Fogságban | Bill Kaulitz ff.

Szerencse

Bill szemszöge:

Elhagytam a házat, hogy a temetőbe menjek, annak a személynek a sírjához, akiről Y/N-nek meséltem. Sétálás közben zsebre raktam kezeim, és rájöttem, hogy nincs nálam a pénztárcám.
A francba már! mondtam magamnak enyhén dühösen, majd megfordultam, és visszafele vettem az irányt. Kinyitottam a ház ajtaját, és a nappaliba vettem az irányt, hátha ott van. Kerestem, de nem volt ott, ezért a konyha felé indultam, de amint a konyhába értem, nem igazán érdekelt tovább a pénztárcám. Y/N a földön feküdt, az asztalon pedig egy kanál volt, gyufa és két tasak, ami az enyém volt, a kezében pedig tű.

Y/N! kiabáltam neki aggódva, miközben letérdeltem hozzá, és a pulzusát ellenőriztem, ami nagyon lassú volt. Azonnal keresni kezdtem a telefonomat a zsebemben, és tárcsáztam a mentőket. Miután ez megtörtént, felszedtem Y/N-t a padlóról, és a nappaliba vittem, ahol leraktam a kanapéra. Már hallottam a szirénát, tudtam, hogy pár perc és itt lesznek a mentők. Ez így is történt, elmondtam nekik is, hogy mitörtént, persze csak azt, hogy elmentem itthonról, és mikor visszajöttem már így találtam.
A párja a lánynak? kérdezte tőlem az egyik mentős, miközben a hordágyra rakták Y/N-t. Nem tudtam, hogy mit válaszolhatnék, vagy, hogy ez egyáltalán miért fontos jelenleg.
Igen. feleltem a mentősnek.
Máskor is nyúlt kábítószerhez? tett fel egy újabb kérdést a mentős.
Nem, csak alkoholt szokott fogyasztani. válaszoltam.
Y/N-t kivitték a házból, és a mentőautóba helyezték. Fel tettek még pár kérdést, elkérték a telefonszámomat, Y/N személyes adatait, minden olyan fontos dolgot amire szükségük volt. A mentősök beszálltak a kocsiba, és elindultak a kórház felé. Én is a kocsimhoz siettem, beszálltam és természetesen én is a kórházhoz vezettem. Nagyon aggódtam Y/N-ért, nem tudom miért, de nem akartam, hogy most, és így haljon meg. Hamar a kórházhoz értem, a mentősök valószínűleg már bevitték Y/N-t. Leparkoltam, kiszálltam, és bementem az épületbe. Megláttam az orvosokat, akik épp Y/N-t vitték. Odafutottam, elmondtam, hogy ismerem őt, miközben egy hosszú folyosón mentünk végig.
Kérem mentsék meg! Nem akarom elveszíteni őt! kiabáltam az orvosoknak, miközben bevitték Y/N-t egy terembe. Nem volt más lehetőségem, csak várni. Leültem a terem előtt lévő székekből az egyikre. Nem tudtam megmagyarázni miért, de nagyon aggódtam, hogy nem fogja túlélni.

- 13:36 -

Már vártam több, mint egy órája, és semmi hírt nem kaptam. Már teljesen kétségbe estem, amikor végre kijött egy orvos.
Körülbelül 0,015mg heroint vitt be a szervezetébe, ez már majdnem megfelel egy aranylövésnek. mondta az orvos.
M-meghalt? kérdeztem teljesen sokkolva.
Nagyon erős szervezete van, ugyanis életben van. Kimostuk a gyomrát, most pedig infúziót kap. felelte az orvos. Hatalmas kő esett le a szívemről, hiszen nem halt meg.
Pár napig még bennt tartjuk, látogatni be lehet jönni, bár nem hiszem, hogy egyből fel fog ébredni. beszélt újra az orvos hozzám.
Vannak családtagjai akiket értesíthetünk? kérdezte.
Nincs. feleltem. A szülei meghaltak, testvérei pedig nincsenek. fejeztem be a válaszom. Az orvos bólintott, és elsétált. Megvártam amíg Y/N-t kihozták, és egy másik korterembe vitték. Amint kijöttek az orvosok, bementem hozzá. Az ágy mellett volt egy szék, éjjeliszekrény, ami általában egy kórházi ágy mellett van. Leültem a székre, és Y/N-t néztem. Megsimogattam az arcát, majd megfogtam a kezét.
Ez mind az én hibám.. beszéltem Y/N-hez tudván, hogy úgysem fog válaszolni.
Órákon keresztül ott ültem, és vártam, hátha felébred.

- Két nappal később -

Y/N szemszöge:

Egy réten voltam egyedül, miközben szakadt az eső. Rengeteg virág vett körül. Valaki a nevemet kiabálta, hátrafordultam, és Bill volt az. Futott felém, majd mikor odaért hozzám megfogta a kezeim, a vihar lecsillapodott, és kisütött a nap. Bill átölelt, és megcsókólt, majd hirtelen minden elsötétült.

Lassan kinyitottam a szemem, és egy fehér szobában feküdtem. Bill egy széken ült, de csípőtől felfelé pedig az ágyon feküdt. Megráztam a kezét, hogy felkeljen.
Bill.. szólítgattam. Bill lassan felébredt és rámnézett.
Y/N..? mondta halkan. Bill hirtelen felállt, és a szoba ajtaja felé vette az irányt.
Várj egy percet Y/N kérlek. mondta, majd kiment. Par perc múlva egy orvossal tért vissza, amiből rájöttem, hogy kórházban vagyok.
Szép reggelt Y/N. mondta az orvos. Uram, kérem menjen ki, muszáj pár szót váltanom a hölggyel négyszemközt. Bill követte az orvos utasításait, és kiment.

Y/N, emlékszel, hogy mitörtént? kérdezte az orvos.
Nem igazán. feleltem, majd az orvos elmesélte, hogy mi történt, néhány dolog eszembejutott, már emlékeztem arra, amikor Bill konyhájában készítettem elő a heroint. Az orvos elmondta, hogy nagy szerencsém volt, hogy túléltem. Az orvos elmondása szerint Bill hívott rám mentőt, és amióta itt vagyok, nem mozdult tőlem egy percre sem. Miután az orvos elmondott minden fontosat, kiment és Bill visszajöhetett. Bill bejött, és leült a székre, és elmondtam neki amiket az orvos nekem mondott.
Bill nem válaszolt, csak nézett rám szomorúan.
Ha minden oké, akkor holnap már kiengednek. mondtam neki tovább az információkat, de ő egyáltalán nem szólalt meg.