Theo szemszöge:
Épp a peronon álltunk Dracoval és Blaissel, amikor Draco hirtelen felkapta a fejét. Először nem értettem, hogy mit, pontosabban kit bámul, aztán megláttam őt... A kiskori legjobb barátnőmet, a kiskori szerelmemet sétálni. Nem értettem, hogy mit is keres itt, de nagyon örültem neki. Draco meg is szólította.
- Mellie? - jött a kérdés felé Dracotól. Mindig így hívta. Kiskorunk óta ismerjük egymást, csak Ő és a szülei elköltöztek egy jó 9 éve Amerikába, azóta nem láttuk egymást. - Mellie, te vagy az? - jött az újabb kérdés, és Ő csak elmosolyodt, és bólintott egyet. - Szent Merlin, mit keresel itt? És hogyan!? - futott hozzá Draco és megölelte . Én és Zabini pedig csak néztük őket. Mi voltunk az "Arany Négyes" egész Londonban.
- Meglepii! - kiáltotta el magát, és szoros ölelésbe vont minket. - Vissza költöztünk, és én is a Roxfortba fogok járni. Mellesleg, ti melyik ház tagjai vagytok? - szegeztett le nekünk egy kérdést, mire mi elégedetten válaszoltunk.
- Hát csak nézz ránk édes. - vettem fel egy pimasz mosolyt , mire elöntötte az arcát a pír, Draco pedig csak flegmán néztett rám, de ez engem nem zavart. - Nyilván ha ilyen jól nezünk ki, és még flegmák is vagyunk, kivétel veled, akkor nyilván Mardekárosok vagyunk drága Nils. - hívtam a becenevén, amit még kicsiként adtam neki, és csak én hívtam így.
- Baszki Nott, nézd meg mit csináltál csóri Laneyvel. - mondta Zabini, mire átkarolta Nils vállát . - Szegényem olyan, mint egy paradicsom. - mondta, mire mégjobban elöntötte a pír.
- Na jól van, szerintem menjünk és foglaljuk el a helyünket Potterék előtt. - mondta Draco.
- Gyere Mellie, te velünk ülsz. Had lássák, hogy az Arany Négyes újra együtt van. - mondta egy pimasz mosollyal a száján, ami nekem mellékesen megmondom, hogy nagyon nem tetszett, hiszen tudta, sőt gondolom sejtette, hogy az érzelmeim Nils felé újra felébredtek, mikor megláttam.- Hallod Zazu? - szólt Zabininek, aki csak nevetett, mert örült, hogy így hívta. - Ki az a Potter? Mármint, már hallottam róla, de nem tudom, hogy ki ő pontosan. - mondta, mire én válaszoltam Zabini helyett.
- Kedves Nils. - kezdtem bele a mondandómba. - Potter a Mardekárosok legutáltabb embere. Igaz, ő Griffendéles, de akkor is, gyűlöljük. Ha hozzád szól, idegesít, akkor csak szólj nekünk. Sőt, inkább maradj velünk mindig és akkor fix, hogy nem lesz semmi baj. - mondtam tök nyugodt hangon.
Az első nap óta már eltelt körülbelül 3 hét.
- Szóval.. - kezdett bele Blaise a mondanivalójába. - Mizu van veled meg Kirával? Ohh bocsi, Nilssel? - fejezte be.
- Mi lenne? - kérdeztem egy kicsit úgy, hogy ne gyanakodjon az érzelmeimre Nils felé. - Semmi nincsen. Olyan, mintha a húgom lenne. - feleltem.
- Aha.... Hát nem úgy látszik. - vágta a fejemhez. - Nekem nagyon úgy tűnik, hogy érzel iránta valamit. - remek... már csak ez hiányzott.
- Nem érzek iránta semmit. - csattant fel a hangom a szobában, amire szerintem még a klubhelységben is összerezzentek.
- Jó, mindegy. Mi lenne amúgy, hogyha szerveznénk egy bulit? Egy tipik Mardekátosat? És meghívnánk azokat a buzi kis Griffendéleseket meg Hugrabugosokat, na meg akkor már a Hollóhátiakat is. - vázolta fel a tervét, mire én csak bólintottam egyet.
A gondolataim máshol jártak... Rajta. A lányon, aki ellopta a szívemet már másodjára. Imádom ezt a lányt... De nem hinném, hogy Ő is így érez irántam. Látom, hogy hogyan néz Dracora. Bárcsak így nézne rám is. A gondolataimból egy levél zökkentett ki.
,, Gyere a csillagvizsgálóba 7 órára. "
- Nils. -Már amikor megláttam a kéz írást, már akkor tudtam, hogy Ő írta. Nem is kellett nekem a monogrammját elolvasni.
-----
7re fel is mentem a csillagvizsgálóba, majd amikor megláttam Őt, a szívem kihagyott egy ütemet. Olyan légegzet elállítóan nézett ki. Ahogyan a Hold megvilágítottam édes, fehér arcát, a szép gyönyörű tejföl szőke haját... Mint a megtestesült tökéletesség, én pedig csak álltam ott és néztem Őt. Majd megtörte a csendet az édes, lágy csilingelő hangjával.
- Szia. - köszönt nekem egy édes mosoly keretében. - Szóval az van, hogy... -
YOU ARE READING
Régi ismerősök...
FanfictionSziasztok! A nevem Kira Melanie Blackwood. Most költöztünk át Londonba Amerikából, igen, tudom, hogy ez egy kicsit sok táv, de nagyon megérte, ugyanis a legjobb varázsló iskolának a diákja lehetek így.