Régi ismerősök...

6. Érzelmek (part2)

Melanie szemszöge:

Ma nem nagyon volt kedvem senkihez és semmihez, maximum egy-két emberhez. Úgy döntöttem hosszas gondolkozások után, hogy ma fogom elmondani Theo-nak, hogy szeretem. Nem tudom, hogy hogyan fog rá reagálni, de remélem Ő is így érez.

Ebéd után írtam egy levelet, hogy este 7 órára legyen a csillagvizsgálóban. Addigra össze készültem meg hasonlók.

Jelenleg még csak délután 3 van, a szobámba kuksolok Avrillel és Elenourral, Ele az új csaj, Pansy helyére rakták be, ugyanis ő átment ahhoz  a kis kurvához, azaz Astoriához.

-Na lányok, én most megyek, még összekészülök. Majd olyan 8 körül jövök. Na pusz. - ezzel ott hagytam őket.

Már a vizsgálóba vagyok egy ideje, halványlila fogalmam sincs, hogy hány óra, de azt tudom, hogy lépéseket hallottam. Itt van. A gyomrom görcsbe rándult.

- Szia. - köszöntem és elmosolyodtam, amit ő viszonzott egy édes mosollyal. Imádom a mosolyát, a szemét, a haját. Imádom az egész fiút. - Szóval az van, hogy... - itt megakadtam, tartottam egy kisebb szünetet, azon gondolkozva, hogy hogyan közöljem vele. - Nem tudom, hogy fog-e valami változni közöttünk ez után, de... az van, hogy... szóval szeretlek... - nyögtem ki végre, de Theo reakciója meglepett. Közelebb jött és megcsókolt. Ez egy érzéki csók volt. Az első csókom. 13 évesen úgy, hogy ő 14 vagy 15.

- Ez elég válasz volt? - kérdezte és kajánul elvigyorodott.

- Az. - mondtam röviden és megöleltem. - Szóval akkor most? Most mi lesz velünk? - kérdeztem kicsit félve a választól.

- Kira Melanie Blackwood. - kezdte. - Nils, megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? - kérdezte, de ahogy láttam ő félt a válaszomtól. Én pedig felnéztem rá, és megcsókoltam, érzéki volt. Theo rögtön elmélyítette a csókunkat.

- Ez elég válasz volt? - kérdeztem tőle azt, amit ő korábban tőlem.

- Az hát. - mosolyodott el édesen.

Így történt hát, hogy összejöttem a fiúval, aki a legjobb barátom volt. A fiúval, akit régóta ismerek. A fiúval, aki mindig megnevettet, megmosolyogtat.

- Hány óra van? - kérdeztem, mire ő rá nézett az órájára.

- 8 lesz 7 perc múlva, miért kérdezed Nils? - kérdezett vissza.

- Azt mondtam a lányoknak, hogy 8ra vussza érek. Én most megyek is akkor. Salut Mon Amour. - köszöntem el tőle franciául, mire elmosolyodott.

- Seni seviyorum. - mondta, amit először nem értettem, de nem is érdekelt őszintén.

Vissza értem a szobánkba, ahol a lányok rögtön kérdőre vontak, de mondtam nekik, hogy csak sétáltam  meg, hogy a könyvtárba voltam, amit ők el is hittek. Nem mondhaton el nekik, mert akkor kiborulnánk. Az a baj, hogy nekik tetszik Theo, de mostmár van barátnője. Úgyhogy, így jártak.