Régi ismerősök...

8. Karácsony

Szóval megint itt. Már 2 teljes hete  volt ez a kis veszekedés Theoval. És tényleg Astoria hibájából. Még nem öltem meg a lányt, de megfogom az is biztos. Elijahval pedig azóta szorosabb a kapcsolatom. Védelmez, neki megy a saját háztársainak is ha rólam van szó. Kutakodtunk is gy kicsit a családunk után és kiderült, hogy rokonok vagyunk Potterrel... Igen, a szent Harry Jame Potterrel... Még pedig úgy, hogy anya teljes neve Adaliatta Melanie Evans, Lily Evans húga. Kicsi a világ nem de? Azóta pedig jött két új srác is, a híres neves Riddle fivérek. Mattheo és Tom Marvolo Riddle. Eléggé híresek itt Angliába, csak úgy, mint ahogyan én is. Nyílván ők is Mardekárosok lettek, ez nem volt kérdés.

- Mi a mai program? - kérdezte Mattheeo, miközben leült közénk reggelinél.
- Számodra semmi különös Riddle. - mondta Theo kicsit feszülten. Tudni illik, hogy Mattheo eléggé rám van állva, mint még sokan mások is. Valószínüleg a baráti körünkből is egy páran.
 - Igen is van hozzá közöm Nott. Én is beletartozok a társaságba, nem de? - vágta oda az ifjabbik Riddle érzelem mentes hangon.
- Igaza van Theo... - szólaltam meg a lehető leghalkabban.
- Látod? Még a csajod is ezt mondja, aki ráadásul nem sokig lesz már a tiéd. - köpködte a szavakat Theo felé.
- Hallod öcskös. - szólt hozzá a fivére. - Szerintem neked mára elég, na menj a szobádba és készülj össze. Megyünk a Roxmortsba. - fejezte be végül Tom. - Szívesen Nott. - azzal el is ment.

Igen, most hétvégén van Roxmorts, hol megveszem majd a Yul Bálra a ruhámat is. Hogy elhívott-e valaki? Nem. Még Theo se, pedig még van rá másfél hete. Jelenleg a szobámba ülök és rajzolok, mert az megnyugtat. Sétálás már kivan zárva ebben az időben. Már legalább bokáig érő hó van.
- Kopp, kopp. Bejöhetek? - kérdezte egy hang, akihez nem tudtam arcot vagy embert párosítani.
- Gyere. - mondtam, majd meghallottam az ajtó nyitódást.
- Remélem nem zavarok. - mondta Mattheo.
-Nem, dehogy zavarsz. - mondtam neki bíztatóan.
- Figyu, a reggeliért bocsi... De mindegy is, nem ezért jöttem. - folytatta.
- Ha nem ezért, akkor miért? - kérdeztem tőle egy kicsit félve.
- Az lenne a kérdésem, hogy nem jönnél el velem a bálba? - tért a lényegre.
- Ezer örömmel! - öleltme meg, amit ő viszonzott is.

Erre őszintén mit kellett volna válaszolnom? Azt, hogy bocsi, de arra várok, hogy a barátom el hívjon? Nem hinném, főleg akkor, hogy ha el se hív. Inkább megragadtam az alkalmat, hogy valaki el hívott.