kellett- suttogta ajkaimra.
Elhúzottam, mire Ő értetlenül nézett rám.
-Luke, én még nem akarom ezt. Még nem.
-Miért? Szeretlek és te is szeretsz...akkor mi a baj?
-Túl gyors. Kérlek érts meg!
-Rendben. Azért barátok vagyunk?
-Persze!
A vacsora többi része már nem telt olyan gáz hangulatban. Lukeal is váltottam pár szót, amit anyáék eléggé furcsálltak.
Olyan hajnali egykor mentünk haza. Ahogy beértem a szobába, csörögni kezdett a telefonom. Jane.
-Szia!
-Szia cukorfalat!- köszönt.- Na mesélj mi volt?
-Hát elmondta, hogy még szeret, aztán én is ugyanezt neki, majd megcsókolt, mire én mondtam neki, hogy nem akarom ezt az egészet még és hogy legyünk barátok.
-Komolyan? Miért mondtad ezt?
-Nem tudom. Abban a pillanatban ezt éreztem.
-Amúgy kitaláltam valamit.
-Ajaj, ez az ördögi Jane hang!
-Az bizony. Na figyelj arra gondoltam, hogy lehetne egy álbarátod.
-Álbarát?
-Igen. Hogy féltékennyé tehesd Lukeot, és akkor kiderül hogy mégis mennyire vagy fontos neki.
-Hát megpróbálhatjuk, de remélem nem lesz baj!
-Nyugi nem lesz! Van egy haverom, aki szívesen eljátssza. Színházakban dolgozik. Holnap akár találkozhatsz is vele!
-Rendben. Akkor holnap! Viszont én megyek mert hulla vagyok!
-Ok. Jóéjt.
-Neked is.
Letettem. Lehet hogy nem is olyan rossz ötlet ez az álbarát dolog?
Másnap reggel korán keltem. Agyalni kezdtem azon a bizonyos fiún. Vajon helyes? Hogy néz ki?
Jane írt egy SMS-t, hogy ott van náluk a fiú, úgyhogy mehetek.
Felöltöztem, majd rendbe hoztam magam. Átsétáltam a szomszéd házba, majd kopogtam az ajtón.
-Szia! Gyere be- köszöntött Jane.
Besétáltam a nappaliba, ahol egy fiú ült a kanapén. Azonnal felpattant, ahogy meglátott. Haja sötétbarna, szinte gyűrű göndör, szemei élénk kékek.
-Szia, John Page!- mosolygott.
-Hello, Zelda Parker! Szóval te leszel az álbarátom?
-Hát nagyon úgy néz ki!
-Akkor én magatokra is hagylak titeket beszélgetni. Egy óra múlva a fiúknak próbája lesz, úgyhogy készüljetek mert megyünk!- mondta Jane.
Beszélgetni kezdtünk, ami eleinte kissé ciki volt, majd a végére már mindketten szabadan nevetgéltünk. Jane szólt hogy indulnunk kell. Átsétáltunk Michaelék házához, ahol már várt ránk a többi fiú.
John összekulcsolta kezeinket, mire Lukenak O alakot formált a szája és felhúzta a szemöldökét. Utána a többiek is hasonlóan cselekedtek.
-Sziasztok!- köszöntem.
-Hello- válaszoltak kórusban.
-Ki a barátod Zel?- kérdezte Cal.
-John vagyok- mutatkozott be.
-És mióta vagytok együtt?- szólt bele Mikey.
-Hát amióta visszaköltöztem.- mondtam.
Ash nem kérdezett semmit. Jane elmondta neki.
Lukeot figyeltem, aki a lehető legmesszebb ült tőlünk. Arcán harag tükröződött.
Ezek szerint mégis beválik a terv?
***
Sziasztok! Ma van Lukey szülinapja :) NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT NEKI :) Remélem elnyerte a tetszéseteket a rész :)
VOUS LISEZ
New Chance | l.h |
FanfictionA Fellings Never Change könyv 2. évada melyben sok kérdésre választ kapunk!